BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedelmükkel, tisztelt képviselõtársaim, a napirendhez, tehát Kristóf István képviselõtársunk javaslatához, önálló indítványához szeretnék röviden hozzászólni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége egyetért a javaslat indítékával. Támogatja alapjában véve azt, hogy egy ilyen típusú bizottság létrejöjjön. De mindjárt szeretném hozzátenni, hogy amennyiben az Országgyûlés a Tímár-féle javaslatot tûzte volna napirendre ma reggel, akkor annak a javaslatnak az indítékával is egyetértenénk, és azt is támogatnánk. Ennek megfelelõen, ezt annak ellenére hangsúlyozom, hogy Torgyán képviselõ úr is és Tímár képviselõ úr is távozott már , megismétlem, hogy a szabaddemokraták mind a gazdasági bizottságban, mind ma reggel a plenáris ülésen a kisgazda javaslat napirendre tûzését is támogatták.
Támogatjuk azért, mert fontosnak tartjuk mind magát a privatizációs folyamatot, mind pedig a privatizáció parlamenti ellenõrzését, ami szerepelt az SZDSZ programjában is, szerepelt az SZDSZ-nek a gyakorlatában is ellenzéki éveinkben, és szerepelt az általunk is elfogadott kormányprogramban.
Ennek megfelelõen, ismétlem, támogatjuk azt, hogy a Kristóf képviselõtársunk javaslatában szereplõ irányban elfogadást nyerjen egy ilyen elképzelés és létrejöjjön minél elõbb a bizottság.
Abban is egyetértek a kisgazda képviselõtársainkkal, hogy jó lett volna, ha ez a bizottság már korábban létrejött volna.
Ugyanakkor szeretnék röviden arról is beszélni, hogy a Kristóf István-féle javaslatnak vannak fontos fogyatékosságai is, és kívánatos lenne, hogyha az Országgyûlés által majdan elfogadott javaslat mentes lenne ezektõl a fogyatékosságoktól. Két momentumot szeretnék csak ebben a tekintetben hangsúlyozni, arra is tekintettel, hogy elég késõ van már.
Az egyik: úgy ítéljük meg, hogy a Kristóf-féle javaslat, indítvány egyoldalúan jelöli meg a bizottság funkcióját, tevékenységének célját. A feladatát nem általában mint a privatizáció parlamenti ellenõrzését fogalmazza meg, hanem pusztán a privatizáció jogszerûségének ellenõrzését és a korrupció elleni fellépést.
(21.10)
Megítélésünk szerint ez nem elégséges. Nem elégséges különösen akkor, ha az Országgyûlés csak egy bizottságot fog létrehozni a privatizációs tevékenység figyelemmel kísérésére. Akkor a privatizáció parlamenti ellenõrzését szélesebb felfogásban kell megvalósítani.
Ebben az összefüggésben vissza kell térnem Tímár György képviselõtársunknak a felszólalásában feltett alapkérdésére. Õ ugyanis azzal indokolta a privatizáció parlamenti ellenõrzésének szükségességét és magát a bizottság létrehozását is, hogy eltûnt - mint mondta - az állami vagyon fele. Valaha ennyi és ennyi volt, s most újabban ennek csak a fele. És hozzátette, mint ahogy az anyag megmarad, nem tûnhet el, ugyanúgy az állami vagyon sem tûnhet el. Ez a párhuzam - tetszik, nem tetszik -, téves. Nem igaz, hogy ami ma nincs meg az állami vagyonból, az valakinél ott van, azt valaki ellopta. Biztos van olyan is, amit valaki elvitt, de hogy az állami vagyon ma csak a fele annak, ami öt évvel ezelõtt volt: ennek a zöme nem ellopatott, hanem elvesztette az értékét. A vagyonnak ugyanis nincs valamiféle fizikai értelemben vett eleve adott értéke. Ha egy vállalat konjunktúrája jó, akkor a tõkéjénak az értéke emelkedik, de ha egy vállalat termékeinek a konjunktúrája rossz, akkor a tõkéjének az értéke csökken. S a magyar vállalatok nagy többségének a vagyona azért csökkent olykor a töredékére, mert Magyarország gazdasági válságban van, mert rosszul gazdálkodtak a vagyonnal. Furcsa módon sok esetben azért csökkent a magyar vállalatok vagyona, mert elmulasztották idõben privatizálni ezeket a vállalatokat. Sokkal több vagyon veszett el ezért, mint amennyi azért veszett el, mert rosszul vagy tisztességtelenül privatizáltak.
Ebbõl az összefüggésbõl viszont az következik, hogy amikor az Országgyûlés a privatizációt egy bizottság révén ellenõrzi, akkor nemcsak azzal kell foglalkozni, hogy milyen jogszerûtlen elemek jelentek meg a privatizáció során, hanem azzal is, hogy adott esetben akár teljesen jogszerûen, de gondatlanul, felelõtlenül milyen tekintetben mulasztottak mindazok, akik ezért felelõsök voltak, amikor az állami vagyonnal gazdálkodtak, amikor az állami vagyont esetleg nem privatizálták, vagy lassan, vontatottan, nem hatékonyan, ügyetlenül, rosszul privatizálták. Ezért mondom azt, hogy szélesebben kell megjelölni a bizottság feladatát, mint ahogy ez Kristóf István - vagy akár Tímár György - javaslatában és annak indoklásában szerepel.
Ezért a szabaddemokraták úgy ítélik meg, hogy jobb lenne, ha másképp lenne fogalmazva a bizottság funkciója, a bizottság feladata, és ezért kívánatosabbnak tartanánk egy másfajta fogalmazást.
A második dolog, amit szeretnék megjegyezni, az a bizottság összetételének és vezetésének a kérdése, az a kérdés, amit kisgazda képviselõtársaink is felvetettek a maguk bíráló megjegyzéseiben. Azt hiszem, számunkra az is elfogadható, ha a parlamenti arányok szerint áll fel a bizottság, mert e mellett is szólnak érvek, de bevallom, nyomós érvek szólnak a mellett is, hogy paritásos bizottság jöjjön létre. Számunkra ez a változat és a másik változat is elfogadható.
Ugyanakkor szeretnék utalni arra, hogy Kristóf képviselõtársunk érvelése ebbõl a szempontból ellentmondásos volt. Egyfelõl ugyanis azt, hogy nem vizsgálóbizottságot javasol, ahol a mindenkori parlamenti ellenzéknek kellene elnöknek lenni, azzal indokolta, hogy itt több ciklus privatizációs folyamatait kell ellenõrizni, és ezért nem volna indokolt, hogy a jelenlegi ellenzék adja az elnököt, hiszen õk az elõzõ ciklusban kormányon voltak. Másfelõl viszont azt javasolja, hogy a jelenlegi parlament arányai szerint alakuljon a bizottság összetétele, holott ha több ciklusról van szó, akkor indokolt lenne az elõzõ parlamentek arányait is figyelembe venni. De ezt nem tartom lényeges vitakérdésnek.
Lényeges kérdésnek a dolog másik oldalát tartom. Azt, hogy noha eseti bizottság esetében a Házszabály nem tartalmaz olyan elõírást, hogy az elnököt a jelenlegi ellenzék adja, én mégis azt gondolom, az lenne a korrekt megoldás, ha az elnöki pozíciót a jelenlegi kormánykoalíció felajánlaná a jelenlegi ellenzéknek. Ez van egyébként összhangban azzal a gyakorlattal is, hogy például a költségvetési bizottság elnöke mindig ellenzéki, de azzal a gyakorlattal is, hogy az elõzõ Országgyûlésben is - ahol hasonló feladatot az akkori gazdasági bizottság privatizációs albizottsága látott el - ezt a pozíciót az akkori kormánykoalíció átengedte az akkori ellenzéknek. Azt tartanám tehát indokoltnak, ha a majdani országgyûlési határozat, amely ebben a kérdésben születik, rögzítené azt, hogy a bizottság elnöke a jelenlegi ellenzék képviselõje legyen, különösen rögzítené ezt akkor, amennyiben megmarad a majdani határozat amellett, hogy a bizottság tagjait a parlamenti arányok szerint állítsák föl.
Tulajdonképpen ez a két észrevételem van. S akkor most eljutok ahhoz az ügyrendi jellegû megjegyzéshez, hogy - mint tudjuk - módosító indítványokat nem lehet benyújtani ehhez a javaslathoz a Házszabály szerint. Ha pedig ez így van, akkor szeretném úgy értelmezni Kristóf István képviselõtársam expozéjának utolsó passzusát, amelyben nyitottnak mondta magát a képviselõtársak észrevételei iránt, és jelezte, kész azoknak a technikai lehetõségeknek a megragadására, amelyek ezeknek az észrevételeknek a figyelembevételét megengedik. Ez nyilvánvalóan annak a burkolt megfogalmazása volt, hogy átdolgozásra kész visszavonni ezt a javaslatot, hogy egy más formában, a többi párt képviselõivel egyeztetett formában nyújtsa be újra.
Én ezt azért is indokoltnak tartom, mert ha egyszer módosító indítványt nem lehet benyújtani és egy parlamenti bizottság létrehozásáról van szó, akkor az a helyes, ha a benyújtott javaslat legalábbis több párt, de lehetõleg valamennyi párt véleményét figyelembe veszi. Minthogy erre módosító javaslatok útján nincs mód, ez az a parlamenti technika, ami ezt lehetõvé teszi. Én a magam részérõl nagyon melegen támogatnám, és azt hiszem, az SZDSZ nevében is mondhatom, hogy támogatnánk ennek a parlamenti technikának az alkalmazását, tehát a javaslat átdolgozásra való visszavonását. És akkor azt hiszem, valamennyi párt - de a Szabad Demokraták Szövetsége biztosan - támogatni fogja a javaslatot, ha ezek az észrevételeink figyelembevételre kerülnek.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Kristóf István tapsol.)