DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Mielõtt elmondom a kisebbségi véleményt, engedjék meg, hogy elõször a Házszabály 45. §-ának (4) bekezdésére hivatkozzak, amely arra vonatkozik, hogy a kormány tagjainak jelen kellene lenniük. Úgy érzem, most már nem elõször mondom el az oktatással kapcsolatos dolgot, hogy az Oktatási Minisztérium nem képviselteti magát. A többségi véleménynél sem képviseltette magát, tehát nemcsak a kisebbségi véleménynél.
A bizottságban egyharmadot, vagyis öt szavazatot kapott a "nem", ami arra ítéltette ezt a törvénycsomagot, hogy nem tartjuk alkalmasnak vitára. Hogy miért nem tartjuk alkalmasnak, ennek alapvetõ indoka az, hogy szeretnénk valamiféle logikát felfedezni a kormány tevékenységében.
Az egyik fajta logika számunkra azt jelentette volna, hogy teljesen pénzügyi keretek között tárgyaljuk ezt a törvénycsomagot; ezzel együttesen természetesen a pótköltségvetést. Sajnos azt kell mondjam, hogy a törvénycsomag és a pótköltségvetés bizonyos tekintetben ellentmond egymásnak. Tehát ezt a pénzügyi logikát nem tudjuk így elfogadni, hiszen ellentmondás van benne.
A másik logikánk az lett volna, hogy ágazati szemléletben lehet tekinteni a csomagot és akkor meg kellene nézni, hogy az egyes ágazatoknak mi a fejlesztési koncepciója, ebbe hogyan illeszkedik bele ez a megszorító intézkedés, nem ellentétes-e a fejlesztési koncepcióval, nem jelenti azt, hogy a kormány napirendjén szerepel egy fejlesztési terv és ezzel teljesen ellentétesen megjelenik egy csomag.
A harmadik logika pedig az államháztartás teljes reformjának az ismerete lett volna, amibe esetleg vagy elképzelhetõen beleilleszkedett volna a csomag. Sajnos azt kell mondjam, egyetlenegy logikának sem felelt meg. Ezért szeretnénk tudni vagy érdekelne minket, hogy milyen logika szerint történik ez a megszorítás.
Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy nem felel meg sem a jogalkotási törvénynek, sem a Házszabálynak ez a törvénycsomag, hiszen a társadalmi hatásokról semmiféle becsült vagy egyáltalán elképzelhetõ indokolás nem jelent meg a csomag kapcsán. Elgondolni is fontos lenne, hogy nemcsak a tandíj bevezetésével, mi történik a felsõoktatásban, hanem például az önkormányzatok jelenlegi helyzetében az iskolabezárások tekintetében mi történik a falukkal. S ezek az iskolabezárások nemcsak a közoktatás ügyeit, nemcsak egy-egy területet érintenek, hanem teljes egészében a falu perspektíváját is érintik.
A harmadik nagyon lényeges kérdés, amelyre szeretném felhívni a figyelmüket, hogy sajnos az indokolás megtévesztõ. A felsõoktatási tandíj bevezetésénél az szerepel, hogy azért szükséges bevezetni a tandíjat, mert e bevétel a létszámnövelés és a felsõoktatás-fejlesztés többletfinanszírozását fogja megoldani. Azt hiszem, ha az az 500 millió, amelyet ebbõl a bevételbõl gondol a kormány, megoldja a létszámnövelést vagy a felsõoktatás fejlesztését, akkor jogos volt az egy-két héttel ezelõtti aggodalmunk, hogy a felsõoktatásnak nem fejlesztése, hanem visszafejlesztése van napirenden.
Végezetül - bár elnök úr már utalt a címre - mégis azt kell mondjam, nemcsak nyelvhelyességi kérdés, hanem arra is gondolni kellene, valójában hogyan fogja ezt a kormány kihirdetni, ha netántán elfogadásra kerül. Hiszen a gazdasági stabilizációról szóló 1. törvényként jelenhet meg, így fog a közlönyben megjelenni, s azt hiszem, ez természetesen arra utal, hogy lesz 2. és lesz 3. és sajnos lesz még több hasonló törvény.
Az ellenzék pontosan ezért nem tudta elfogadni ezt a törvénycsomagot, és azt gondolom - teljesen egyetértve több bizottságban felszólalt képviselõtársammal - célszerûnek tartjuk, hogy átdolgozásra kerüljön, s az átdolgozás után kerüljön a parlament asztalára.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)