VITÁNYI IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kulturális bizottság a múlt heti ülésén foglalkozott a gazdasági stabilizációt elõmozdító törvényjavaslatokkal, és 12:4 arányban vitára alkalmasnak fogadta el. Ha önökben most kétség merült fel, hogy ez az arány mit jelent, sietek közölni, hogy a 12 "igen" szavazatot a kormánypárti képviselõk és a 4 "nem" szavazatot az ellenzéki képviselõk adták.
Az arányok azt mutatják, hogy obligát módon folyt a szavazás. Nem e szerint a szakmány szerint való a következõ megjegyzésünk:
A bizottság egyhangúlag fejezte ki aggályát a törvényjavaslat 85. pontjával kapcsolatban, amely a honoráriumra ró ki 44 százalékos társadalombiztosítási járulékot. Egyhangúlag, tehát azok is, akik - mint én magam is - magát az intézkedéssorozatot vagy ahhoz hasonlót elkerülhetetlenül szükségesnek tartják. Aggályunk, illetve pontosabban: ellenvéleményünk két érvre támaszkodik. Az elsõ egy jogi érv, hogy ezzel olyan befizetési kötelezettséget teremtenénk, amelyért nem jár ellenszolgáltatás, még akkor sem, ha a honoráriumban részesülõ más jogon nem biztosított. Ez méltánytalan és rossz precedenst teremt.
A másik érv ennél is súlyosabb, és az érintett kulturális intézmények helyzetére vonatkozik. A javaslat ugyanis csak áttételesen sújtja a honoráriumot felvevõ értelmiséget, elsõsorban magukat az intézményeket veszélyezteti. A magyar társadalomnak, sõt ki merem jelenteni: a magyar gazdaságnak, még a gazdaság stabilizációját szolgáló egyes intézkedéseknek is szüksége van a szellemi élet pezsgésére. A magyar történelemben nem volt a gazdasági fellendülésnek olyan korszaka, amely ne járt volna együtt, sõt amelyet ne elõzött volna meg eleven szellemi fellendülés! (Mádai Péter és Zsigmond Attila tapsol.) Csak igen naiv pénzügyi szemlélet hiheti azt, hogy lehetséges a gazdaság fellendítése olyankor, hogyha a szellemi élettel ez nem jár együtt - nem csak ezer hajszáléren függnek össze, hanem ugyanabba az érrendszerbe tartoznak: ha az egyik rész beteg, a másik nem lehet egészséges.
Ez érvényes a mostani, rendszerváltásnak nevezett átalakulásra is. Jelenthetjük, hogy a magyar szellemi élet még eleven és reménykeltõ momentumokat tartalmaz; annak ellenére, hogy az átalakulás gazdasági feltételei között sokszor a puszta létéért kellett és kell harcolnia, éspedig sokszor eléggé kemény küzdelemben.
Ez az intézkedés most visszavonhatatlan károkat okozna. A tiszteletdíjak kifizetésének lehetõsége intézmények sorának biztosítja a szabad mozgást - jelentõsége olyan, mint jobbágynak a szabad költözködés. Miután a ráfordítható keret nem emelkedik, ez a lehetõség egyszerre 44 százalékkal csökken. Ha hozzávesszük az egyéb intézkedések hatását - benne az inflációt -, a kulturális és tudományos élet ezzel együtt jóvátehetetlen károsodást fog szenvedni.
Ezért tisztelettel kérjük a pénzügyminiszter urat, fontolja meg õ is ezt még egyszer. (Taps.)