DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Elõrehaladt az idõ, és én nem akarom felesleges idõhúzással képviselõtársaim figyelmét olyan módon elvonni az egyéb feladataiktól, amely a téma érdemi súlyánál nagyobb lenne. Tehát már most jelzem, hogy nem a tõlem talán megszokott szabatos és a lényeget kifejtõ módon, hanem ráutaló jelleggel kívánom az önök figyelmét felhívni azokra a szempontokra, amelyeket én arra érdemesnek tartok, s egyáltalán azért állok most itt, mert remélem, hogy azok a képviselõtársaim, akik sajnos, az idõ elõrehaladott volta miatt most már nincsenek köztünk, majd az írásbeli anyagból elolvassák és megismerik a gondolataimat.
Kérem, rendkívül fontos épp a jelen körülmények között a privatizáció eddigi folyamatainak részletes, elemzõ és feltáró feladataival foglalkozó bizottság felállítása és munkálkodásának mielõbbi megkezdése.
Képviselõtársaim! Az elmúlt öt-hat év alatt hazánkban homályba borítottan, az átlag állampolgártól eltitkoltan olyan vagyonelidegenítési folyamat zajlott le - a korábbiakban az állami kezelésben levõ vagyonokat értem ezalatt - , amely meggyõzõdésem szerint az állítólagos rendszerváltás lényege.
(19.50)
Hazánk, hála Istennek, egy békés folyamat eredményeként halad elõre a fejlõdés útján. De sajnos ennek olyan, vele együttjáró folyamatai is voltak a gazdasági erõket érintõen, amelyek nem kívánatosak. Egyetlen tényt kívánok ezzel kapcsolatosan az önök figyelmébe ajánlani. Az 1988-89-es vagyonnyilvántartásokhoz képest lényegesen csökkent az állam kezelésében levõ vagyon értéke, körülbelül az 50 százalékára, és ez úgy tûnt el, hogy homály fedi a sorsát. Másik szempont, hogy sajnos az elmúlt fél évtized alatt olyan polarizáció következett be a társadalomban, amely egy polgári demokrácia számára jóformán tarthatatlan. Értem ez alatt, hogy a társadalom középrétege és az alatta fekvõ rétegek elszegényedtek - nagy részük sajnos a nyomor szintjére csúszott le -, míg felül egy igen szûk réteg megmilliárdosodott, méghozzá mindezt olyan körülmények között, hogy hazánk gazdasági teljesítménye sajnos nem ment elõre.
Mindannyian ismerjük a szomorú statisztikai adatokat, amelyek azt mutatják, hogy lényegesen csökkent a termelés, a produktum és minden lényeges gazdasági mutató. Vele együtt viszont ez a hirtelen meggazdagodott réteg olyan luxusos életszínvonalat, olyan hivalkodó, gazdag, és minden produktumot túlhaladó életszínvonalat tud saját maga számára biztosítani, amely a társadalmi igazságosságot messze túllépi, tûrhetetlenné teszi.
Mindannyian tudjuk, hogy az utakat befedik a luxusautók. Elterjedtek a különbözõ luxusutazások. Ma már nem egy polgártársunknak van külföldön ingatlana - nagy értékû ingatlana. És a kisembernek az is gond, hogy a gyereke hol fog lakni, de azon kívül az is, hogy a gyereke mit fog a hó végén enni.
Tisztelt képviselõtársaim, polgártársaim, tûrhetetlen, hogy ezt a folyamatot a továbbiakban is homály fedje. Sajnos a jelenlegi gazdasági élet kényszere kormányunkat március 12-én - lehet, hogy a dátumot nem tudom pontosan - olyan kényszerintézkedések megtételének a tervére kényszerítette, amelyek következménye megint csak az, hogy elsõsorban az úgynevezett bérbõl és fizetésbõl élõk, a kisemberek, a diákok, a nyugdíjasok terhei növekednek, és nem a hirtelen és indokolatlanul meggazdagodott réteget terheli ez.
Magyarországon az alkotmány deklarációja szerint polgári jogegyenlõség van. S ez a jogegyenlõség egyúttal a kötelezettségekben való egyenlõ vállalást és a törvény elõtti egyenlõséget is érinti. Egyszerûen nincs a kormányzatnak, de a parlamentnek se pouvoirja arra, hogy egyes rétegeknek gazdasági amnesztiát adjon akkor, amikor másoknak az élet legsúlyosabb terheit nyújtja.
Az a kormányzat, amelyet a választók abban a hiszemben juttattak hatalomhoz, hogy a társadalmi igazságot érvényesíti, szemben az elmúlt periódus érthetetlen folyamataival - és itt most az elmúlt négy évre gondolok -, csak úgy nézhet szembe a választóival, a munkásokkal, a kisemberekkel, azokkal, akik munkáséletüket ledolgozták abban a reményben, hogyha majd nyudíjasok lesznek, akkor õket egy szociális biztonsági háló veszi körül, tehát ez a kormányzat csak úgy nézhet szembe az õket a parlamentbe és a kormányszékekbe, -trónusokba delegálókkal, ha biztosítja részükre az egyenlõ jogokat. Ez egyúttal azt jelenti, hogy nem teszi lehetõvé jogok feletti érinthetetlenek kasztjához tartozó személyek érvényesülését.
Mint ahogy elõrebocsátottam, a továbbiakban inkább csak rámutatok és nem fejtem ki részletesen. Magyarországon hatályban van a polgári jog és a büntetõjog. Tilos a rablás, tilos az orgazdaság - de tilos a bûnpártolás is. Mindezek alatt azt értem, hogy sem a hibás szerzések nem tûrhetõek, sem azok fedezése. Tehát egy olyan parlamenti bizottságnak az elsõdleges feladata, amelyrõl itt most a Ház tárgyal és majd dönteni fog, nem holmi elméleti fejtegetések és nem holmi statisztikai adatok összegyûjtése és jogi vagy gazdasági folyamatok kielemzése a kizárólagos feladata, hanem igenis azoknak a tisztázatlan ügyeknek a részletes feldolgozása, amelyek kapcsán netán eltûnhetett az a nemzeti vagyon, amelyet a bevezetõben jeleztem, az a bizonyos 50 százalék.
Amióta a fizika és a természettudomány törvényei érvényesek, azóta anyag nem tûnhet el. És vagyon sem tûnik el, legföljebb egyik zsebbõl átmegy a másikban. S én azt hiszem, a polgári demokrata, a becsületes ember, aki nem akar etikátlanul vagyonosodni, az a polgártársaival szemben kötelezettségvállalását, tehát a képviselõk esküjét úgy fogja megvalósítani és érvényre juttatni, hogy ezt a folyamatot alapjaiban és tételes módon megvizsgáltatja.
Lehet hivatkozni minden ötletre. Lehet azt mondani, hogy a kialakult gazdasági helyzetet netán bizonytalanná teszi. De hát ez a mindenkori vagyon elleni bûnözõknek a szokásos blöffje. Mert miután már magához ragadta etikátlanul azt a vagyontárgyat, akkor a bûnözõ azt várja el, hogy attól fogva aztán a status quo maradjon és legyen jogbiztonság - tehát a rablójog biztonsága. És az a szólam, ami azt próbálja fejtegetni, hogy a külföldi gazdasági erõnek a befektetési vagy egyéb szempontjait tenné kérdésessé, ha itt most felülvizsgálnánk a lopásokat vagy csalásokat: egy blöff! Mert a valódi gazdasági erõ, a nyugodt tõke az egyenlõ feltételek között érzi jól magát, a jogbiztonságban. Mert ha valakit ki lehetett már fosztani és nem lett semmilyen következménye, akkor nincs a tõkének arra se bizonyítéka, hogy majd õ nem esik-e ott valamilyen más módon hátrányos helyzetbe, egy konkurenciaharcba - vagy millió egyéb mód lehet.
(20.00)
Tehát igenis tudomásul kell vennünk, hogy blöff az, amit egyesek állítanak, hogy ez a nyugati pénz behatolását hátráltatná. Tévedés! A világon nagyon sokfelé volt már hasonló kontroll, mint amirõl itt most a parlament tárgyalhat, Spanyolországtól kezdve végig. És nem háborodott fel a világ gazdasági oldala! Hanem tapsolt neki! És azt követõen indult meg oda a valódi, nagy értékû invesztálás külföldrõl, amikor már likvid viszonyok teremtõdtek; amikor igenis ki lett szûrve minden olyan szereplõ a gazdasági életbõl, aki etikátlan. Mert aki egyszer mániákusan és gátlástalanul mindent megtesz a vagyonért, azzal szemben nincs biztosíték arra, hogy a késõbbiek során majd az újabb vagyon tekintetében nem lesz gátlástalan.
Tételes vizsgálat kell! Enélkül nem ér semmit egy ilyen bizottság munkája. Nem jogtudósi elméletekre van szüksége egy országnak, amely súlyos gazdasági helyzetben van, hanem igenis a lopott holmit adják vissza! Vissza kell követelni, vissza kell venni a törvény és a jog erejével. Nem lehet cinkosnak lenni holmi korábbi kapcsolatokra való tekintettel!
Ebben a Házban az általam egyébként igen tisztelt miniszterelnök úr kijelentette, hogy itt csak etikátlan folyamatokról van szó, tisztességtelen folyamatokról, amikor ugyenezt a kérdést vitatta. De hát õ nem jogász... Ezt tudjuk mindannyian, hogy az õ tudata alatt, amit mondott, ott van az, ami a jogász számára a polgári törvénykönyvbe ütközõ szerzési módokat érinti: a feltûnõ aránytalanság, a színlelt szerzõdés és a többi.
S nem új jogszabályt indítványozok én, hanem a meglevõ törvények becsületes és diszkriminációmentes végrehajtását. Igenis, ha én, ha mi, ha önök, képviselõtársaim, tudnak becsületes módon élni, akkor joggal elvárhatjuk ezt azoktól a polgároktól, akik kihasználták a törvényi rendezetlenségeket vagy a törvények kiskapuit, vagy pedig egyéb módon egyszerûen megsértették a törvényeket. Nekünk mint parlamenti képviselõknek és a kormánynak kötelességünk fellépni a tolvajok ellen, azok ellen, akik miatt került a kisember most olyan helyzetbe, amilyenben van, és akinek el kell majd viselnie azt a bizonyos Bokros-féle csomagot, amit ilyen vagy olyan formában a Ház majd megszavaz.
Tudom, hogy az a csomag a jelenlegi gazdasági helyzetben érdemben egy kényszerûség. Egyes tételeivel lehet vitatkozni, lehet rajtuk változtatni; ez egy más kérdés, azért van a Ház, majd módosít és dönt. De érdemben tudomásul kell venni, hogy ki van fosztva a kassza. Mert, ugye, volt bankkonszolidáció... No de hát ott is, a pénz valahogy eltûnt! Itt nem arról van szó, hogy egy isteni beavatkozás történt és a bankok trezorjaiból kiemelték a pénzt! Hanem vagy felelõtlen bankári tevékenység folyt, igenis, bûncselekmény, mert ilyen volumenben már nem lehet azt mondani, hogy kérem, tévedtem vagy nem figyeltem oda, mert sürgõsen vécére kellett mennem, úgyhogy aláírtam a szerzõdést... Százmilliárdokról van szó!
S a másik: eltûnt az állam vállalkozói vagyonának döntõ része anélkül, hogy az ellenértéke befolyt volna! Kastélyokat lehet kapni fillérekért; egy Videotont meg lehetett szerezni úgy, hogy nem tudjuk, mennyit fizetett érte a vevõ - nem tudjuk, hogy ki a vevõ! És a többi vagyontárgy?
Mindannyian állampolgárok vagyunk és gazdák: ennek az országnak a gazdái - már aki becsületes. Követeljük meg, hogy a többi polgártársunk is legyen becsületes! Mert ha nem követeljük meg, akkor miért vagyunk itt? Asszisztálni? Áljogokhoz? Álegyenlõségekhez? Úgy gondolom, mi eleget kívánunk tenni annak, amiért a nép idedelegált bennünket; s nem elméleti fejtegetésekre van szükség, hanem konkrét, szakértõk segítségével alaposan végrehajtott vizsgálatokra! Lehet, hogy a vizsgálat eredményeképpen nem lesz megállapítva egyetlen szabálytalanság sem - úgy legyen. De addig, ameddig ezt nem vizsgálták meg, ott a kérdés, hogy hová tûnt a vagyon 50 százaléka!
A kormányzat azt szeretné, hogy az ország gazdasági élete beinduljon, termeljen, legyünk egy második Dél-Korea - vagy legyünk egy második világháború utáni Magyarországhoz hasonló, a gazdasági életben rakétasebességgel növekvõ nemzet. De ehhez elsõsorban a jogbiztonságot, a jogok egyenlõségének tudatát kell megadni - a népnek! Mert a valódi termelõerõ az emberek tudata, és nem egy- vagy kétmilliárd dollár, ami bejön ide kölcsönként az országba, amit majd vissza kell fizetni. S ugyanolyan probléma, ha bejön ide a tõke és megvesz valamit, aminek a lényege sajnos az esetek döntõ többségében egy piacvásárlás. Mindannyian tudjuk, hogy ez mi, nem akarom most ismételni, késõ van.
Indítványt tettem, hogy a kormány jelentse be, deklarálja, mely állami tulajdonú gazdasági eszközt mennyiért idegenítettek el az utóbbi öt évben. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy ki vette meg, hogy ki a szerzõ, de igenis tudnunk kell, hogy egy nagy értékû vállalkozást, egy vállalatot - egy mezõgazdaságit vagy bármilyent - mennyiért adtak el azok, akiknek a kezére volt bízva az ezzel a vagyonnal való sáfárkodás. Nem lehet eltagadni a nép elõtt! Mert ha ezt továbbra is homály fedi, akkor nagyon sok kérdõjel merülhet föl. Nem is akarom ezt most elmondani... Remélem azt, hogy a bölcs kormány egyetért az indítványommal, és nem fél nyilvánosságra hozni, hogy mit mennyiért adott el.
Még tavaly októberben kormányfõnkhöz egy levelet intéztem, benne harminc kérdéssel. Miniszterelnök úr megtisztelt azzal, hogy két héttel késõbb itt a Ház elõtt felmutatta, és azt mondta, hogy teljesen jogosak a képviselõi kérdéseim, és a választ ennek a bizottságnak kell majd megadnia, amikor tételesen felülvizsgálta a privatizációt. Én ezt várom; ezt várom Horn Gyulától, s ezt várom a parlamenttõl. Igenis, a nép felé mondjuk meg, hogy mit mennyiért!
(20.10)
A másik aspektusa egy ilyen bizottság felállításának: úgy gondolom, a kormányt az ellenzék hatékony kontrollja legalizálja a nép elõtt. Ugyanis a kormány tevékenykedik, õ dönt - parlamenti többségének segítségével. No de hát, a választók, a népszuverenitásnak a hordozói számára van egy eszköz: van az ellenzék, amelyet azért küldtek a parlamentbe, hogy hatékonyan ellenõrizze a többséget.
Ha elvonnák az ellenzéknek ezt az ellenõrzési feladatát, akkor nehezen tudom elhatárolni a parlamenti diktatúrát egy ilyen helyzettõl. Igenis, a kormánynak az érdeke, hogy legalizálva legyen a nép elõtt, hogy a nép tudja azt, ott, bent, abban a szép házban, ott, a Duna partján, a Kossuth téren neki olyan emberei ülnek - bár kisebbségben, de becsületben -, akik az õ részére, mármint a nép részére garantálják a többség, a kormány uralmának a folyamatos ellenõrzését.
Enélkül nem legalizált a kormány. Lehet, hogy nagyon kényelmes egy parlamenti többség arányában végezni az ellenõrzést is. De hát akkor ez demokrácia? Akkor minek van az ellenzék? Akkor meg van csúfolva az alkotmány és minden montesquieu-i elv. Gondolom, ez csak egy tévedés, hogy nem paritásos bizottság, tehát olyan, ahol ugyanannyi kormányoldali, mint ellenzékoldali végzi ezt az ellenõrzést.
Még továbbmehetnék. Még mondhatnám azt is, hogy ez a kormány elleni csapda, hogy az õ legalitását vonja kétségbe egy körmönfont lépés. Kérem, tessék megérteni, hogy a privatizáció az állítólagos rendszerváltás lényege. Nem a jelképek, nem a dátumok, hanem hogy hol van az a gazdasági erõ, amely a közösség életét mozgatja. S ezzel szervesen összefügg, hogyan került ez az erõ az új tulajdonosának a birtokába vagy birlalatába. Nem egyszerû kérdés.
Kérem, nem lehet egy mosollyal vagy egy többségi legyintéssel elintézni. (Csettint az ujjával.) Tessék megérteni, ez a rendszerváltás lényege. Éppen úgy, mint ahogy a privatizáció. Ma már sokan érzik, hogy a reprivatizáció elmaradása mit jelent és mit fog még jelenteni.
Kérem önöket, hogy az egyik súlyos hibát ne tetõzzék egy ugyanebben a témakörben jelentkezõ másik, hatásaiban talán még messzebb menõ hibával. Legyünk polgártársak!
(Dr. Csákabonyi Balázsra nézve:) Éppen azért, mert az általam igen tisztelt képviselõtársam akaratlanul is az órájára nézett, hogy már... - egyetértek.
Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. Engem a valódi szabadon gondolkozó polgári demokrata elvei vezérelnek. Én nem vettem részt a privatizációban. Nem is fogok. Nem szeretem a tisztázatlan tulajdonszerzéseket. Jogászként a belsõ "kisbíróm" fel van ellene háborodva, de tudom, hogy vannak olyanok, akik részt vesznek. Ha a törvények alapján, a törvényeknek megfelelõen és diszkriminációmentesen és mindenkivel egyenlõ feltétellel, nyílt licitek során, akkor a lelkük rajta. De amennyiben bárki ebben a Házban azt mondja, hogy ami homályban van, az maradjon is ott, erre csak azt tudom mondani, akkor egy kicsit változtatni kell a biblikus mondáson: nemcsak az a cinkos, aki néma, hanem aki némaságot próbál rákényszeríteni a többiekre.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)