DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezen késõi órán nagyon rövid ideig veszem igénybe a türelmüket. Képviselõtársaim indítványa valós problémát feszeget, ugyanakkor a mezõgazdasági bizottság elnökeként egyszer már volt alkalmam részt venni ezen törvényjavaslat egy más szövegezésének minõsítésében, amikor ennek megállapítása mellett azt is hozzátettük, hogy ezt az egész kérdéskört nem kizárólag ezen az úton kellene vizsgálni - mint ahogy ezt a javaslat teszi -, hanem a szövetkezeti törvény egészének az összefüggéseiben.
Nem kisebb az averziója a bizottság általam ismert képviselõinek ezzel a törvényjavaslati formával kapcsolatban, mint azzal, amit volt alkalmunk kijelölt bizottságként is megtárgyalni. Önmagában az a körülmény, hogy a mezõgazdasági szövetkezetek nevesítetten nem szerepelnek az indítványban, nem jelenti azt, hogy az egységes szövetkezeti törvény szövetén keresztül - mint ahogy azt Juhász képviselõtársam mondta - ne érintené, mégpedig igen kellemetlen formában a mezõgazdasági szövetkezeteket is. Idõnként az is érintés, ha valamibõl kimarad.
Gondoljuk csak végig: ma egy adott faluban, ahol korábban egy egységes szövetkezet volt, az egyik valamilyen oknál fogva ipari, a másik valamilyen oknál fogva mezõgazdasági, ugyanazokat a dolgokat kellett átélniük, és most a sógorok, szomszédok, testvérek ugyanabban a faluban egészen más megítélés alá kerülnek. Én is osztom Juhász Pál álláspontját: nem biztos, hogy kifejezetten az ipariak fognak jobban járni. Ezt a kérdést - elfogadván a problémamegoldás fontosságát és sürgõsségét - én személyesen sem ilyen úton-módon látom megoldhatónak. Sokkal inkább járhatónak tartom azt az utat, amit egyébként a mezõgazdasági bizottság felvállalt, hogy a szövetkezetek mûködésének útjában álló jogalkotási akadályokat összegyûjtve, mielõbb egy egységes csomagban - bár tudom, hogy itt a "csomag" szó manapság az Országgyûlés épületében nem hangzik annyira jónak... (Dr. Vastagh Pál: Ez egy törvényre vonatkozik vagy kettõre!)..., de akkor is egy csomagban kezelve, egy törvényhozási aktussal, egymásra tekintettel oldjuk fel ezeket az ellentéteket, és mind e mellett folyjék egy nagyon alapos elõkészítõ munka, egy új, az európai, illetõleg a nemzetközi szövetkezeti elveknek valóban megfelelõ szövetkezeti törvény megalkotására.
Ebbe a két irányba dolgozó két albizottságot hozott létre a mezõgazdasági bizottság, bízom benne, hogy mielõbb feltöltõdnek a frakciók részérõl a bizottsági helyek, és akkor érdemben dolgozni is tudnak.
Miért fontos ez? Azért fontos ez, mert itt nem egyszerûen a kívülálló üzletrész-tulajdonosok és a tagok vitájáról van szó, hanem egyáltalán az üzletrésznek a szövetkezetek életében, a szövetkezeti jogrendben betöltött vagy betölthetõ szerepét kell tisztázni. Amikor ezt tisztázni tudtuk, abban az esetben fogunk tudni olyan kérdésekben is dönteni, mint amilyen kérdés megoldására az elõterjesztõk e törvényjavaslattal vállalkoztak.
Én személyesen úgy gondolom, hogy ez az üzletrész-kérdéskör, ennek egy jelentõs része ebben az úgynevezett, a szövetkezetek mûködését gátló akadályok felszámolását szolgáló törvénycsomagban kezelhetõ és kezelendõ is. Azt hiszem, hogy akár az ipari, akár más, a törvényjavaslatban felsorolt szövetkezetek számára ez egy idõben meghozott törvény - ha mondjuk még az idén megszületik, kellõ idõben születik meg -, és akkor talán azt a kellemetlen érzést is nélkülözni tudjuk, miszerint nem azáltal ígérünk a szövetkezetek és a szövetkezetek tagjai számára javulást vagy jobbulást a szövetkezeti törvényben, hogy adják fel szövetkezeti mivoltukat, mert sajnos, ez a törvényjavaslat végül is éppen ezzel a technikával operál.
Úgy gondolom, hogy egy vitában érzelmi érvelésnek is van és lehet szerepe. Ez utóbbi mondandóm vélhetõleg ebbe a kategóriába tartozik, de gondolom, aki a szövetkezetek életével közelebbrõl megismerkedett, az megérti, hogy miért próbáltam itt még ezzel is érvelni. Köszönöm figyelmüket.