DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm államtitkár úr részletes és õszinte válaszát. Egy dologban mindenféleképpen egyetértek vele, abban, hogy navigare necesse est - vagyis hajózni szükséges. A továbbiakban természetesen van lényeges különbség: úgy érzem, hogy a népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatoknál, amelyeknek a létszámcsökkentését most 15 százalékra jelzik elõre, a feladatcsökkentés is igen veszélyes helyzetet hozhat létre. Mert ha a szakfelügyeletet - a minõségbiztosítással együtt - elveszik a tisztiorvosi hivataloktól, akkor valahova ezt rendelni kell. Hova lehet rendelni? Lehet létrehozni egy dekoncentrált szervezetet. Ha dekoncentrált szervezetet hozunk létre, az újra egy olyan szervezet - második, minisztériumtól függõ szervezet - kiépítését jelenti, mint amilyen maga a tisztiorvosi és népegészségügyi hivatal is. Lehet az önkormányzatokhoz rendelni, hogyha el akarjuk ezt kerülni, de akkor saját tulajdonú intézményeket kellene ellenõriznie. Lehet az Orvosi Kamarához rendelni, de akkor viszont az érdekképviselet és az állami felügyeleti kör olvadna össze. Ha pedig az ellátás anyagi hátterét biztosító szervezethez - vagyis az Egészségbiztosítási Pénztárhoz - kapcsolódik ez a feladat, akkor a takarékoskodás szempontja fontosabbá válnék a gyógyításnál. Itt érzem igazából a veszélyt, és úgy gondolom, hogy a tisztiorvosi szolgálat ellenõrizhetõ információk alapján tud csak megfelelõ intézkedést hozni. Tehát az egészségügyi ellátás felügyeletének ott kellene maradnia ahhoz, hogy ütõképes maradjon.
Ezért úgy érzem, hogy a személycserék legdrágább módja az átszervezés, és nagy érdeklõdéssel várom azt, hogy ebben a témában ténylegesen kialakuljon egy vitanap. Tekintettel arra, hogy ezt a vitanapot államtitkár úr elõvételezi azzal, hogy jelezte, hogy erre készülnek, ezért ezennel ezt a választ elfogadom, arra való utalással, hogy a vitanapon ellenérveinket kifejtjük. Remélem, akkor mód nyílik arra, hogy az ezzel kapcsolatos nagyon súlyos kérdéseket fölvethessük. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)