DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Azt hiszem, hogy abban az ügyben, amit ön az iskolaszerkezetrõl mondott, nem ártana bevezetni azt az õsi perzsa vitamódszert, hogy két vitatkozó fél csak az után kezdheti meg a vitáját, ha egy független harmadiknak bebizonyította, hogy érti a másik álláspontját.
Képviselõ úr, úgy gondolom, hogy itt hosszú idõn keresztül félreértések, félreértelmezések és szándékos félremagyarázások voltak. A kormányprogramban és a két koalíciós párt programjában az "iskolaszerkezet" szóról említés sem történik, hacsak nem abban az értelemben, hogy elejét kívánják venni a jelenlegi iskolarendszer további bomlásának, amely az elõzõ kormány idején kezdõdött el.
A kormányprogram nem iskolaszerkezetrõl, hanem követelményrendszerrõl beszél. Errõl tartalmaz elképzeléseket, és ennek megfelelõen a kormányprogramra épülõ törvényjavaslat sem a kialakult iskolaszerkezet megváltoztatásáról, hanem ama követelményrendszer megfogalmazásáról szól, amelynek alapján a nemzeti alaptantervet el kell készíteni. Egészen pontosan szólva: nincs még ilyen tervezet, csak egy szakmai tervezet van, amelyet a minisztérium illetékes szakfõosztálya készített el. A közeli napokban várható, hogy a minisztérium miniszteri értekezlete magáévá teszi a koncepciót, és ezt követõen beszélhetünk a minisztérium álláspontjáról.
Sem a közoktatási koncepció, sem pedig a törvénymódosítási javaslat nem kívánja gátolni a vidéken élõk iskolába járási lehetõségét. A közoktatási törvény tartalmazza az átjárhatóság jogi lehetõségét, miközben a szakmai feltételek biztosítását az iskolákra kívánja bízni. Nyilvánvaló, hogy ezeket a szakmai feltételeket törvény formájában nem lehet biztosítani, hacsak nem kívánjuk országosan elõírni, hogy az általános iskola 7. osztályában mely napon fordítsanak a diákok minden egyes iskolában a történelemkönyv 67. oldaláról a 68. oldalára. Nem kívánunk ilyen részletes szabályozásba belemenni. A közoktatási törvény rugalmas iskolaszerkezetet irányoz elõ és fogalmaz meg, rá kívánja bízni a feladatmegoldás kiválasztását a feladatellátásért felelõs helyi önkormányzatokra.
Az esélyegyenlõség biztosítása érdekében új megoldásokat is keresünk és tervezünk bevezetni. Ilyenek például a fõvárosi, megyei fejlesztési tervek, amelyeket a fõvárosnak, illetõleg a megyei közgyûlésnek el kell készítenie, és amelyek tartalmazzák a közoktatás feladatainak területi szintû megoldásához szükséges eszközöket. Ilyenek azok a közalapítványok, amelyek elõsegítik majd a körzeti feladatok ellátását, illetõleg finanszírozási gondjainak megoldását.
A javaslat egyáltalán nem rendelkezik sem elemi iskoláról, sem alsógimnáziumról. Ezek nincsenek benne a javaslatban, de képviselõ úrnak a tekintetben igaza van, hogy azok a javaslatok, amelyek az ezzel kapcsolatos félreértésekre vezettek, aratták a legnagyobb vitát a szakmai egyeztetések során. Ennek megfelelõen a beterjesztendõ törvényjavaslatban a közoktatási szakaszolás nem is fog szerepelni - ezt a törvény rá fogja bízni a nemzeti alaptantervre.
(15.40)
Én tehát, összefoglalva a dolgot, úgy vélem, hogy képviselõ úr aggódása érthetõ, de nem megalapozott. A kormány szándéka egyáltalán nem változott abban a tekintetben, hogy minden magyar állampolgár részére megteremtse a feltételeket a középiskolai tanulmányok befejezéséhez, illetõleg az elsõ szakképzettség elsajátításához.
Ami mármost a tandíjat illeti, szeretném leszögezni, hogy ebben a kérdésben az elõzõ parlament és az elõzõ kormány döntött. Az elõzõ ciklusban elfogadott felsõoktatási törvény az, amelyik elõírta a tandíj bevezetését. A tárca jelen pillanatban arra keres megoldást, hogyan biztosítható, hogy a tandíj ne zárjon ki a felsõoktatásból olyanokat, akik nem képesek ezt a tandíjat megfizetni. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)