DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Kávássy Sándor Képviselõtársam! Való igaz, hogy az emberek félelembõl egy rossz gyakorlat nagy, hatalmas következményeként és terhei viselése mellett nem iratták át ezeket a földeket. Úgy voltak vele, hogy valahogy kibírják, hátha lesz rendszerváltás. Hát lett azért, végül is negyvenegynéhány év után bekövetkezett, de annak idején két alkalommal volt biztosítva, hogy ezeket a földeket jogilag is rendezzék: 1967-ben a IV. törvény alapján, valamint 1972-ben a 31. számú törvényerejû rendelet szerint ezeknek a földeknek a jogi sorsa annak idején rendezhetõvé vált volna.
Sokan éltek is ezzel. Akik nem éltek, azoknak a tulajdonjog igazolása és azok a procedúrák, amelyeket ön említett, bizony rendelkezésükre áll, illetve kötelesek igénybe venni. Ezzel szemben van azonban egy könnyebbség - és nem teljesen úgy van, ahogy általánosságban elõadta, mert jó lenne azért a konkrét ügyet ismerni -: a szövetkezetek abban az esetben, ha nem beviteli kötelezettség alapján került használatukba, birtokukba vagy ne adj isten tulajdonukba a föld, kötelesek az igazolást kiadni, azt nem tagadhatják meg. A másik oldalról viszont, ha a részarány-tulajdonú földek használatáról van szó, ott az igazolást nem a szövetkezet, hanem maga a földhivatal köteles kiadni.
Akik egyik kategóriában sem érintettek, illetve földjének jogi sorsa 1991- ben sem volt rendezve, azok a kárpótlási törvény alapján igényelhették a kárpótlást, amely alapján földlicitre került sor. A mai napig is vita van, mert a korábbi tulajdonos azt mondja, nem adta el a földjét, mert most jól jön neki a licitálás, aki megvette és az adót fizette, az meg szegény hoppon maradt, mert annak idején nem került átírásra annak idején az ingatlan.
Sok ilyen jogi ügy van. Sajnos, nemigen lehet mindent utólag, visszamenõlegesen rendbetenni. Kérem, szíveskedjék tudomásul venni válaszom. (Taps.)