DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gondolom, a jelen lévõ tizen- képviselõnk számára és a közvélemény számára sem mondok új dolgot, amikor ecsetelnem kell az ország gazdasági helyzetének nehézségeit, és azt, hogy a társadalomban is egyre több gondot okoz a gazdaság helyzete. Ebbõl következik, hogy azok a makrogazdasági folyamatok, amelyekkel évek óta próbáljuk ezeket a tendenciákat megállítani és szabályozni, bizonyos társadalmi rétegeket jobban, más társadalmi rétegeket kevésbé, sõt egyes társadalmi rétegeket hátrányosan érintenek.
Azt is hozzá kell tennem, hogy az elmúlt években a gazdasági szabályozás általában nem rétegeket, nem nagyobb társadalmi csoportokat részesített szabályozási preferenciában, hanem olyan általános közgazdasági elvek szerint próbált szabályozni, amik az ország gazdasági stabilitását voltak hivatottak biztosítani. Így volt ez a Kupa-program idejében, így volt ez a Békesi- programnál és így van ez jelenleg a Bokros-csomagnál is, amit jelenleg tárgyal a parlament.
(21.30)
Úgy gondolom azonban, hogy Magyarországon van egy társadalmi réteg, amely az üzletrész-tulajdonosokkal, a tagokkal, a bedolgozókkal és a családtagokkal együtt mintegy hárommillió embert érint - és ez a magyar szövetkezeti tagság és a magyar szövetkezeti tagság köré csoportosult családtagok, érdekeltek, üzletrész-tulajdonosok helyzete.
Ennek a hárommillió embernek a helyzetét az elmúlt idõszakban egyetlen jogszabály igazából nem könnyítette meg, és tulajdonképpen a fõ gondot az okozta, hogy az elmúlt években hozott kilenc jogszabály olyan helyzetet teremtett a szövetkezetekben, kivétel nélkül a magyar szövetkezeti mozgalom valamennyi ágazatában, amely két alapvetõen ellentétes rétegre tagolta ezt a társadalmi kört. Nevezetesen a szövetkezetben ténylegesen munkát végzõ szövetkezeti tagokra, valamint a kívülálló üzletrész-tulajdonosokra.
Ez az üzletrész-tulajdonosi kör - meg kell mondjam - Nyugat-Európában ilyen formában ismeretlen kategória. S tulajdonképpen azzal a szándékkal, amelyet akkor a törvényalkotók el akartak érni, nevezetesen, hogy a szövetkezeti vagyon létrehozásában közremûködõ valamennyi volt tag valamilyen preferenciát kapjon és vagyonhoz jusson, azzal tulajdonképpen nem érték el ezt a célt. Mert a szövetkezeti tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok között olyan antagonisztikus viszonyt teremtettek, amely nyilvánvalóan abból keletkezik, hogy a megtermelt javakat valamilyen formában szét kell osztani.
Ennek az antagonisztikus ellentétnek a feloldására több próbálkozás született. Igazán kedvezõ eredményre egyik sem vezetett. Nyilvánvaló, hogy a cél teljesen ellentétes. A benn dolgozó tagoknak az érdeke az, hogy a szövetkezet jól mûködjön, hogy a szövetkezetben megtermelt jövedelemet - a munka arányában - a tagok tegyék el. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok pedig azt várták, hogy az általuk annak idején vagyonnal támogatott szövetkezetbõl valamilyen részesedést kapjanak.
Ez a probléma akut probléma. Sajnos a kormány által beterjesztett törvényjavaslat ezt nem tudta megoldani, nem is volt hivatott - mint a kormány elõterjesztésében az igazságügy-miniszter úr akkor elmondta.
Azonban tisztán és világosan látni kell: különösen az ipari szövetkezetek területén olyan konfliktushelyzetek adódnak, amelyek a kívülállókat arra ösztönzik, hogy a mûködõ szövetkezetekben olyan gazdasági helyzet alakuljon ki, amely azoknak a mielõbbi megszüntetését eredményezze. Ugyanis ebben az esetben - mint üzletrész-tulajdonosok - készpénzes vagyonhoz tudnak jutni.
Egyébiránt a külsõ üzletrész-tulajdon azért sem megfelelõ forma, mert igazán az üzletrésznek az értéke ma már mélyen alulmúlja a kárpótlási jegyek értékét is - amirõl közismert, hogy jelen pillanatban milyen mélyponton van.
Ezért Tokár István képviselõtársammal - a szövetkezeti tagság bölcs döntésére bízva - azt az alternatív javaslatot terjesztettük a parlament elé, hogy ahol a tagság döntõ része - törvényi elõírások vannak rá, hogy minõsített hányada - a szövetkezetbõl gazdasági társasággá kíván alakulni, ennek az átalakulási folyamatnak segítsük a lebonyolítását és ne kössük olyan merev feltételekhez, mint azt a jelenlegi jogszabály tartalmazza.
Végsõ soron úgy véljük, ezzel a megoldással feloldjuk azt az ellentétet és azt a konfliktushelyzetet, amely a két különbözõ társadalmi réteg és csoport között adódik. Elérjük azt, hogy a tõkét a szövetkezetben hatékonyabban lehessen mûködtetni és ne legyen szétforgácsolt tõke, amely mind a vezetést, mind a tõkekoncentráció következtében létrejövõ tõkefelhalmozódást gátolja. S tulajdonképpen kedvez a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak is, mert amennyiben a gazdasági társaság más formáját választják, úgy semmiféle diszkriminatív megkülönböztetésben a gazdasági törvények szabályainál fogva nem részesülhetnek.
Tehát úgy érezzük, köszönettel tartozunk országgyûlési képviselõtársaink bölcsességéért, amivel napirendre tûzték ezt a javaslatunkat. Hozzáteszem, ezt másodszor nyújtottuk már be. Nagyon remélem, hogy a vitában ezt támogatni fogják, és azt is remélem, hogy a végsõ szavazásnál eredményes lesz az elõterjesztésünk. Ebben bízva, várom képviselõtársaim aktív és konstruktív hozzáállását.
Köszönöm. (Taps.)