AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai nappal, az 1995. évi pótköltségvetési törvényjavaslat általános vitájának megkezdésével az Országgyûlés plenáris ülésén folytatódik a kormány stabilizációs programjából levezethetõ, az önök asztalára letett javaslatok újabb gyûjteményének napirendrevétele. Köszönöm a törvényhozási folyamat felgyorsításában tanúsított támogató megnyilvánulásokat és külön köszönöm az Állami Számvevõszéknek, hogy a vizsgálati jelentését jóval a törvényben biztosított határidõ elõtt készítette el.
Az idõkímélõ és összehangolt együttmûködésnek rendkívül nagy jelentõsége van ez esetben is, hiszen a pótköltségvetést kikényszerítõ okok - mint ahogy azokról a stabilizációs törvénycsomag szükségességének bemutatása során a miniszteri expozé részletesen szólt - olyan hatásokat gerjesztettek, amelyeket nem mindegy, hogy idõben és mikor terelünk vissza helyes medrükbe.
E beterjesztett pótköltségvetés egy nem szokványos pótköltségvetés, hiszen elsõdleges funkciója egy külön tárgyalt, nagy horderejû törvénycsomag költségvetési hatásainak megjelenítése. Lényegében tehát ez a pótköltségvetés a kormány hatáskörében megtett, valamint a stabilizációs törvénycsomagban beterjesztett javaslatok pénzügyi következményeit, az intézkedések költségvetési struktúrára gyakorolt hatásait jeleníti meg.
Az Állami Számvevõszék is ugyanilyen összefüggésben ítélte szükségesnek a pótköltségvetési javaslat kidolgozását, tehát e nagyon fontos alapelvben egyetértés van a Számvevõszékkel.
Szeretném emlékeztetni önöket néhány olyan szempontra is, amelyek miatt a költségvetési egyensúllyal összefüggõ gondok rendbetételét elõrevetítõ realitások, azaz a pótköltségvetés szükségessége nem elõzmény nélküliek.
Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy az 1995. évi központi költségvetés elfogadásakor a költségvetés olyan kompromisszumos megoldásokat is tartalmazott, amelyek miatt a költségvetés puhává vált a folyó fizetési mérleg alakulásához és az államadósság szintjéhez, terheihez viszonyítva. Erre a tényre dr. Békesi László pénzügyminiszter úr a vita során és a végszavazás elõtti zárszavában is hangsúlyosan rámutatott, és felhívta a tisztelt Ház figyelmét.
Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy tájékoztatást adjak önöknek a központi költségvetés elsõ negyedévi helyzetérõl. Teszem ezt azért is, hogy ezzel is rámutassak arra, hogy az elsõ negyedévi folyamatok mind a bevételi, mind a kiadási oldalt érintõen nem alakultak kedvezõen. A központi költségvetés '95 március végi hiánya 281,6 milliárd forint bevétel és 428 milliárd forint kiadás egyenlegeként 146,4 milliárd forint volt. Ez az éves eredeti elõirányzat 51,8 százaléka, amely az idõarányosnak több mint kétszerese.
A központi költségvetés elsõ negyedév végi egyensúlyromlását az okozta, hogy a bevételek március végén 5,2 százalékkal maradtak el az idõarányostól, ezzel egyidejûleg pedig a kiadásokat idõarányosan kellett teljesíteni. A már említett deficit a negyedév végén figyelmet érdemlõ tüneti jelzés volt a tekintetben, hogy a költségvetési és a pénzügyi folyamatok kezelést igényelnek.
Bár végleges adatunk még nincs az április végi költségvetési helyzetrõl, de az már nagy biztonsággal ma is látható, hogy a hiány tovább nem nõtt. Ez azt jelenti tehát, hogy igenis sikerül, mégpedig eredményesen sikerül a költségvetési finanszírozás egyébként kétségtelenül nem könnyû feladatait kezelni.
A stabilizációs intézkedések kiadáscsökkentési követelményei egyáltalán nem öncélú törekvések. A hiány csökkentése az alfája a gazdaság mai stabilizálásának és jövõbeni fejlõdésének. Mert igaz a már ezerszer elmondott, de mégsem elégszer hangoztatott alaptétel: nem engedhetõ meg, hogy a költségvetés a már gigászi forráslekötésével rátelepüljön a gazdaságra, minden szabad forrást lekössön, ezzel megbénítsa a gazdasági életet és csírájában elfojtsa a prosperitást.
Tehát ma már arról van szó, hogy a pénzpiacra nehezedõ költségvetési és államháztartási terheket könnyíteni kell. Egy vállalkozásbarát kormánynak csak ilyen szemléletû költségvetéspolitika jelenthet alternatívát. Hiszen ahogy önök is megbizonyosodtak a beterjesztett költségvetési törvényjavaslat alapján, a kamatfizetési teher rendkívül magas, ez évben 34 milliárd forinttal tovább nõ és a végsõkig ellehetetleníti, determinálja a költségvetéspolitika mozgásterét. E fojtogató helyzetben tehát szükségszerû lépés a hiány mérséklése.
Tisztelt Ház! Ilyen indíttatásból tehát a napirendre tûzött pótköltségvetési törvényjavaslatban a stabilizációs intézkedésekkel összefüggõ pénzügyi hatások átvezetésével a kormány a központi költségvetés hiányának számottevõ, 127 milliárd forintos csökkenéséhez kér parlamenti jóváhagyást. Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül röviden rávilágítsak a hatások irányaira és mértékeire.
A bevételi oldal stabilizálására tett javaslatok: szükségesnek tartjuk, hogy a távközlési koncessziós bevételekbõl 16 milliárd forint a központi költségvetésbe befizetésre kerüljön, abból a megfontolásból, hogy a koncesszióba adás az állami tulajdon használatának átengedését jelenti, de azért is, mert a távközlés versenyszféra-jellegére tekintettel ilyen mértékû, az államot megilletõ bevétel visszahagyását indokolatlannak is tartjuk.
Az 1995. évi tervezett vámbevételeket 133 milliárd forintban számszerûsítettük. A nemzetközi, a belsõ piacot védõ korlátok fokozatos lebontása érdekében a vámtételek és a statisztikai illeték egy százalékos csökkentésén alapult ez a prognózis. A gazdasági szükségszerûség azonban a belsõ piac mûködési feltételeinek fokozott védelmét igényelte, ez irányú lépések már az elmúlt év végén is történtek az agrártermékek körében.
Az 1994. évi tényleges export-import tendenciák alapján azonban ennél szélesebb hatókörû intézkedés vált szükségessé. Ezért a nemzetközi megállapodásokban lehetõvé tett módon, más közép-európai országokban már korábban alkalmazott vámpótlékot vezettünk be, amivel elõreláthatólag 56 milliárd forint többletbevételt realizálhatunk ebben az évben.
A vámpótlék-konstrukcióval a kormányzat a hasonló belföldi termékek térhódítását reméli. Az intézkedés nem rontja a beruházási kedvet, minthogy a technológiai színvonal fejlesztését szolgáló beruházási eszközök után a vámpótlék visszaigényelhetõ. Természetesen ezt a jogszabály biztosítja, a vámmentes behozatalt a vámpótlék nem terheli. Ezen túlmenõen az energiahordozók behozatalát sem terheli a vámpótlék.
Az intézkedések lehetõséget teremtenek arrra, hogy a belföldi termelési kapacitások megerõsödjenek. Az elõre meghirdetett árfolyamlépésekkel összefüggésben a vámbevétel további, mintegy 25 milliárd forint összegû növekedése várható. Az árfolyamváltozás persze, mint elsõdleges célt, az exportérdekeltség javulását is szolgálja.
Az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó 1995. évi elõirányzatát a kormány március 12-ei csomagjában szereplõ intézkedések részben közvetlenül, részben közvetve érintik. Az elõirányzatok korrekciója során mind a növelõ, mind pedig a csökkentõ hatásokat törekedtünk reálisan számításba venni. Így például számoltunk a vásárolt fogyasztás magasabb áremelkedésbõl származó értéknövekedésének az áfa összegére gyakorolt pozitív hatásával, de becsültük a vásárolt fogyasztás várható összetételváltozásának negatív áfavonzatát is.
A fogyasztási adót illetõen pedig a hto-utalványok megszüntetésén és a személygépkocsik fogyasztásiadó-emelésén kívül a motorbenzin várható fogyasztáscsökkenésének hatását is figyelembe vettük. Számoltunk azzal is, hogy az adóellenõrzés szigorítása már az idén is bizonyos áfa- és fogyasztásiadó-bevételi többletekben jelentkezik.
(9.20)
A felsorolt tényezõk figyelembevételével az áfa 429 milliárd forintot kitevõ eredeti elõirányzatát 9 milliárd forinttal, a fogyasztási adóét pedig kereken 10 milliárd forinttal, mintegy 5 százalékkal emeltük.
Mint ismeretes, a költségvetés bevételi érdekeit igen súlyosan sérti az úgynevezett feketegazdaság léte és fokozódó térnyerése, ezért a visszaszorítása kiemelten fontos, tudatosan felvállalt kormányzati szándék. A feketegazdaság nem egyszerûen bevételi kérdés, hiszen elburjánzása nem egyszerûen bevételektõl fosztja meg az elosztórendszereket, hanem a tisztességtelen árversennyel irreális konkurenciát teremt és elvtelen együttélésre kényszeríti a legális gazdaságot, gátolja a feketemunka révén az egészséges munkaerõpiac kialakulását és deformálja a munkaadó, munkavállaló közötti alkumechanizmusokat, súlyosan torzítja a nemzetgazdasági teljesítmények, a GDP valós számbavételét, serkenti a szervezett bûnözés intézményesülését, aláássa a társadalombiztosítást és hasonlóan romboló a hatása az adómorálra is.
A stabilizációs program tárgyalása, vitája során éppen ezért szinte minden érdekképviselet számon kérte a kormány ez irányú tevékenységét, a feketegazdaság visszaszorítása érdekében szükséges intézkedések megtételét. A kormány ez ügyben azonnali és határozott lépésekre szánta el magát. E program része, hogy a feketegazdaság elleni küzdelemben leginkább érintett szervezetektõl a megszorító intézkedések forrásokat nem vonnak el, ellenkezõleg, a mûködési feltételek javítása érdekében ezek többlettámogatást kapnak a megnövelt feladatok eredményes teljesítéséhez. Ezért javasoltunk az APEH, a VPOP és a rendõrség részére 3 és fél milliárd forint összegû többlettámogatást, amely számításaink szerint a feltárt többletbevételekben többszörösen térül majd meg. Természetesen a feketegazdaság elleni küzdelem ebben nem merül ki. A kormány állandó operatív koordináló szervezeti egységet hozott létre az érintett szervezetek e tevékenységének összehangolására, és a határozottabb hatósági fellépés érdekében szükséges jogszabály-módosítások elõkészítése is folyamatban van.
A kiadási oldalon több elõirányzatot nem érint a takarékosság. Így a szigorító intézkedések az agrárgazdaság támogatási elõirányzatait nem csökkentik, sõt a pótköltségvetés 20. §-ának értelmében a jóváhagyott elõirányzat 4 milliárd forinttal túl is léphetõ. A kormányzati beruházások forrásfedezetét sem javasoljuk szûkíteni. Néhány fontosabb kiadáscsökkentõ lépésre azonban fel kívánom hívni a figyelmet.
A magánlakás-építés költségvetési támogatásának rendszere nem változik. Az új lakás építéséhez, vásárlásához a gyermek után igénybe vehetõ lakásépítési támogatás elmúlt év novemberében háromszorosára emelt összege sem változik, két gyermek esetén továbbra is 1,2, három gyermek után 2,2 millió forint marad. A kormányrendelet most hatályba lépett módosítása alapján viszont az igénybevételre jogosító szobaszám és építésiköltség-határ csökkentésre került. Ez azt jelenti, hogy a kedvezmény nem vehetõ igénybe a méltányolható lakásigény mértékét meghaladó szobaszámú és az átlagosnál drágább, költségesebb lakás építéséhez vagy vásárlásához. Megszûnt az ugyanazon gyermek után a különbözet erejéig terjedõ támogatáskülönbözeti igénybevételi lehetõség. A fiatal házasok elsõ lakáshoz jutásának és a legrászorultabb családok támogatási rendszere nem módosul.
A változások pénzügyi hatásai a költségvetés kiadásaiban mintegy 4 milliárd forint megtakarítást tesznek lehetõvé. A stabilizációs törvénycsomag kapcsán a mininiszteri expozé részletesen foglalkozott a szociális ellátórendszerek átalakításával. Ezért a pótköltségvetés tárgyalásakor nem kívánom mindezt megismételni, csak röviden szólok e kérdésekrõl.
A pótköltségvetésben megjelenik az ellátórendszer átalakításának ez évi anyagi konzekvenciája, tehát a népjóléti, a belügyi fejezetnél csökkennek egyes ellátások elõirányzatai, illetve egyes tételek elmaradnak. Így nem kerül sor a családok egyszeri támogatásaként tervezett 4,7 milliárd forint folyósítására, illetve a gyesnél, a gyednél, a gyetnél elõirányzott jogkiterjesztõ lépésekre. Az ellátórendszerek átalakításával megkezdõdik az államháztartási reform végrehajtása a szociális területen.
Mindez azt eredményezi, hogy megszûnik az alanyi jogon járó ellátások meghatározó jellege, és helyébe a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyoknak megfelelõ rászorultsági elvi jogosultság lép. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy amit megtakarítunk, azt részben visszaforgatjuk és a valós szociális problémák enyhítésére fordítjuk. Errõl késõbb az önkormányzatok támogatásával összefüggésben szólok.
Az eredeti szándékoktól eltérõen nem változik érdemben a társadalombiztosítási alapok és a központi költségvetés kapcsolata. A megelõlegezési számla igénybevétele azonban az alapok számára csak elõzetesen benyújtott pénzellátási terv alapján lesz lehetséges. Sajnos, hangsúlyoznom kell, hogy ha nem teszünk további reformértékû intézkedéseket, akkor a következõ években súlyos és növekvõ hiánya lesz az alapoknak. Ezért az alapok konszolidációját csak akkor vállalhatjuk fel, ha meg tudjuk alapozni a társadalombiztosításnak a tartós egyensúly irányába történõ elmozdulását. A törvényjavaslat alapján számolunk ezzel, és ezért a megelõlegezési számlán fennálló tartozásállomány rendezésének új határideje '95. december 31. Mindez már elõkészíti a kincstári rendszer elindítását, amely majd a társadalombiztosítás és a költségvetés kapcsolatát tartósabb alapokra helyezi.
Természetesen valódi megoldást a társadalombiztosítás reformja hozhat, amelynek során megvalósulhat az ellátások és a járulékfizetés összhangjának alapelve. Végül nem titkolom azt a határozott szándékunkat sem, hogy a munkáltatót terhelõ tb-járulék mértékének csökkentését megvizsgáljuk, és lehetõleg már 1996-tól meg akarjuk kezdeni a 44 százalék mérséklését.
A központi költségvetési szervek elõirányzatainak csökkentése alapvetõ követelmény. Az elõirányzatok csökkentését létszámcsökkentéssel kell megalapozni. A személyi juttatások támogatásarányos elõirányzatának 3 százalékos csökkentése a kapcsolódó tb-járulékkal együtt összességében 4,2 milliárd forint megtakarítást eredményez.
A fentieken túlmenõen a fogyasztás visszafogását szolgálja a támogatásarányos felhalmozási, tárgyi eszközbeszerzésre vonatkozó elõirányzatok 10 százalékos csökkentése. Az egyes fejezeti kezelésû ágazati szakmai célfeladatok, címzett- és céltámogatások és az alapítványok támogatási elõirányzatainak 15 százalékos mérséklése 3,5 milliárd forintos megtakarítást jelent.
A helyi önkormányzatok támogatásánál, eltérõen a központi költségvetési szervektõl, a kormány általános támogatáscsökkentést nem javasol. A stabilizációs törvényjavaslathoz kapcsolódóan azonban néhány változtatásra szükség van. Elsõ helyen kell szólni a helyi önkormányzatok támogatási elõirányzatának a szociális alapellátáshoz kapcsolódó 6 milliárd forintos összegû növelésérõl. Ez az önkormányzatokat a települések szociális paramétereinek, így a munkanélküliségnek, az inaktív lakosság arányának függvényében illeti meg. E célelõirányzatból az önkormányzatok a helyi szociális rendeletüket kiegészítve az átmeneti segélyezés, valamint a lakásfenntartási támogatás keretében adhatnak támogatást a legrászorultabbaknak, és módjuk nyílik a háztartási tüzelõolaj-utalványok megszûnése miatt jelentkezõ feszültségek oldására is.
Ugyancsak az önkormányzatok szociális feladatainak teljesítését segíti a Foglalkoztatási Alap 3 milliárd forint összegû többlettámogatása, mivel azt kifejezetten az önkormányzatoknál a közhasznú munka szervezésének ösztönzésére lehet felhasználni.
A stabilizációs programmal szinkronban a pótköltségvetési törvényjavaslat részletesen szabályozza az önkormányzatok hitelfelvételének korlátozását is. Szükségessé vált az államháztartásról szóló törvény és a költségvetési törvény összhangjának megteremtése a helyi önkormányzatoknál az idõarányostól eltérõ finanszírozási szabályok megváltoztatása kapcsán. Itt is hangsúlyozni kívánom, hogy a Pénzügyminisztérium csak a legvégsõ esetben kíván az önkormányzatok normatív állami hozzájárulásának átmeneti csökkentéséhez nyúlni. A kormány pénzügyi stabilizációs lépéseinek egyik elemeként az általa vállalt egyedi kezességekbõl eredõ, késõbbi években esetlegesen jelentkezõ költségvetési terhek korlátozását szolgálja, hogy az 1995-ben vállalható ilyen kezességek felsõ határát az eredetileg jóváhagyott, a kiadási fõösszeghez viszonyított 2,5 százalékról 1,5 százalékra javasolja mérsékelni a törvényjavaslat.
Az intézkedés ugyanakkor a nemzetgazdasági érdekekbõl feltétlenül indokolt igények honorálására az eddigi idei kötelezettségvállalásokat figyelembe véve még megfelelõ mozgásteret biztosít. A kormány export-offenzívájának elõsegítését célozza az Exim Bank tevékenysége beindításának meggyorsítása, eszközeinek erõsítése. A bank által kormányzati költségvetési kezességvállalás mellett vállalható garanciaügyleteknél a törvényjavaslat rögzíteni indítványozza, hogy a megjelölt megemelt felsõ határ 16 és fél milliárd forint kizárólag az exportügyletekre vonatkozik. Ez teszi lehetõvé, hogy az év során a bank vegye át az energiaimportõrök számára a költségvetési törvény felhatalmazása alapján adható garanciák nyújtásának funkcióját.
Ezen túlmenõen az Exim Bank részére 200 millió forint kamatkiegyenlítõ támogatást is javasol a pótköltségvetés. A költségvetés évközi likviditási gondjainak enyhítésére az államháztartási reform céljaival egyezõen kérjük annak jóváhagyását is, hogy valamennyi elkülönített állami pénzalap számláját a Magyar Nemzeti Bank kezelje. Parlamenti felhatalmazást kérünk arra, hogy a számlák átadására egyedi mérlegelés alapján legkésõbb 1995. december 31-ig a kormány halasztást engedélyezhessen.
(9.30)
Tisztelt Ház! Azt nagyon fontos tényként említem meg, hogy az Állami Számvevõszék jelentésében megfogalmazottakkal többségükben egyetértünk. Legalább ilyen hangsúllyal emelem ki azt a tényt is, hogy a jelentés semmiféle olyan megállapítást nem tett, amely törvényességi szempontból megkérdõjelezné a pótköltségvetést.
Az ÁSZ észrevételeinek többsége jövõbe mutató, ezek hasznosítására szándékaink szerint mód lesz az 1996. évi költségvetés kidolgozása során.
Az Állami Számvevõszék jelentésére vonatkozó pénzügyminisztériumi tételes, pontonkénti választ a képviselõ hölgyek és urak megkapták. Ezért egy-egy részletkérdésre ezúton nem is térek ki, de ki szeretném emelni azt, hogy a privatizációs bevétel biztosításának fontosságára a Számvevõszék jelentése is hangsúlyt helyezett. Köszönet illeti az Állami Számvevõszéket azért, hogy felhívta erre a figyelmet.
Tudjuk, hogy ez a beterjesztett pótköltségvetés bevételi elõirányzatának teljesítéséhez elengedhetetlen. Nem kis tételrõl van szó, hiszen az a 150 milliárd forint példának okáért a társasági adó éves elõirányzatának csaknem háromszorosa, egy másik példával szemléltetve, a gazdálkodó szervezetek összes befizetésének pedig közel a fele.
E bevétel elérése érdekében nem lehet kétséges, hogy a kormánynak mindent meg kell tennie. Nem törhet meg a privatizációs folyamat, s érvényt kell szerezni a felgyorsításra kinyilvánított kormányzati akaratnak.
Tisztelt Ház! Úgy érzem, a végére maradt még egy tisztem, egy kérés, amelynek lényege igazából nem teljesen elõzmény nélküli. A stabilizációs törvénycsomag általános vitájának megkezdésekor is érintette a miniszteri expozé már e gondolatot, persze akkor tágabb értelemben. Ezúttal tehát kérem a tisztelt Házat, hogy a pótköltségvetést jobbító javaslataikat annak figyelembevételével szíveskedjenek megtenni, hogy a javasolt hiány nagysága mindenképpen tartható legyen. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)