HEGYI GYULA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is megtárgyalta és általános vitára 9:3 arányban alkalmasnak találta a pótköltségvetési tervezetet. Azokkal a képviselõtársaimmal, akik velem együtt elsõ ízben ülnek a parlamentben, kevesebb, mint egy év alatt immár a harmadik költségvetést, illetve pótköltségvetést vitathatjuk meg. Vannak ennél nagyobb élvezetei is a parlamenti munkának, de nyilvánvalóan ez is a kötelességünk közé tartozik. Én annak idején még úgy nõttem föl, hogy mint gyereknap, úgy költségvetés is egyszer van csak egy évben. De az elmúlt években meg kellett tanulnunk, hogy ezek a dolgok másképp mûködnek.
Azt hiszem, joggal mondhatom általános bevezetõként, hogy a kormánypárti képviselõk az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban elsõsorban a kormány iránti lojalitásból szavazták meg a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Hisszük és reméljük, hogy a stabilizációs programra szükség van; hisszük és reméljük, hogy ez a pótköltségvetés ehhez egy igen fontos tétel. Ezen kívül semmilyen hurráoptimizmus nem töltötte el a bizottság igennel szavazó 9 kormánypárti tagját.
Mindenesetre megnyugvással láttuk, hogy a minket közvetlenül érintõ tételek - kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi kiadások - lényegében nem csökkentek a pótköltségvetés kapcsán. Ezt mindenképpen nyugtáznunk kell. Ezek a területek - a kisebbségi, etnikai szervezetek, az egyházak, az emberi jogi szervezetek - közvetlen hasznot nem termelnek a gazdaságnak. Hiszem azonban, hogy annál fontosabb az a köznyugalom, a társadalomnak az a békéje, amelyet ezeknek a szervezeteknek a mûködése, jó mûködése megteremthet az ország számára.
Ezért tehát úgy érzem, a költségvetésnek elemi kötelessége lehetõségeihez képest támogatni az etnikai szervezeteket, az etnikai oktatást, az emberi jogi szervezeteket és nem utolsósorban az egyházakat.
Ami a kisebbségeket illeti, megnyugvással láttuk, hogy a legnagyobb tételek úgymond mentesítésre kerültek, azaz a pótköltségvetés tovább nem kurtította ezeket az amúgy is igen szerény kiadásokat, így a kisebbségi önkormányzatok és szervezetek támogatása 320 millióval, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány 470 millióval, a Kézfogás, az Illyés Alapítvány, a kisebbségi kompenzációs keret összesen mintegy egymilliárd forinttal, vagy a nemzetiségi és etnikai oktatás kiegészítõ támogatása, mintegy 1 milliárd 800 millió forinttal, érintetlen maradt ebben a pótköltségvetésben.
Külön érdemes ma szólni az egyházak támogatásáról, hiszen tegnap itt a parlamentben és a mai napilapokban ezzel kapcsolatban elhangzottak különbözõ vélemények. Általánosságban a bizottság éppen tegnap tárgyalt arról, hogy hatpárti egyeztetésre van szükség az ingatlan-visszaadással, az egyházak finanszírozásával kapcsolatos további teendõk tisztázására. Elhangzottak jogos kritikák a folyamatok lassúságát illetõen, elhangzottak olyan kritikák, amelyeket a tájékozatlanság sugallt. Általánosságban azt hiszem, a kormányzat és az egyházak közti vita rendezésére nem a sajtópolémiának, hanem a tárgyalásoknak kell eszközül szolgálni.
A pótköltségvetés változatlanul hagyja az egyházi alapintézményeknek nyújtott 2 milliárd 50 millió forintot, az egyházi oktatási intézmények támogatására szánt 440 milliós, illetve 900 milliós keretet, továbbá - és ezt mindenképpen érdemes hangsúlyozni - a pótköltségvetés egyetlen forinttal sem csökkenti az egyházi ingatlanok visszaadására szánt idei 4 milliárd forintos keretet. Más kérdés, hogy az elõzõ évi kötelezettségvállalás miatt ez a 4 milliárd forint is nyilván kevés az érintettek szemében. A bizottság ezért is javasolja, hogy mielõbb kerüljön sor az egyházak és a kormányzat közti tárgyalásra e tekintetben.
Azt is meg kell említenem - talán, akik a téma iránt mélyebben érdeklõdnek, emlékezhetnek rá -, hogy tavaly decemberben a költségvetésen túl egy újabb 250 millió forintos keret is vitára került Pannonhalma, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Bethesda Református Egyház támogatása ügyében.
Talán nem árulok el titkot és nem tekintik indiszkréciónak, ha elmondom: Békesi László pénzügyminiszter úr még lemondása elõtt a tartalékalapból a kormány támogatásával ezt az összeget biztosította, és a pótköltségvetés sem vonta el ettõl a három egyházi intézménytõl ezt a - túlélésükhöz mindenképpen szükséges - kis összeget. (Tirts Tamás: Ez túl kevés!) Ezt megnyugvással állapítom meg.
Természetesen a pótköltségvetésnek vannak olyan tételei is, amelyek mégis csak csökkentést jelentenek. Így a Gandhi Gimnázium támogatása 19 millió forinttal csökken. Bizottságunk kormánypárti tagjai magukra vállalták, hogy - természetesen az ellenzéki képviselõkkel együtt - igyekeznek egy olyan módosító indítványt elkészíteni, amely erre a nagyon fontos kiadásra forrást tud jelölni, és ilyen módon talán a Gandhi Gimnázium sorsa is megoldódik vagy rendezõdik.
Ezeket szerettem volna mindenképp elmondani a többség nevében - lesz kisebbségi elõadó is.
Ezzel kapcsolatban még egy mondatot szeretnék mondani, úgy érzem, a korrektség, a parlamentarizmus jegyében mindenképp meg kell említeni: bizottsági ülésünket a kormánypárti tisztikar távollétében István József kisgazdapárti alelnök vezette. Azt hiszem, minden kormánypárti képviselõtársam nevében mondhatom, nagyon korrektül, nagyon példamutató módon, nagyon konstruktív... (Taps az ellenzék sorainban.)... szellemben szervezte meg ezt a határozatképtelenség szélén egyensúlyozó ülést, és része volt abban, hogy sikerrel jöttünk ide. Ellenzéki képviselõként természetesen nyilván szakmai ellenérveit majd õ maga fogja elmondani a kisebbségi vélemény elõadójaként. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(10.20)