DR. NACSA JÁNOS, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló T/817. számú törvényjavaslatot az Országgyûlés mezõgazdasági bizottsága április 18-i ülésén megtárgyalta, s a bizottság 15 igen, 6 nem, 0 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja és támogatja. Természetesen tisztem, hogy a többségi véleményrõl, annak néhány részletérõl tájékoztassam a tisztelt Házat, hiszen képviselõtársam a kisebbségi véleményt el fogja mondani a késõbbiek során.
Tisztelt Ház! Az agrártársadalom, az agrárágazat, a falun élõk fordulatot várnak, annak a folyamatnak a megváltoztatását, amely a vidék eltartóképességének csökkenését okozta. Néhány mutatószámmal lehetne érzékeltetni azt a gazdasági folyamatot, amely mindenféleképpen változtatásra szorul.
Ennek a folyamatnak a megváltoztatásában a gazdaság stabilizálása mindenféleképpen lépcsõfok. Ez a lépcsõfok szükséges kiindulópont, de természetesen nem elegendõ magában annak a változásnak az elõidézésére, amelyre szükségünk lenne.
Miután a gazdasági stabilizációt mi fontosnak tartjuk és véljük, ezért mindenképpen támogatjuk, de annak a felfogásával és annak a gondolatiságában, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy nem csupán a mûködõképtelen Trabantot kell mûködõképessé tenni, hanem többrõl van szó. Tehát nem csupán javításról van szó és nem a réginek az újraelõállításáról, hanem egy modern, a mai igényekhez és a jövõ igényeihez igazodó agrárgazdaság létrehozásának a feltételeit is meg kell teremteni. Ez a gazdasági stabilizáció nélkül nem képzelhetõ el, a gazdasági stabilizáció után természetesen a modernizáció is fontos.
Miután az élelmiszerellátásnak, az agrártermelésnek minden országban szociális szerepe is van, ezért engedjenek meg, hogy néhány gondolatot mondjak a szociális területrõl.
Mindenekelõtt azzal szeretném kezdeni, hogy néhány évvel ezelõtt, amikor a gyenge termõhelyi adottságú területek hatmilliárdos támogatása megszûnt, annak az évnek a befejezésével különbözõ szociális területeken - akár munkanélküli segélyként, akár szociális segélyként, akár önkormányzatok, akár az Országgyûlés által a költségvetésben különbözõ rovatokon biztosított keretbõl - ennek a többszöröse, egyes becslések szerint közel 30 milliárd forint kifizetésére került sor. Úgy gondoljuk tehát, hogy amennyiben erre a többszörös kifizetésre sor került és sem az állóalapot nem növelte, sem a megtartóképességet nem fokozta, akkor ez a kifizetés nem helyettesítette, nem helyettesíti az alaptevékenységben, az alapmûködésben, a vidék eltartóképességében való biztosítékot.
Más oldalról is be lehet mutatni, és tulajdonképpen a vidéket, a falvakat járva az emberek mindig elmondják: "Nem megy ez így jóra" - fogalmazzák az egyszerû emberek, hiszen olyanért is jár pénz, amiért nem dolgozunk meg. Ha már az elõttem szólók jobbágyságról, Mária Terézia korabeli idõkrõl szóltak, hadd hozzak én is példát ebbõl az idõszakból, megvilágítva és érzékeltetve ennek a gondolatiságát. A Kállay grófok elõdei közül az egyik nagy éhínség és nagy ínség idején, hogy a falvaikban élõ embereknek, jobbágyainak fizethessen, föld hordására ösztönözte. Azoknak fizetett, akik a földet hordták. Van olyan falu, amelynek határában az emberek úgy tartják, hogy az ínség dombját hordták össze. A falun a pénzért, a megélhetésért mindig meg kellett dolgozni és ez valahogy így volt rendjén.
Tehát visszatérve a korábban említett harmincmilliárd kontra hatmilliárd forinthoz, az a vélemény alakult ki, hogy természetesen vissza nem fordítható folyamatokról van szó.
(11.40)
De törekedni kell arra, hogy stabilizáljunk, hogy megállítsunk egy negatív folyamatot és a negatív folyamat megállítását követõen alakul ki az elõrelépés lehetõsége.
Természetesen a részletekre vonatkozóan is merült fel kérdés a bizottsági vitában. Ilyen kérdés volt, hogy a családi pótlék bejelentésének határideje 1995. május 15-e. Úgy gondoljuk, hogy érdemes erre visszatérni, érdemes ezt végiggondolni, mert nem biztos, hogy ezt az idõpontot tartani lehet.
Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon fontosnak tartjuk az agrárgazdaságban mind a stabilizálást, mind pedig az elõrehaladást. Úgy ítéljük meg, hogy a T/817-es számon benyújtott törvényjavaslatok végigbeszélésére, végiggondolására és törvényalkotásra szükség van, de emellett az agrárgazdaság stabilizálását, modernizálását nagymértékben befolyásolják azok a törvények, amelyeket mi agrártörvényekként tartunk számon, és amelyek nélkül nem képzelhetõ el a kibontakozás. Hogy csak megemlítsek néhányat: az élelmiszertörvény, a takarmánytörvény, az állategészségügyrõl szóló törvény és sorolhatnám tovább. Mindezek nélkül csak stabilizálni lehet, de a kibontakozásra éppúgy szükségünk van, és ezek szükségesek ehhez. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)