DR. ROZGONYI JÓZSEF, az önkormányzati és rendészeti bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság április 12-ei ülésén tûzte napirendjére a gazdasági stabilizációs program végrehajtásáról szóló T/817. törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, törvényességi, illetve alkotmányossági szempontból való vizsgálatát.
Engem ért az a megtisztelõ bizalom, hogy a többségi álláspontot ismertessem - ami nem könnyû. Egy rövid, ám annál intenzívebb vita zajlott a tárgyban. A bizottsági vitának a fõ kérdése az a röviddel ezelõtt plenáris ülésen is felvetett probléma volt, amely, mint hallottuk, késõbb az alkotmányügyi bizottságban is megjelent, hogy tudniillik hány törvény módosításáról is van szó tulajdonképpen, illetve lehetséges-e a csomagban való tárgyalás. Ez volt az egyik kérdéskör.
A másik pedig, hogy mód lesz-e az összefüggõ témakörönkénti tárgyalásra. Ez utóbbi híján ugyanis az ellenzék nem látta garantálva azt, hogy az érdemi vitában szakmai érvek mentén részt vehessen.
Tisztelt Ház! A kormány képviselõjének az érvelésében a vitában elhangzott, hogy kétségtelen: jogtechnikai szempontból korántsem egyszerû törvényjavaslatról, sõt mondhatjuk, kifejezetten bonyolult törvényjavaslatról van szó, hiszen közel tíz ágazatot érintõ jogszabály-módosulásról rendelkezik ez a törvényjavaslat. Ugyanakkor megnyugtató válasz született abban a tekintetben, hogy az általános vita keretében mód nyílik az egyes kérdések témakörönkénti elkülönítésére és eszerinti vitatására. E kérdésben a házbizottság utóbb már állást is foglalt. Ugyanakkor nem vitás, hogy a nagyszámú - és egyébként kis terjedelmû - törvénymódosítás jogtechnikailag célszerûtlen és indokolatlan lett volna, nem beszélve az idõveszteségrõl.
Tisztelt Ház! Igen tisztelt Elnök Asszony! A törvényjavaslat általános vitára való ajánlása elõkészítésekor egy polémia bontakozott ki abban a tekintetben, hogy lehet-e a tárgyalt törvényjavaslattal analóg jogi példát találni a közelmúltból, és e tekintetben a Hack Péter bizottsági elnök úr által már említett, 1991. évi XX., úgynevezett hatásköri törvényt találtuk analóg példának, s kínálkozott az összehasonlításra. Való igaz, hogy nem tekinthetõ a XX. törvény sem a jogalkotás csúcsának, sõt kifejezetten csúnyának is minõsíthetnénk, de azóta is hatályban van, és tudjuk azt, hogy meglehetõsen eltérõ területeket sikerült különbözõ részrendelkezések révén összeötvözni.
Ott az összetartozó erõt, a koherenciát az önkormányzatok mûködõképességének a biztosítása jelentette a hatásköri törvény esetében. Az ellenzék a bizottsági vitában ennek az erõnek a jelen törvénycsomagban való meglétét hiányolta vagy vitatta. A kormánypártiaknak határozottan az a véleménye, hogy ezt a koherenciát két tényezõ teremti meg ebben a törvénycsomagban. Az egyik, a legfontosabb, a gazdasági stabilizációnak az elengedhetetlen szükségszerûsége, a másik pedig, amely ezzel szoros összefüggésben van, az idõhiány, az idõtényezõ felértékelt szerepe.
Ezzel kapcsolatban kormánypárti részrõl elhangzott, hogy egy ilyen jellegû gazdasági intézkedéscsomagra már hónapokkal - ha úgy tetszik -, évekkel ezelõtt szükség lett volna. Ezt a gazdasági racionalitás talaján álló szakértõk a másik oldalról, sõt külföldrõl is elismerik, még akkor is, hogyha nem népszerû ennek a beismerése.
Tisztelt Ház! A gazdasági szükségszerûség mellett tehát az idõ szorítása az a másik tényezõ, amely az egy csomagban történõ tárgyalást indokolja, hiszen a 21 törvényt érintõ csomag szétbontása igen komoly idõveszteséget okozna, és minden nap súlyos tíz- és százmillió forintos veszteségeket okozna az állami költségvetésnek.
Az ellenzéki vélemények - a korábban említetteken túl - formai kifogásokat is emeltek a törvényjavaslat beterjesztése elé. Itt már elhangzottak ilyen vélemények: például szerkezetében nem találják alkalmasnak a tárgyalásra a beterjesztett javaslatot, másrészt hiányolták a törvénynek a gazdasági- társadalmi hatáselemzését, amelyre itt Áder János már utalt kisebbségi véleményként.
Gondolom, hogy a bizottság kisebbségi véleményeként ezeket részletesen is ki fogják fejteni majd az ellenzéki képviselõk. Végsõ soron és összegezve azt szeretném közölni, hogy a bizottság 17 igen és 7 nem szavazattal alkalmasnak minõsítette az általános vitára a törvénycsomagot. Kérjük tehát megtárgyalását.
Köszönöm a szíves figyelmüket. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)