JUHÁSZ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elõadója: Természetesen a foglalkoztatási bizottság képviselõinek nagyobbik csoportja szintén általános vitára alkamasnak találta a pótköltségvetési tervezetet. Hozzá kell tennem, a kisebbséghez tartozó képviselõk is egyetértettek azzal, hogy célszerû ez a pótköltségvetés. Nézeteltérés azon belül alakult ki, hogy a pótköltségvetés benyújtását vajon az elsõ negyedéves hiány nagysága indokolja- e inkább - ahogy az ellenzéki képviselõk vélik -, avagy az indokolja inkább, hogy a konszolidációs program egy kisebb költségvetési hiányt célzott meg idénre, mint ami eddig volt.
A foglalkoztatási bizottság képviselõit áthatja az örökös szorongás az ország rossz foglalkoztatási helyzete miatt, amit nyilván kicsit még nehezebbé tesz ez a konszolidációs csomag. Erre a szorongásra valami enyhe oldószer, ha három milliárddal nõ a Foglalkoztatási Alap a pótköltségvetésben.
A kialakult vita elsõsorban arra vonatkozott, hogy mennyire lehet komolyan venni ezt a pótköltségvetést és mennyi a bizonytalanság benne. Azzal mi is egyetérthetünk, amit a számvevõszék mondott, hogy sajnos, elég nagy bizonytalanság van a privatizációban, de látni kell, hogy a pótköltségvetés másik két részében is van bizonytalanság. Igaz, itt nem tudni, hogy melyik irányba lesz az eltérés. Egyik része - egyensúlyi szempontból a kisebbik, jelentéktelenebb része -, ami a szociális és egészségügyi csomagban van érintve. Hogy itt a tervezett intézkedések pontosan hány százalékot "lõnek" be, az utólag fog kiderülni. A nagyobb bizonytalanság pedig a forgalommal kapcsolatos bevételek - a vám, fogyasztási adók és hasonlók - terén van. Itt azt kell mondani, még az sem biztos, hogy az a jó, ha a bevételi elõirányzatok túlteljesülnek, lehet, hogy jobb, ha nem - attól függ, hogy ez milyen szerkezetben lesz. Mindenesetre látszik, hogy a forgalmi oldalon lévõ bizonytalanság nagyságrendileg eltér a takarékossági oldalon megjósolható bizonytalanságtól. Igaziból ott nem is érdemes túl "szõrösen" venni a határvonalakat.
A bizottságban vita alakult ki arról, helyes-e, ha az általános spórolás úgy demonstrálódik, hogy a pártok költségvetésétõl is elvisz a költségvetési tervezet. Az volt a döntõ többség véleménye, hogy minden további, akár kicsi faragás is jelentõs zavart hozhat létre, tekintve, hogy a pártok zömének nagyon kicsi az apparátusa. Különösen igaz ez a tavalyi év után, amikor a választási kampány és a támogatások reálértékének csökkenése egyébként is kimerítette a pártokat, tehát így néhány pártnál mûködési képtelenséget is okozhat a csökkentés.
Felmerült, hogy nem lehetne-e a sokkal nagyobb forgalmú partlamenttõl lefaragni azt a pénzt. Igaz, hogy ennek kapcsán is voltak ellenvélemények - nyilvánvalóan a költségvetés ezt a parlament nélkül olyan nagyon nem kezdeményezheti. Volt olyan meggondolás, hogy a parlament egyéb, összesen több mint 4 milliárdos kiadásaiból azért nem célszerû lefaragni, mert a privatizáció miatt, lám, újabb bizottságra is szükség lesz. De volt olyan vélemény is, hogy a parlament nagy létszámú bizottságainak csökkentése és más egyéb ezt a 150 milliót összeszedhetõvé tenné, és akkor a pártokat nem kéne bántani.
Köszönöm szépen, nagyjából ezek a vélemények hangzottak el. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)