DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy az ezredforduló felé haladó magyar társadalom legnagyobb vállalkozása a rendszerváltás volt. Azt hiszem, azzal sem gerjesztek nagy vitát, ha megállapítom, hogy a rendszerváltás egyik eleme, a politikai rendszerváltás, a társadalom döntõ többségének támogatásával zajlott le, illetve zajlik még napjainkban is.
Más a helyzet a gazdasági rendszerváltással és annak egyik meghatározó elemével, a privatizációval kapcsolatban. Abban a meghatározó politikai erõk között teljes az egyetértés, hogy a gazdasági rendszerváltás elengedhetetlen feltétele a túlsúlyos állami tulajdon lebontása, a hatékonyságot növelõ tulajdoni szerkezet kialakítása. Ez a folyamat megkezdõdött az úgynevezett spontán privatizációval, majd a szabadon választott Országgyûlés elsõ ciklusa alatt teljesedett ki. Le kell szögezni, hogy a privatizáció társadalmi elfogadottsága, támogatottsága lényegesen alatta marad a kívánatosnak, és ez - meghatározóan a privatizáció terén - az elmúlt parlamenti ciklusban folytatott gyakorlat következménye.
A szocialista párt kezdettõl fogva azt az álláspontot képviselte, hogy - több más alapvetõ szempont érvényesítése mellett - érvényesíteni kell a privatizációs folyamatok társadalmi nyilvánosságát, és meg kell valósítani a folyamat felett a parlamenti felügyeletet. Ezen álláspontunkkal nem voltunk egyedül: az elõzõ parlament ellenzéki pártjai, de a kormánypártok egy része is kezdeményezõen léptek fel ennek érdekében - eredménytelenül.
A szocialista párt ennek tanulságait levonva vette fel választási kampányába programelemként a társadalmi nyilvánosság és a parlamenti felügyelet megteremtésének igényét, majd azt a választást követõen az elõterjesztett és elfogadott kormányprogram is tartalmazta, idézem: "Meg kell erõsíteni a privatizáció ellenõrzését, beleértve az Országgyûlés felügyeletét és a folyamat nyilvánosságát. A kormány véget vet a nemzet vagyona osztogatásának és felélésének, a privatizációs bevételek felhasználását szigorúan ellenõrzi."
Tisztelt Országgyûlés! A H/650. sorszámú képviselõi önálló indítványom - a történeti elõzményekre és a kormányprogram elõbb idézett kitételére tekintettel - kísérletet tesz a privatizáció parlamenti felügyeletének és ezen keresztül társadalmi felügyeletének megvalósítására. Tekintettel arra, hogy a már eddig elmondottak alapján ennek szükségessége számomra axióma, a továbbiakban az általam választott és javasolt megoldások mellett szeretnék érvelni.
Eldöntendõ kérdés volt, hogy állandó vagy eseti bizottság létrehozására tegyek javaslatot. Megítélésem szerint a privatizáció egyszeri, ilyen méretekben megismételhetetlen, de idõben behatárolható folyamat. A hozzáértõk számítása szerint a magyar gazdaság privatizáltsági foka meghaladja az 50 százalékot, és ha figyelembe vesszük a tartósan állami tulajdonban maradó vagyontömeget, valamint azt a vagyontömeget, amelynek sikeres privatizálására kevés az esély, úgy ítélem meg, hogy napjainkig a magánosítás kétharmada már lezajlott, a privatizálható vagyontömeg mintegy egyharmada keresi még új tulajdonosát.
Ilyen adatok mellett úgy gondolom, hogy a még hátralévõ privatizáció érdemi része 1997 elejére-közepére befejezõdhet, tehát az e folyamat figyelemmel kísérésére hivatott bizottság mûködése ezen idõtartamig prognosztizálható. Ez a szempont engem az eseti bizottság melletti állásfoglalásra késztetett, figyelemmel arra is, hogy a kialakult állandó bizottsági struktúrát a magam részérõl a közjogi berendezkedés részének tekintem, és ezen a téren a stabilitás híve vagyok. Nem tartottam volna szerencsésnek tehát, hogy mintegy kétéves idõtartamra állandó bizottság létrehozására tegyek javaslatot.
Az elõkészítés szakaszában felmerült bennem, hogy a meghatározandó feladatok elvégzésére indokolt-e új, eseti bizottság létrehozását kezdeményezni, nem volna-e szerencsésebb a feladatkört már meglévõ állandó bizottság - például a gazdasági bizottság - egy e célból létrehozandó albizottságának hatáskörébe adni. Megítélésem szerint a privatizáció rendkívül összetett folyamat, amelynek során a gazdasági, gazdaságossági szempontok mellett jogi, szociális, szociálpolitikai, munkajogi, társadalompolitikai szempontok és még számtalan más szempont és feltételrendszer érvényesül. Az albizottságok az õket létrehozó állandó bizottságok döntéselõkészítõ, javaslattevõ fórumai, így véleményem szerint a javaslatomban meghatározott feladatkör nem utalható egy állandó bizottság albizottsága, de egy állandó bizottság hatáskörébe sem.
Eldöntendõ kérdés volt, hogy a javaslat eseti bizottság vagy vizsgálóbizottság létrehozására irányuljon. A Házszabály 34. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az Országgyûlés bármely kérdés megvizsgálására vizsgálóbizottságot küldhet ki, továbbá a bizottságot létrehozó határozatában megjelölt ügyeknek a határozatban megállapított ideig történõ intézésére eseti bizottságot alakíthat.
(19.40)
Bár e házszabályi rendelkezés alkalmazása terén kialakult gyakorlatról nem beszélhetünk, értelmezésem szerint a vizsgálóbizottság felállítása térben és idõben pontosan körülhatárolható események vizsgálata esetén indokolt.
A javaslatom alapján felállítandó bizottság szándékaim szerint nem elsõsorban konkrét ügyek kifejezett vizsgálatára lenne hivatott, hanem idõben mintegy hét évre visszanyúló, illetve két évre elõremutató folyamat elemzését, értékelését végezné a részletezett hatás- és feladatkör szerint.
További gondot okozhatott volna a vizsgálóbizottsági forma választása esetén a Házszabály 36. §-a (4) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a kormány vagy bármelyik kormányzati szerv, továbbá valamely minisztérium tevékenységét vizsgálóbizottság elnöke az érintett kormány ellenzékéhez tartozó képviselõ.
Már utaltam arra, hogy a privatizáció jelentõs mértékben a '80-as évek végétõl, mintegy hét éve van jelen a magyar gazdaságban, s ezen idõtartam alatt, mindnyájunk által ismerten, több kormányváltozásra került sor. A privatizációs folyamatok nagy része nem egy kormány tevékenysége alatt zajlott le, így ezen házszabályi rendelkezés a vizsgálóbizottsági forma választása esetén a bizottság mûködését a gyakorlatban ellehetetlenítette volna.
Összességében az eddig elmondottak, legjobb meggyõzõdésem szerint, az eseti bizottsági forma választását tették indokolttá.
Tisztelt Képviselõtársaim! Javaslatom a bizottság létszámát 21 fõben rögzíti. Megítélésem szerint e létszám szükséges ahhoz, hogy a részletesen körülírt feladatkörét a bizottság folyamatosan és kellõ színvonalon el tudja látni.
Javaslatomnak a bizottság tagjai megválasztásának módjára irányuló rendelkezése a Házszabály rendelkezésein alapszik. A bizottság taglétszámában a parlamentben kialakult erõviszonyokat próbáltam érvényesíteni azzal, hogy a kormánypártok létszáma némileg alul-, míg a jelenlegi ellenzéki pártok létszáma a tényleges erõviszonyokhoz képest némileg felülreprezentált. Úgy ítélem meg, hogy a privatizáció múltjának feldolgozásáért és a még hátralévõ privatizációs folyamatok végrehajtásáért a felelõsség a jelenlegi kormányt, a végrehajtás felügyeleteiért a politikai felelõsség a kormánypártokat terheli. Így indokolt a bizottság létszámösszetételénél a kialakult erõviszonyok figyelembevétele.
Tisztelt Országgyûlés! Javaslatom a Házszabály rendelkezésével összhangban részletesen meghatározza az eseti bizottság megbízatásának terjedelmét. Úgy gondolom, hogy a javaslat e része kellõképpen kidolgozott, alkalmas arra, hogy ez alapján a bizottság érdemben foglalkozni tudjon a privatizáció múltjával, jelenével és jövõjével, megfeleljen azon társadalmi igénynek, amely a bizottság létrehozása iránt igen határozott formában fogalmazódik meg.
Számomra egyértelmûnek tûnik, és remélem, hogy ez a szándék a javaslat 3. §-ában is tetten érhetõ, hogy elsõdleges feladatként nem egyes ügyek utólagos kontrollját tûztem ki célul a bizottság elé. Úgy vélem, hogy az elsõdleges feladat a kormány és a kormányzati szervek ez irányú tevékenysége felett a parlamenti felügyelet megteremtése, a folyamatok értékelése és elemzése. Amellett, hogy a feladatmeghatározás kellõképpen részletes, úgy vélem, kellõképpen rugalmas is, így van remény arra, hogy a bizottság megfelelõ összetétel és kellõ ambíció esetén a privatizációt érintõ minden kérdéskörrel kellõ mélységben foglalkozzék.
Tisztelt Országgyûlés! Mint már korábban utaltam rá, reményeink szerint a privatizációs folyamat hátralévõ része 1997 elsõ feléig új jogi keretek között, új szemlélet és új gyakorlat alkalmazásával lezárulhat. Erre tekintettel javaslatom szerint a felállítandó bizottság mandátuma 1997. július 1-jéig szól.
Javaslatom elfogadása esetén kötelezettségként állítja az Országgyûlés a bizottság elé azt, hogy mûködésének összegzett tapasztalatait ezen idõpontig összefoglaló jelentés formájában terjessze az Országgyûlés elé. Lehetõségként biztosítja a javaslatom, hogy abban a nem várt esetben, ha a folyamat a megjelölt idõpontig nem zárulna le, a bizottság addig végzett munkáját értékelve, a mandátumot az Országgyûlés meghosszabbítsa.
Tisztelt Országgyûlés! E késõi órában már elég hosszasan vettem igénybe türelmüket, de engedjék meg, hogy két kérdéskört röviden érintsek.
Az elsõ a jogbiztonság kérdése. Szeretném a lehetõ leghatározottabban leszögezni, hogy önálló indítványom célja a jogbiztonság erõsítése. Határozott meggyõzõdésem, hogy a privatizáció eddigi történésének feldolgozása, a múlt lezárása, illetve a nyilvánosság, a parlamenti felügyelet megteremtése a privatizáció területén is a jogbiztonság fokozása irányába hat.
Befejezõ gondolatként úgy ítélem meg, hogy javaslatom elfogadása esetén alkalmas a privatizáció parlamenti és társadalmi felügyeletének megteremtésére.
Amikor önálló indítványomat a Házszabály 46. §-ának (2) bekezdése alapján figyelmükbe ajánlottam, utaltam arra, hogy javaslatom nem az egyedüli üdvözítõ megoldás, az elérni kívánt célhoz más megoldási módok is elvezethetnek.
Bár mint eseti bizottság létrehozására irányuló indítványhoz a Házszabály 34. §-ának (2) bekezdése alapján nem lehet módosító indítványt elõterjeszteni, megalapozott javaslataik iránt nyitott vagyok, és kész vagyok azokat a Házszabály által biztosított technika alkalmazásával elfogadni és támogatni. Kérem, hogy önálló indítványomat az elhangzottak figyelembevételével szíveskedjenek támogatni. Köszönöm türelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)