DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Én viszont arra figyelmeztetem önt, elnök asszony, hogy ön elbeszélt az én idõmbõl egy perc húsz másodpercet - azt szíveskedjék levonni! (Derültség.)
Úgy gondolom tehát, hogy a mostani megszorító intézkedések ismét arra hívják fel a figyelmet, hogy Magyarországon nagyon hosszú ideje gazdaságirányítási válság van - nem gazdasági válság, hanem irányítási válság. A tehetségtelen vezetés dilettantizmusa idézte elõ az ezzel kapcsolatos válsághelyzetet. Elég, ha arra utalok, hogy az elmúlt két évtized egyértelmûen megmutatta: nem volt sikeres a gazdaságpolitika megválasztása, pontatlan a gazdasági diagnózis és az ehhez választott terápia: a restrikció. Számos alkalommal elmondtuk, hogy ilyen óriási adósságterhet csak egy rendkívül megélénkített gazdasággal lehet kezelni. A gazdaságélénkítésnek megvannak azok az eszközei, amelyekkel sajnos ez a kormányzat nem élt.
Nyilvánvaló, hogy a gazdaságirányítás alacsony tudatossága mindenféle értelemben negatívan hat: a megszorító politika a kormányzati költekezést illetõen bõkezû, nem zárja ki annak a lehetõségét, hogy két kézzel szórják a pénzt, ugyanakkor a kisemberrel szemben a megszorító politikát kívánják alkalmazni.
Hadd utaljak arra, hogy az elhúzódó stabilizáció ismétlõdõ, igen súlyos áldozatokkal járna. A külsõ és a belsõ adósságállomány növekedése most már feltartóztathatatlanul növekszik. (Dr. Kis Zoltán: A növekedés növekszik?!) Még mindig ott tartunk, hogy a gazdaság teljesítménye 1994-ben a húsz évvel ezelõtti színvonalat tudta csak elérni. A mai kormány tulajdonképpen semmiféle gazdasági koncepcióval nem rendelkezik, válságkezelésre rendezkedik be, és úgy gondolom, a kormány szerepe egyre inkább a pénzbeszedésre korlátozódik: nem veszõdik hatásvizsgálatokkal, így nem tudja, hogy a megszorításoknak valójában mi az ára. Merem állítani, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr például nem tudná megmondani, hogy a tervbe vett 170 milliárdos bevételnek milyen negatívumai vannak, mondjuk, az adó vagy a vámok vonatkozásában, mennyivel kevesebb bevételt jelentenek a másik oldalon, a megtakarítás kiadási oldala hogyan jelentkezik.
Úgy gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági politika elvileg két célra: a külsõ és a belsõ államháztartási egyensúly megvalósítására korlátozódna, de ehhez a valóságban semmiféle új elgondolás nincsen. A régi módon pedig - a húsz év óta évrõl évre nagyobb gazdasági katasztrófába züllesztõ módon - ezt a gazdaságot talpra állítani nem lehet.
Mi most már csak arra kívánunk rámutatni, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint nem egymást követõen, hanem az ésszerû mértékek betartásával, a lehetõségekhez képest egyszerre kell a felmerülõ problémaköteget megoldani. Ezzel kapcsolatos észrevételeinket a következõ felszólalásomban fogom elmondani, miután ennek az ideje letelt. (Derültség.)
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kisgazdapárt padsoraiban.)