DR. PÁLFI DÉNES (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Mindenekelõtt engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azon képviselõtársaimnak, akik még kíváncsiak rám e késõ délutáni órában. (Mádai Péter: Kora délutáni!)
Egy kormánycsomagról folyik az általános vita, annak is a harmadik köre, ami az önkormányzatokat, helyi önkormányzatokat, a köztisztviselõk és közalkalmazottak jogállását, a felsõoktatást, az államtitkárokat érinti. Én - kedves elnök asszony, hogy a tárgytól majd el ne térjek, kérem, figyelmeztessen - elsõsorban a helyi önkormányzatok, a közalkalmazottak és köztisztviselõk kérdésérõl szeretnék szólni. Ahhoz azonban, hogy egy kicsit jobban tudjam érzékeltetni, hogy ez a csomag az önkormányzatokat hogyan érinti, engedjék meg, képviselõtársaim, hogy a négy évre röviden egy kis visszatekintést tegyek, úgy is, mint aki érintett volt az elmúlt négy évben az önkormányzatok ügyében.
1990-ben teljesen új törvényi körülmények között, tehát elõzmény nélkül és megváltozott politikai helyzetben kezdték az önkormányzatok a mûködésüket. Különösen '92-tõl, de még inkább '94-ben sokszor, sokan fogalmaztuk meg, hogy jól mûködtek ezek az önkormányzatok, sõt az elmúlt ciklus sikerágazata volt az önkormányzati munka. (Mádai Péter tapsol.)
Miért következhetett be ez? Véleményem szerint a következõk miatt:
Sok település hosszú idõ után elõször érezte, hogy önállóságot kapott, intézheti saját dolgát. Ezért jól mûködött a közigazgatás, jól mûködtek az önkormányzatok alapvetõ feladatainak ellátásai, az intézmények, sõt ez az intézményhálózat az elmúlt négy évben jelentõsen bõvült, hogy csak új iskolákra, tantermekre, tornatermekre, kórházakra, orvosi rendelõkre stb. utaljak. De emellett figyelmet fordítottak az önkormányzatok azon gazdasági tevékenységre is, mely elsõsorban településeiken munkahelyeket teremt, tehát lehetõségeikhez képest támogatták a vállalkozókat, minden erõvel próbáltak olyan körülményeket biztosítani, amelyek a települést vonzóbbá teszik, hogy ezáltal vendégforgalmat gerjesszenek és egyéb bevételekre tehessenek szert.
Kedves Képviselõtársaim! Emellett jelentõs erõt fordítottak az infrastruktúra-fejlesztésre, hiszen az elmúlt négy évben addig példátlan fejlesztés történt ezen a területen, az ivóvízhálózat kiépítése, a szennyvízelvezetés és -tisztítás, telefonfejlesztés, utak, járdák. Összességében tehát szemmel láthatóan szépültek településeink, vonzóbbá váltak.
(16.00)
Természetes, hogy mindez a tevékenység nem volt problémamentes díszmenet, hiszen ha visszagondolunk a kezdetekre: az elsõ gondot az okozta, hogy a közös tanácsú települések szétválásával egyfajta szembenállás keletkezett, nehezen tudtak túljutni a vagyonvitákon - sõt, jelentõs önkormányzatok még a mai napig sincsenek túl ezeken a vagyonvitákon -, de szerencsére gyorsan felismerték egymásrautaltságukat, az összefogás kényszerét, és 1992-tõl felgyorsultak a kistérségi társulások alakulásai, és olyan feladatokra szervezõdtek társulások, amelyek racionálisabbá, gazdaságosabbá, ésszerûbbé tették az önkormányzatok mûködését.
Hogy érinti a mai csomag mindezt a tevékenységet? Ehhez meg kell néznünk azt, hogy ezeket a fejlesztéseket és mûködéseket tulajdonképpen mibõl is fedezték az önkormányzatok. Elsõsorban abból a normatív állami támogatásból, ami kijárt; másodsorban pályázható állami pénzalapokból; harmadsorban pályázható egyéb pénzalapokból, negyedsorban az önkormányzat saját bevételeibõl; és nem utolsósorban a lakosság jelentõs pénzügyi hozzájárulásából, támogatásából. Ez a csomag, amely ma elõttünk fekszik, pénzügyi oldalról jelentõsen érinti önkormányzataink további mûködését, nem beszélve a fejlesztésrõl, vagy egyéb elhatározott terveik megvalósításáról.
Tudjuk, hogy az 1995. évi állami költségvetés nem növelte értékben az önkormányzatok támogatását, itt sajnos mintegy 15-20 százalékos csökkenésrõl van szó. Az állami pénzalapokra való pályázhatóság továbbra is fennáll, azonban gondot okoz az önkormányzatok önrészének biztosítása ahhoz, hogy ezeket a pályázatokat elnyerjék. Ugyanígy gondot okoz az önrész biztosítása az egyéb pályázatoknál is. A saját bevételek sajnos nem növekednek, ellenkezõleg: csökkennek, mert hiszen ahogy a lakosság jövedelme csökken - e megszorító intézkedéscsomag hatására még inkább csökken -, úgy az önkormányzatok saját bevételei ezen keresztül is csökkennek, nem beszélve arról a lakossági erõrõl, pénzügyi támogatásról, ami az elmúlt négy évben igazán szép számmal állt rendelkezésre. Az elkövetkezendõ években ez is jelentõsen csökkenni fog.
Tehát én Csabainé képviselõtársammal ellentétben - akit nagyon tisztelek egy jelentõs megyei jogú város polgármester asszonyaként is - nem vagyok ilyen derûlátó. Sajnos a Zala megyei önkormányzatok jelentõs része igenis nehéz helyzetben van. Nehéz helyzetben van azért, mert részben adósságot hozott át erre az új ciklusra. Nehéz helyzetben van azért, mert bevételeit nem tudja növelni, és nehéz helyzetben lesz e csomag által azért, mert az állami támogatás, illetve az eddigi pénzforrások kisebb mértékben állnak rendelkezésükre, tehát tevékenységüket nem tudják úgy kifejteni, mint ahogy ezt az elmúlt négy esztendõben tették.
Tisztelt Miniszter Úr! Tegnap, de a mai napon is több hasonlat hangzott el ön felé. Az egyik ilyen hasonlat az volt, hogy legeltetés nélkül csak nyírni a birkát vagy bárányt nem lehet. Aztán elhangzott olyan vélemény is, hogy ez a csomag összességében úgy hat az állampolgárokra, mint amikor egy jól gondozott kertet erõs méreggel lepermeteznek, és ettõl lekókad és elhervad minden. Engedje meg és ne vegye zokon, hogy én - szakmám révén - egy más hasonlattal éljek. Mert ön tisztában van azzal, ha egy cserjét, egy bokrot minél jobban visszavágnak, az annál jobban bokrosodik. (Derültség.)
Azonban ennek elõfeltételei vannak. Azok az elõfeltételei - képletesen szólva -, hogy legyen, amibõl az új hajtások táplálkozzanak, tehát legyen új energiaforrás. Én ezt az energiaforrást érzem, látom megcsonkítva ebben a csomagban, aminek természetesen - be kell vallani ellenzéki képviselõként is - sok reális eleme is van. Mert az elmúlt négy évben valóban vállaltak az önkormányzatok beruházásokat erejükön felül. Ezért többen csõdhelyzetbe is jutottak, amibõl valahogy kikeveredtek. De én mégis ott látom a nagyobb gondot - amin sajnos a módosított önkormányzati törvény sem változtatott -, hogy a beruházások koordinálása, összehangolása, fõleg több települést érintõ beruházások esetében - mint szennyvízelvezetés, -tisztítás - máig sincs garancia arra, hogy továbbiakban nem lesznek pazarló beruházások.
Erre konkrét példával most szívesen szolgálnék a tisztelt Háznak. A Balaton vízvédelme érdekében egy frekventált területen, a Zala folyó völgyében egy érdemi szennyvíztisztító helyett öt-hat épül ki, pedig konkrétan bebizonyított tétel, ha állami vezeték épül ki 22 kilométer hosszan ingyen - az államtól adva -, és a rácsatlakozások a települések részérõl ugyanazzal a pályázati rendszerrel történhettek volna meg, kevesebbe került volna az államnak is, az önkormányzatnak is, a lakosságnak is, nem beszélve a fenntartás, üzemeltetés hosszú távú kihatásairól és gazdaságosságáról. Emellett viszont még egy szennyezõforrás lett volna, a végtermék így pedig öt-hat helyen további szennyezõforrás lesz.
Ezeken a területeken tehát még sok a tartalék. De engedje meg, hogy még húsvét közelében idézzek valamit, a Via Dolorosát. A szenvedés, a fájdalom útját, amit röviden vagy köznyelven keresztútnak is neveznek. Miniszter úr, az önkormányzatok vállain ön az eddigi keresztet megnehezíti. Az út, amin végig kell menni, sajnos nem rövid és nagyon rögös.
Tegnap a világgazdasági fórumon miniszterelnök úr azt mondta, hogy önerõbõl nem tudjuk teljesíteni az Európai Unióba jutás feltételeit, ehhez szükség lesz 7-9 milliárd dollár hitelre, segítségre. Én ezeket a számokat nem vitatom. Nekem ezekkel kapcsolatban a következõ aggályaim vannak.
(16.10)
Ha az önkormányzatok tovább lehetetlenülnek, mert vállukon nyugszik az oktatás, az egészségügy, a település mindennemû ellátása és mûködtetése, akkor a vidék lakossága - ami 48-50 százaléka ma a magyar lakosságnak - tovább öregszik, tovább ürül ki a falu; nem lesz utánpótlása a városnak semmilyen értelemben sem, és az lesz a kérdés, hogy kikkel menetelünk vagy juthatunk be az ezredforduló táján az Európai Unióba.
Miniszter úr, én abban bízom, hogy a még rendelkezésre álló idõ vitáiban ez a csomag az önkormányzatok szempontjából is mérséklõdik, szelídül, hogy terheik kisebbek legyenek az elkövetkezendõ idõben. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)