KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államosítás és a privatizáció egymást váltogató tevékenysége hosszú múltra tekinthet vissza. Az utóbbi ötven évben szélesedtek ki Európa- és Amerika- szerte a viták abban a kérdésben, hogy milyen mértékben indokolt az állam részvétele a gazdaságban. A nyugati piacgazdaságok az utóbbi ötven évben - idõnként pártpolitikai nyomásokra is - rendszeresen felülvizsgálják ebben a kérdésben az álláspontjukat. Emlékezetes a franciaországi példa, ahol 1981-tõl a hatalomra került szocialista kormány államosításokat határozott el, majd 1986-ban a gyõztes jobboldal 65 állami vállalatot rendelt el privatizálni.
(21.20)
Angliában is hasonló volt a helyzet. Itt a munkáspárti kormányok szokása volt az államosítás, majd 1979-tõl a hatalomra került konzervatívok egy évtizeden keresztül mintegy hatvan vállalatot privatizáltak.
Hazánkban az államosítást a Rákosi-rendszer hajtotta végre, és ezt követõen évtizedekig eretneknek számított az, aki gondolatban is szóba merte volna hozni az államosított vagyonnak ismét magánkézbe adását.
1988 elõtt Magyarországon a privatizáció tiltott téma volt. 1988 nyarán Grósz Károly, az akkori pártfõtitkár az Egyesült Államokban - ezt úgy jegyezte meg a történelem, hogy "az amerikai nagynéni látogatása" - említette meg érdeklõdõ üzletemberek elõtt, hogy sor kerülhet mintegy ötven magyar nagyvállalat eladására a külföldieknek. A hazai szaksajtó találgatni kezdett, és arra a megállapításra jutott: Grósz Károly bejelentésének nyilvánvaló értelme csak az lehet, hogy a befolyó dollárbevételt rögtön visszafizethessük a külföldieknek, és ezzel is csökkentsük Magyarország külföldi adósságállományát.
1989. január 1-jén lépett hatályba a gazdasági társaságokról szóló törvény. Ez lehetõvé tette új gazdasági társaságok megalapítását úgy, hogy azokba az állami vállalatok vagyonát is be lehetett vinni. A szabályozás hiányossága számtalan visszaélés forrásának bizonyult. A vagyonértékelés részletes szabályai nem voltak kidolgozva. Az állami vagyont mélyen értékén alul lehetett bevinni ezekbe a gazdasági társaságokba, vagy késõbb ott lehetett az értékét szinte tetszõlegesen megváltoztatni. Elõbb-utóbb az állami vagyon a magánszemélyek magánvagyonává alakulhatott át.
Ezt az úgynevezett spontán privatizációs folyamatot állampolgárok százezrei kifogásolták. Valamennyi politikai párt 1989-90 fordulóján - tehát a szabad választások elõtt - programjába iktatta ennek a kérdésnek a felülvizsgálatát. Jellemzõként: a Magyar Demokrata Fórum 1989 októberében kelt programja bírálta talán a legelkeseredettebben az addigi gyakorlatot. Az MDF programjának ezt a részét Szabó Iván és Szabó Tamás - késõbbi miniszterek - szerkesztették.
Szomorú fordulónapot jelentett az állami vagyon védelme szempontjából 1992. január 1-je. Közismert: ha valaki észleli, hogy a Trabantját vagy a tehenét a reális forgalmi értékhez képest lényegesen olcsóbban adta el, ennek felismerése után a bírósághoz fordulhat, és kérheti a szerzõdés érvénytelenítését vagy a valódi értéknek megfelelõ vételár megfizetését. A történelem feljegyzett olyan eseményeket, amikor egy lóért egy országot adtak, s amikor valaki egy országot adott volna egy lóért - amikor kilõtték alóla a lovat. Az állami tulajdon értéken aluli eladása esetén is így szólt a törvény 1991. december 31-éig. Ezzel a fordulónappal a kormány javaslatára viszont módosult a társasági törvény 27. §-a. A módosítás 1992. január 1-jével megszüntette az értékaránytalanságra alapított megtámadás lehetõségét. Ugyanezzel a nappal viszont az Alkotmánybíróság is megsemmisítette a hanyag kezelés bûncselekményét. Ez azzal járt, hogy aki a magyar állam vállalkozói vagyonában mindössze gondatlanul okozott tíz- és százmilliárdos károkat, az büntetlenül megúszhatta ezt a cselekményét.
Az akkori kormánynak módja lett volna idõben kérni az Országgyûléstõl a büntetõ törvénykönyv módosítását és ezzel megelõzni a veszélyt - mégsem tette. Végül féléves késedelemmel az akkori kormány kezdeményezte a hanyag kezelés bûncselekményének visszaállítását, de ezt egy nagyobb törvénycsomagban helyezte el. Nem csoda, hogy emiatt újabb fél évet vett igénybe ennek az országgyûlési megtárgyalása. Így vált mind büntetõjogi, mind polgári jogi vonalon teljesen védtelenné az állami vagyon...