GAÁL GYULA elõterjesztõ: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Az elõterjesztõ tulajdonképpen könnyû helyzetben van a végszavazás, illetve a módosító javaslatokról történõ szavazás elõtt, hiszen minden ellenzéki párti ígéret dacára - amelyek arról szóltak, hogy sok módosító indítvánnyal fogják jobbítani vagy átalakítani ezt a törvényjavaslatot - érdemben csupán két módosító indítvány érkezett az érdemben két paragrafusból álló törvényjavaslathoz. Ezek a kifinomult, tudományos részletezettséggel megfogalmazott módosító indítványok arra irányultak, hogy az egyik javasolta, hogy maradjon el az 1. §, a másik pedig javasolta, hogy maradjon el a 2. §. (Derültség.)
Képviselõtársaim annyira komolyan gondolták ezeket az indítványokat, hogy a részletes vitában nem igazán vettek részt. Engedjék meg mégis, hogy röviden válaszoljak azokra az indokokra, amelyek a módosító indítványok indoklásában szerepelnek, és bizonyos értelemben a nyilvánosság elõtt is hangot kaptak.
Az egyik indítvány - amelyik az 1. §-ra vonatkozik - az átalányadózásra vonatkozó új szabályok elhagyását javasolja, és abból a félreértésbõl indul ki, hogy "Gaál Gyula javaslatának a lényege" lenne, "hogy az év végével szûnjön meg az átalányadózás lehetõsége". Ez az a félreértés, amire utaltam. Természetesen nem kezdeményeztem, hogy szûnjön meg az átalányadózás lehetõsége az év végével. Ez a szöveg félreértésébõl adódott. Hogy ne fordulhasson elõ ilyen félreértés, ezért a költségvetési bizottság egyébként egy jogi pontosító megfogalmazással javított is a törvényszövegen. Tehát mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy ezt a lehetõséget továbbra is biztosítani kívánja a kormányzat.
Az indoklásnak az a része, amelyik bizonyos vállalkozói körök kedvezõtlenebb helyzetét sorolja föl, annyiban méltányolható, hogy valóban lesznek olyanok az egyéni vállalkozók körében, akik az új szabály szerint a törvény hatálybalépése után már nem választhatják az átalányadózást, s talán vannak közöttük olyanok is, akik számára egyébként méltányos vagy indokolható lenne, hogy õk is választhassák ezt a szabályozást.
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az eredeti törvény módosítását éppen az motiválta, indokolta, hogy nagyon sokan voltak olyanok, akik ezt a lehetõséget nem arra és nem úgy használták, ahogy a törvényjavaslat eredetileg szándékozta; nem tényleges vállalkozói tevékenységet folytattak, nem szaporították a vállalkozások számát érdemben, csak papíron, ugyanazt az alkalmazotti munkát végezték vállalkozói igazolvány birtokában, amit korábban munkavállalóként tettek, föladva mindazt a munkajogi védettséget, amit a munkavállalói státuszuk jelentett korábban és megosztozva a munkaadókkal az így elérhetõ társadalombiztosítási járuléknyereségen, illetve jövedelemadó- nyereségen.
Tehát miközben elfogadom, hogy esetleg lennének olyanok is, akiknek a most, újonnan rajzolt körön kívül is méltányos lenne az átalányadózás lehetõségét biztosítani, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sajnos a törvényhozás egy olyan kelepcében van, hogy gyakorlatilag kénytelen a kedvezmények és kivételek körét olyan szûkre meghúzni, amilyen szûkre csak lehet, mert minden esetben azzal a jelenséggel találja magát szemben, hogy nem olyan célra és nem olyan módon használtatnak a különbözõ kedvezmények, mint ahogy arra a törvény eredetileg szánta volna. Itt nagyon különbözõ és különbözõ fajsúlyú dolgokat lehet mondani, például a mozgáskorlátozottak kedvezményes gépkocsiimportjától kezdve - ahol kiderült, hogy a fél ország mozgáskorlátozott és úgy hoztak be gépjármûvet - egészen odáig, hogy a világ minden részén mûködõ részletfizetési gépkocsivásárlási akciókat Magyarországon be kellett szüntetni, mert Magyarországon egészen máshogy mûködött ez a rendszer, mint ahogy másutt más feltételek között ez mûködött.
A második javaslat - amelyik a befektetési kedvezményekre vonatkozó paragrafusok elhagyását kívánja - azon a félreértésen alapul - megint csak az indoklást idézem -, hogy szövetkezet és szövetkezet között tenne megkülönböztetést az én javaslatom. Szeretném leszögezni, hogy nem errõl van szó. Nem az egyes szövetkezetek között tenne különbséget a tekintetben, hogy az üzletrész-értékesítés után jár-e a befektetési kedvezmény vagy nem, hanem üzletrész és üzletrész között tesz különbséget. Tehát az üzletrész fajtája, kibocsátási idõpontja határozza meg azt, hogy mikori üzletrészekhez kapcsolható ilyen kedvezmény, és mikoriakhoz nem kapcsolható. Ilyen különbségtételt az értékpapír-vásárláshoz kapcsolódó befektetési kedvezmények esetében tesz. Az eddigi befektetési kedvezmények is ismertek, az elõzõ kormányzat idején is mûködött az a rendszer, és bizonyos fokig most is mûködik, amikor egyes állampapír-vásárlások után lehet kapni befektetési kedvezményt, mások után pedig nem. Az elõzõ befektetési kedvezményrendszerben az újonnan kibocsátott részvények után lehetett befektetési kedvezményt igénybe venni, a tõzsdén másodlagos forgalomban vásárolt után például nem, és mégsem merültek fel alkotmányos aggályok, hiszen az egyes értékpapírokhoz kapcsolódó gazdaságpolitikai preferenciákat fogalmazza meg a befektetési kedvezmény, nem pedig diszkriminációt foglal magában.
Ezekkel az indokokkal szeretném arra kérni az Országgyûlés plénumát, hogy a módosító indítványokat ne fogadja el. Támogassa azt, amelyik a jogi pontosítást tartalmazza, hogy a jövõben ne következzék be félreértés, és valóban minél elõbb hatályba léphessen a törvény.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)