MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr!
Több hét óta húzódik az általános vita, de ennek ellenére nagy örömmel üdvözölném az esetleges megállapodási lehetõséget, és annak konkrét javaslataiban, majd esetleg az általános vitában még újra áttekintjük a munka törvénykönyvének módosításáról szóló szabályozást.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munka törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló T/651. számú törvényjavaslat napirendre tûzését a Fidesz-frakció nem támogatta. Annak ellenére nem támogattuk a javaslat megtárgyalását, hogy alapvetõen egyetértünk az általános indoklásnak azzal a kijelentésével - s itt idézem -, hogy "Az 1992. évi XXII. törvény alkalmazásának több mint kétéves tapasztalata alapján indokolt áttekinteni, hogy az egyes jogintézmények mennyiben felelnek meg a jogalkotó eredeti célkitûzésének, illetve felmerülnek-e olyan ellentmondások, amelyeknek megszüntetése feltétlenül indokolt, szükséges." Sõt továbbmegyek, még azzal is egyetértek, hogy az áttekintés nem csupán a jogalkotó, és nem csupán az eredeti szándékok, célkitûzések körére terjedne ki. Megváltozhattak ugyanis a jogalkotó célkitûzései, s egyik-másik részletben nemcsak a jogalkotó célkitûzései, de a tárgyban különösen érdekelt szociális partnerek - tehát a munkáltatók és munkavállalók - is érdekeltek lehetnek abban, hogy a tapasztalatok alapján újrafogalmazzák a munka világa e legátfogóbb kódexének egyik-másik részletét.
Talán ennek az újdonságszámba semmiképpen sem menõ felismerésnek is köszönhetõ, hogy annak idején, amikor a kormány elfogadta az Érdekegyeztetõ Tanács alapszabályát, ezzel egyben kötelezettséget vállalt arra, hogy bizonyos kérdésekben csak a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel egyetértésben kezdeményez jogalkotási lépéseket. Az ÉT alapszabályának 13/g pontja ugyanis a következõket tartalmazza: - a g) pontot idézem - "Csak a szociális partnerek egyetértése esetén születhet döntés, illetve törvényjavaslat a következõkrõl:
1. A bérmechanizmus, bérszabályozás általánostól eltérõ elemei, mértékei, illetve a bérköltség viszonyítási alapja, az úgynevezett báziskorrekció megállapításának egyedi esetei is.
2. A minimális bér.
3. Az általános bértarifa rendszere és mértékei, valamint az alapbérbesorolási rendszerek.
4. Központilag jogszabályban meghatározott bérpótlékok köre és mértéke.
5. A törvényes munkaidõ, a munkaszünetek körüli munkarend, valamint a munkafeltételek általános szabályainak a megállapítása.
6. A foglalkoztatási törvény 10. §-ában meghatározott témák."
Ugyancsak az ÉT-alapszabály 16. §-ában a következõket olvashatjuk:
A 13/g és a 13/h pontokban felsorolt témákról csak a szociális partnerek egyetértésével együtt születhet döntés.
A munkavállalói oldal által hozzánk eljuttatott különvélemény márpedig azt tanúsítja, hogy az ÉT-ben helyet foglaló szakszervezetek egységesen elutasítják a szóban forgó törvényjavaslatot, éppen az imént idézett megállapodás, tehát az ÉT-alapszabálynak a vonatkozó cikkelye alapján.
Hogy a törvényjavaslat elõttünk fekszik, az azt is jelenti, hogy a kormány már nem pusztán a korábbi ígéreteit szegi meg, hanem immár szerzõdéses kötelezettségét is egyoldalúan értelmezi. Kérdés, hogyan tekintsünk erre a magatartásra.
Netán a kormány a maga részérõl felmondja az ÉT alapszabályát? Hisz kétségtelen, az elõttünk fekvõ törvényjavaslat érinti a munkaidõt, munkarendet és bizonyos pótlékok körét. Netán a szerzõdések betartásának kötelezettsége a kormányra nem vonatkozik? Esetleg ezentúl nem lesz szükség érdekegyeztetésre?
A kormánykoalíciós pártok azt ígérték, hogy õk a szociális párbeszéd, a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel való megegyezés révén kezdenek - úgymond - hozzá az ország rendbetételéhez. A szükségesnek ítélt áldozatokért cserébe szociális paktumot ígértek, rendezett viszonyokat, méltányos teherelosztást a nehézségek leküzdése során.
Ezzel együtt az elmúlt 8 hónapban végleg ellehetetlenültek az érdekegyeztetõ tárgyalások, elbizonytalanodtak a partnerek. A korábbról ismert megközelítésnek voltunk tanúi. Az indokolt és elkerülhetetlen áldozatokért cserébe a munka világában rendezett viszonyokat, azaz terhekért cserébe jogokat kívántak volna.
A munka törvénykönyvének áttekintése és a most benyújtott javaslatban szereplõ hivatkozások az érdekegyeztetõ partnerekkel történt bizonyos egyeztetésekre, egy azóta ellehetetlenült tárgyalássorozat szélesebb kört átfogó alku lehetõségének körében merült fel.
Az a tárgyalássorozat viszont éppen a kormány koncepciótlansága miatt megbukott, érthetõ tehát, hogy az elõttünk lévõ módosítási csomag szûk kereteiben nincs elég csereszabatos ajánlat egy elégséges megegyezéshez.
A munka törvénykönyve körül kialakult vitában a Fidesz nem kívánt állást foglalni sem a munkáltatók, sem a szakszervezetek mellett, de elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy csökkenjen a bizalmatlanság, és a bizonytalanság a munka világában.
Fontosnak tartjuk, hogy legyen érdekegyeztetés, és aggasztónak tartjuk, hogy a kormány pont akkor üzen hadat az ÉT egyik oldalának, amikor átgondolatlan és ellentmondásos megszorító intézkedései e mostani, a munkavállalók által ellenségesnek tekintett lépés nélkül is súlyos feszültségekkel terhelik meg a szociális partnerek közötti együttmûködést.
Nem világos számunkra az érdekegyeztetés szétziláltságának lehetõségét is vállaló makacs következetesség indoka egy csonka módosító javaslat keresztül- erõszakolásában. Az ÉT-tárgyalásokon a kormány képviselõje a szakszervezeti támogatás elnyerése érdekében '96. januári hatálybalépést helyezett kilátásba. Ha a kormány számára elfogadható a módosítások jövõ évi bevezetése, akkkor miért akarja bármi áron átpréselni a javaslatot. Talán csak nem ígért valamit a kormány valakiknek, akikkel szemben a szavahihetõségére nagyobb súlyt helyez, mint teszi ezt a kérdésben közvetlenül érintett partnereivel? Ha így volna, hasznos lenne a tisztelt Házat is informálni a valódi indokokról.
Meglehet, persze szó sincs valamiféle titkos paktumról, csak kapkodásról és következetlenségrõl van szó csupán. Ehhez már hozzászoktunk, de nem kellene súlyosbítani a bajt.
A március 12-ei intézkedések meghozatalának módja, a következményeket felmérõ hatásvizsgálatok hiánya, maguk a megszorítások már éppen eléggé elbizonytalanították az embereket. Nem kellene még az esélyét is felszámolni annak, hogy egyezségre lehessen jutni az érdekképviseletekkel.
Örülök, hogy az esély lehetõsége újra megnyílt, amely az utóbbi hetekben veszni látszott.
Egy törvény módosításakor alapvetõ kérdés, hogy a jogszabályban mit és mikor változtatnak meg a jogalkotók. A mit kérdésre válaszolva a törvényjavaslattal kapcsolatban kettõs hiányérzetünk támadhat.
Ad 1. A javaslat általános indoklása szerint át kell tekinteni, hogy az egyes jogintézmények mennyiben felelnek meg a jogalkotó eredeti elképzeléseinek. Ha itt a törvénymódosítás célja valóban ez, akkor a végeredmény igencsak hiányos.
A normaszöveg áttekintése után az olvasónak az a benyomása, hogy a törvényelõkészítõ kedvére szemezgetett a problémákból, egyeseket felvállalva, másokon viszont nagyvonalúan túllépve. Vitathatatlan erénye a javaslatnak, hogy egyes részletrendelkezések módosításával, például egyes terminológiai ellentmondások feloldásával - lásd az 1. §-ban a dolgozó nõk munkajogi védelmének teljesebbé tétele, a 28-30. §-ban az üzemi tanácsra vonatkozó szabályozás kiegészítése és ide lehet sorolni az 5., 20. §-t is - törekszik a jogalkotás napi gondjait megoldani, ugyanakkor számos közismert, a munka világát terhelõ problémát érintetlenül hagy, vagy félmegoldásokat alkalmaz.
Elég legyen ezzel kapcsolatban utalni például a felmondási tilalmak differenciálatlan szabályozására. Ugyanez a további 30 napos védelem jár az egynapos fogfájás és a féléves kórházi kezelés után.
A létszámleépítésekkel összefüggõ speciális munkajogi rendelkezések hiányára, vagy a munkaidõ egyfelõl rugalmatlan, másfelõl túlzottan is liberális, például a belföldi menetrend szerinti autóbuszközlekedés - a 31. §- ban - rendezésére.
Ad 2. A hiányérzet másik oka egy másik törvény, a közalkalmazotti törvény módosításának elmaradása. Pontosabban: nem igaz a törvényjavaslat címe, mert a módosítás mégis csak hozzányúl a Kjt.-hez, csak ez a kétszakaszos módosítás érdemben elhanyagolható a kormány által is régóta ismert problémákhoz képest.
A két nagy munkajogi törvényt a jogalkotás folyamatában szükségszerûen párhuzamosan kell kezelni, a kormány eljárása viszont egyoldalú, a munka törvénykönyvét felülvizsgálja, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt pedig nem. Mindez azért is meglepõ, mert még a választások elõtt az elõzõ kormányzat elõkészített egy kifejezetten jogtechnikai problémákat megoldó módosító csomagot, amely többségében olyan változtatásokat tartalmazott, például a fegyelmi felelõsség szabályozásának garanciális szempontú módosítása, a szabadság szabályainak összhangba hozása a munka törvénykönyvével a közalkalmazottak javára, az áthelyezések könnyebbé tétele, a vezetõi megbízások szabályainak pontosítása, a kollektív szerzõdés kötési lehetõségeinek szélesítése, amelyeket az akkor ellenzékben lévõ, ma kormányzó MSZP is sûrûn szorgalmazott.
A kormány valószínûleg itt is elakadt az érdekegyeztetés útvesztõjében, és egyéb politikai okok miatt a jogi, szakmai módosításokat sem tudta keresztülvinni. Paradox helyzet, az érdekegyeztetés a kerékkötõje, hogy az érintettek, a közalkalmazottak jogállását tisztázó, sok esetben elõnyösebbé tevõ rendelkezések, például a szabadságra gondolok - törvényerõre léphessenek.
(22.00)
Azt fel se merem tételezni, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása tekintetében tudatos halogatás a kormányzati taktika, mert mindez szakmai baklövés lenne.
A "mikor?" kérdésével kapcsolatban a törvényjavaslat tárgyalási idõpontjáról és aktualitásáról egy shakespeare-i mû jut eszünkbe: Sok hûhó semmiért. A törvényjavaslat szabályainak meghatározó hányadát ugyanis az üzemi tanács megválasztására vonatkozó és mandátumának stabilitását megcélzó szabályok teszik ki.
A törvény rendelkezése alapján a soron következõ választásra 1995. május 19-e és 26-a között kerül majd sor. Miután a választási idõpontját legalább nyolc héttel megelõzõen meg kell indítani a jelöltállítást, kizárt, hogy az üzemitanács-választást és a helyzetét valóban jobbá tevõ szabályokat a most három éve megválasztott tanácsok tekintetében meg tudjuk hozni és ezek érvényesülni tudnak. A kormány törvényjavaslatában mindezt deklarálja is, hiszen a törvénymódosítás szeptember 1-jén lépne hatályba. Ez a jogalkotási ötlet azért is elgondolkodtató, mert a kormány a tervezetét az õsz végén elkészítette, így valós esély lett volna arra, hogy a májusi üzemi tanácsi választásokra már elismerten a hatályosnál jobb szabályok szerint kerüljön majd sor. Ennyit az általános vitai részéhez.
Módosító indítványaink kapcsán a részletes vitában mindenképp szólni kívánok, és amennyiben az érdekegyeztetõ tanácsi megállapodás a törvényjavaslatot koncepcionálisan érinti, akkor esetleg az általános vitában még a lehetõség keretei között a Fidesz elképzeléseit ismertetni fogom a tisztelt Házzal. Köszönöm szépen. (Egy taps a bal oldalon.)