DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A kormány - úgy tûnik - végleg eldöntötte, hogy a közoktatásban bevezeti a 6+4+2 iskolaszerkezetet, és az már biztos, hogy szeptembertõl kötelezõ a felsõoktatási intézmények hallgatói számára a tandíjfizetés. Mindez anélkül történt - mármint ez az intézkedéssorozat -, hogy a társadalommal konszenzus született volna ezekben a kérdésekben.
Amennyiben ezek az intézkedések megvalósulnak, olyan szituáció áll elõ ebben az országban, amelyért a következményeket valakiknek vállalniuk kell. Az alkotmány a miniszterekre is kötelezettséget ró, éspedig kimondja egyik paragrafusában, hogy a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel kötelesek segíteni a kormány tagjait.
Mindezek alapján megkérdezem: miért szándékozik a kormány a vidéki fiatalokat megfosztani az iskolába járás és a továbbtanulás lehetõségeitõl. Az elemi népiskola 6. osztályának elvégzése után legalább ezer kistelepülésrõl ingázniuk kell majd a négyosztályos középgimnáziumba vagy - feudális szokás szerint - a polgári iskolákba a vidéki kistelepülések tanulóinak.
Ugyanakkor a városba bekerült vidéki hallgatóknak - akiket ösztöndíjjal (sic!) sújtanak, albérletet kell fizetniük, bejárási költségeket kell vállalniuk. Olyan hátrányokat teremt ezzel a kormány, amelyekkel lehetetlenné teszi a vidéki fiatalság felemelkedését, egyáltalán: tudásszintjének a gyarapítását. (Mozgolódás, zaj.)
Az embernek - olvasván ezeket a terveket, tanulmányozván a történelmet - az a meggyõzõdése, hogy ez a kormány vissza akarja idézni a dualizmus korának, de még inkább a nagyon tragikus helyzetben lévõ, két világháború közötti Magyarországnak azt a szituációját, amikor 100-150 család birtokolta az ország minden vagyonát, és a társadalom teljesen kiszolgáltatott volt. (Folyamatos zaj.)
Ezért kérdezem: miért kényszeríti a vidéki Magyarország fiataljait analfabetizmusra a kormány, miért nem biztosítja számukra a tanulásban az esélyegyenlõséget. Várom államtitkár úr válaszát.