DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja vezérszónoka: Köszönöm a szót. Igen tisztelt elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Miniszter Úr! úgy gondolom, a kormány 1995. március 12-én bejelentett, majd ezt követõen beterjesztett intézkedései az egész magyar társadalmat, sõt a világon élõ magyarságot megrázták. Ennek következtében a pártoknak abból a szempontból is kötelességük elemezni ezt a beterjesztést, hogy az mennyiben felel meg a hatályos alkotmányunknak, vajon a gazdasági csomagterv megfelel-e azoknak az elvárásoknak, amelyek reményében kívánják megindokolni kormányzati oldalról a szükséges intézkedéseket.
Én úgy gondolom, aki a kormány csomagtervét gondosan megtekintette, egyet kell, hogy értsen velem abban: ez a beterjesztés mindenekelõtt igen súlyos alkotmányossági problémákat vet fel, a hatályos alkotmány számos rendelkezését sérti. Sérti mindenekelõtt a jogalkotásról szóló törvényt és a képviselõi jogállásról szóló törvényt, hiszen a képviselõknek a jogalkotási munkában való közremûködését a csomag rendkívüli módon szûkíti, megnehezíti.
Különös aggályt vet fel az a tény, hogy a beterjesztés szerzett szociális jogokat von el arra jogosult és rászorult állampolgároktól, hiszen elég, ha csak arra utalok, hogy az 1990. évi XXV. törvény és az 1993. évi III. törvény tervezett módosításai az egész magyar társadalmat hátrányosan érintõ változásokat eredményeznek és alkalmasak a családnak mint a társadalom sejtjének, alapjának a szétverésére.
Hadd utaljak arra, hogy ebben a helyzetben mindenekelõtt meg kell nézni, vajon alkotmányosan miként gondolja ezt a beterjesztõ. Hiszen ha egyszer ez a beterjesztés alapjogokat sért, akkor nyilvánvalóan a tervezett intézkedésekre a hatályos magyar alkotmány értelmében sincs lehetõség.
(12.40)
Kiragadva egy-két példát, hadd utaljak rá: a pénzügyminiszter úr az expozéjában kitért arra, hogy a piacgazdasági körülmények között hozzá kell szokni a munkanélküliséghez. Én most nem kívánok a munkanélküliségrõl vitát nyitni, de úgy gondolom - és azért nem ártana, ha a pénzügyminiszter úr figyelne, és nemcsak a Nap Televízióban nyilatkozna úgy, hogy az ellenzékkel nem lehet vitát folytatni, mert az ellenzék nincs itt; mert hiába van itt, igen tisztelt miniszter úr, ha ön közben a közlekedési miniszterrel beszél -, tehát úgy gondolom, hogy az alapvetõ emberi jogokat és szabadságokat sértõ beterjesztésnél például, ha egyszer miniszter úrnak az az álláspontja, hogy a munkanélküliség a piacgazdasági körülmények között feltétlenül fenn kell hogy álljon, akkor be kellene hogy terjesszen az alkotmány módosítására vonatkozó indítványt is, mert a jelenleg hatályos alkotmány - és alkotmányos körülmények között ez éppúgy kötelezõ rám, mint a miniszter úrra - azt mondja ki a 70. § b) pontjának (1) bekezdésében, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
A munkanélküliség kérdéskörét tehát ilyen alapvetõ változásokkal kívánják befolyásolni, mert hiszen a jelenlegi beterjesztés rendkívüli módon növeli a munkanélküliséget, csökkenti a termelést. A mi megállapításunk szerint tehát pont ellentétes hatása lesz ennek a csomagnak, mint amire az elõterjesztõk gondoltak, mert a belsõ piacot is szûkíti, növeli az inflációt, növeli az import arányát, az importcikkek arányának növekedése következtében drágítja azt a kevéske termelést, ami még megmaradt, ellehetetleníti a társadalmat; és Magyarországot menthetetlenül a bérmunkás pozíciójába hozza, hiszen már a jelenlegi struktúránk is olyan kedvezõtlen, hogy az exportnak durván 33-34 százaléka bérmunkából tevõdik ki, ami egyértelmûen arra utal, hogy ennek az országnak a bérmunkási pozíciója már be is következett.
Ha megvizsgáljuk ezeket az alkotmányellenes közgazdasági elõterjesztéseket, amelyek a kormányzati elõterjesztésben szerepelnek, és amelyek a Független Kisgazdapárt megállapítása szerint olyan alkotmányos jogokat sértenek, mint például - ha szabad utalnom rá - sérti az alkotmány 70/B, 70/D, 70/E, 70/F §- át és a 70/I §-ában foglaltakat, akkor bizony meg kell nézni, nem lett volna-e más alkalom, más lehetõség arra, hogy az önök által szükségesnek vélt forintösszegeket elõteremtsék, hogy ne a társadalom alapvetõ sérelmére történjenek ezek a változtatások. Ugyanis nem lehet úgy változtatni a társadalom életét meghatározó tényeken, ahogy azt az igen tisztelt kormány gondolja!
Engedjék meg nekem, hogy a következõre hivatkozzam: amikor mondjuk, egy nõ elhatározta, hogy gyereket fog szülni, azt még abban a hiszemben határozta el, hogy õt különbözõ jogosultságok fogják megilletni; vagy amikor valaki úgy döntött - ne haragudjanak, hogy ilyen példát hozok fel -, hogy nem menekül el ebbõl a hazából, mert bízik az ország vezetõiben, akkor esetleg arra gondolt, hogy hátha meg fog tudni élni a nyugdíjából. De ha nem fog tudni megélni a nyugdíjából, már arra sem lesz lehetõsége, hogy az életmentõ vagy a legszükségesebb gyógyszereket kiváltsa; ha nem lesz lehetõsége, mert, ahogy épp a tegnapi balatonfüredi kórházi közvetítésbõl kiderült, a tervbe vett áremelések és további gazdasági intézkedések az eddig ott kezeltek 80 százaléka számára egész egyszerûen nem teszi lehetõvé ottani további kezelésüket; vagy ha arról van szó, amire Csehák képviselõtársunk hivatkozott, nevezetesen, hogy valaki a fogait meg tudja-e javíttatni vagy sem, vagy fogfájósan kénytelen ebben a társadalomban élni... (Derültség.).., akkor bizony fel kell vetni azt a kérdést, hogy miért nem próbálják alkotmányos úton elõteremteni ezeket az összegeket, és miért akarják az alkotmány felrúgásával a saját helyzetüket - ne vegyék rossz néven, de nem tudok másként fogalmazni - , a saját maguk tehetségtelensége és dilettantizmusa következtében megint a társadalomra hárítani. Mert az egy elfogadhatatlan dolog, hogy ez a kormányzat úgy mûködjék, hogy tevékenysége lényegében most már csak a pénzbeszedésekre korlátozódjék; úgy mûködjenek - ne haragudjon -, mint valamikor a török adóbehajtók mûködtek, akik semmi mással nem foglalkoztak, csak az adóbehajtással!
Úgy gondolom, az nem egy megközelítés a kormányzati oldalról, amire a miniszterelnök úr hivatkozott akkor, amikor bejelentette a feketevasárnapi eseményeket, hogy õ eddig gondolkodott azon, mit lehetne csinálni. Ne haragudjanak, de hogy egy olyan miniszterelnöke legyen egy országnak, aki kilenc hónapig gondolkodik és semmit nem tud kitalálni, csak azt, hogy a népen újabb sarcokat vesz - hát úgy gondolom, nem ezért választották meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökének.
Én most egypár ötletet adnék, hiszen önök azt mondják, hogy 170 milliárd forintjuk hiányzik, és enélkül az ország ügyeit nem lehet továbbvinni. Itt van mindjárt az elmúlt évben elszenvedett árfolyamveszteség, nettó 1,4 milliárd USA-dollárról van szó, ami a jelenlegi számok szerint pontosan 170 milliárd forint. Hát ha még úgy tenném fel a kérdést, hogy ha egy tehetséges vezetés van, akkor miért ne szerezhettünk volna plusz nettó 1,4 milliárd USA-dollárt, s akkor még plusz 170 milliárd forintunk lenne, igen tisztelt pénzügyminiszter úr, és akkor nem kellene 170 milliárd forinttal megsarcolni a népet..!
Vagy ott van - egy korábbi felszólalásomban már említettem - a 150 milliárd forintos privatizációs elõirányzat, ami megint csak hiányzik. Ha ehhez hozzáveszik a kilenc hónap alatt elvesztegetett - az önök által közölt -, havi 8 milliárdos veszteséget, ami Horn miniszterelnök úr eddigi gondolkodásának az ellentételezése - mert havi 8 milliárd forint kiesésbe került nekünk, hogy a miniszterelnök úr ilyen keményen törte a fejét -, hát adják össze, hogy ez mennyit tesz ki, és már láthatják is, hogy jóval több pénzük lenne, mint 170 milliárd forint.
A bankkonszolidációval kapcsolatos 350 milliárd forintos veszteségrõl csak úgy tudok beszélni, hogy azt nem a jelenlegi kormányzat idézte elõ, de már a jelenlegi kormányzatnak róható fel, hogy noha annak a kamatterhei csillagászati összegre rúgnak, és a 350 milliárd forint eltûnt, amit bankkonszolidációra fordítottak, önök nem indítottak büntetõeljárásokat, nem ülnek börtönben azok a tolvajok, rablók, akik a nemzet pénzét elvitték.
(12.50)
Márpedig, ne haragudjon, a Magyar Köztársaság alkotmányának 10. §-a (1) bekezdése értelmében a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon! Hát önök úgy bánnak a nemzeti vagyonnal, mint Csáki szalmájával? - hogy önöknek ismerõs megfogalmazásban tálaljam ezt.
Vagy gondoljanak arra, hogy mondjuk, a behajthatatlan bankkintlévõségek milyen összegre rúgnak! Én most nem akarok azon vitatkozni, hogy több száz milliárd forint-e vagy csak száz- vagy kétszázmilliárd forint, de hogy ebbõl körülbelül bõségesen lehetne fedezni mindazt a sarcot, amelyet a népre kivetettek, azt viszont állítom. Hát ki akadályozza meg önöket abban, hogy a tolvajokkal, rablókkal szemben fellépjenek!? Ilyenkor fölmerül a gondolat másokban - és én szeretném ezt a gyanúokot elhessegetni, senkinek eszébe ne jusson -, hogy netántán itt vannak olyan korrupciós összefonódások, amiket Katona Béla képviselõtársunk - akkor még nemzetbiztonsági miniszter - tárt fel?! És végül is ezek a korrupciós kapcsolatok nem tárhatók fel, mert olyan összefonódások vannak?
Úgy gondolom, önöknek igen határozott intézkedésekkel kellene ezeket a gondolatokat megcáfolniuk. De kérem, ma reggel említettem egyetlenegy esetet: a sátoraljaújhelyi Elzett gyár esetét. (Közbekiáltás a bal oldalról: Mondd el még egyszer!) Én most nem abból indulok ki, hogy mi minden nem történt, de azért mégiscsak 17 milliárd hitelt fölvettek erre, 1,5 milliárdot még beinvesztáltak, hogy mûködjön az egész - nem mûködik. Most, ugye, odaadják - vagy oda akarják adni - az egészet valakinek, egy kft.-nek, amely két munkással rendelkezik; ennek van 1 millió vagyona, de rögtön kellene az államtól 350 millió, hogy mûködtetni tudják. És ha Torgyán József fölveti ezt, akkor, bizony, föl van háborodva az egész parlament, hogy micsoda dolog, hogy én ezt fel merem vetni! Hát elnézést kérek: nem én loptam el, nem én sikkasztottam el ezt az óriási összeget; nem miattam került utcára... (Az elnök megkocogtatja az asztalán lévõ csengõt.)
Hát ne haragudjon, elnök asszony, ne tessék nekem itt csörögni: én a beszédemet tartom... (Derültség.)