KELLER LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Az elmúlt év utolsó hónapjaiban sokszor elhangzott a Ház falain belül és kívül, hogy nem volt indokolt és szükségszerû az új kormány által benyújtott pótköltségvetés, tulajdonképpen feleslegesen töltöttük az idõnket annak megtárgyalásával.
Akkor a kormánypártok többek között azzal érveltek, hogy a gazdasági folyamatok olyan mértékben tértek el a '94-es költségvetésben visszatükröztetettõl, hogy a kormánynak nincs más választása, hiszen az államháztartási törvény elõírásai kötik a kezét, valamint a költségvetésben megfogalmazott korrekciókkal elejét veheti a kedvezõtlen folyamatok felerõsödésének. A korábban kormányzó, most ellenzéki pártok, akkor nyilván a pótköltségvetésben felismerték az általuk folytatott gazdaságpolitika kritikáját, ezért annak még a napirendre tûzését is ellenezték.
A most benyújtott pótköltségvetés ellenzéki fogadtatása más természetû. Az idei pótköltségvetés ma már úgy jelenik meg, mint szakszerû elõrelátásuk korai beteljesülése. És talán emiatt sem kerülhetõ meg a kérdés megválaszolása: vajon a '95-ös költségvetés nem hordozta-e eleve objektíve magában a módosítás közeli szükségszerûségét?
Amikor megkíséreljük a válaszadást, úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha a valós gazdasági folyamatokból indulunk ki. Az ez évi költségvetést a kormány október hónapban - nem sokkal a pótköltségvetés elfogadása után - készítette el és tárta az Országgyûlés elé. Ekkor két dolgot nem lehetett világosan látni: milyen lesz az augusztusban végrehajtott jelentõsebb forintleértékelés hatása, és a pótköltségvetés szándéka érvényesül-e az év hátralévõ részében? Mivel a költségvetés két hónapig volt a Ház elõtt, a tárgyalás elõrehaladtával egyre világosabbá vált számunkra, hogy a gazdaságpolitikai célkitûzések ellenére az elfogadott költségvetés komoly ellentmondásokat hordoz magában. Persze errõl a teljes bizonyosságot az utolsó hónapok gazdasági folyamatokat jellemzõ számainak és az ez év eleji folyamatok irányának ismeretében szerezhettünk.
Az 1995. évi gazdaságpolitikai célkitûzés a fogyasztói árak 20-22 százalékos növekedését, 2 és fél milliárd dolláros folyó fizetési-mérleg hiányt, 283 milliárd forint költségvetési hiányt irányzott elõ. Az elõrejelzések alapján a költségvetés készítésének idején joggal volt feltételezhetõ, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya lényegesen alatta marad a késõbb aztán realizálódott 3,9 milliárd dollárnak. Ha a fizetési hiány finanszírozási módját nézzük, akkor láthatjuk, hogy sokrétûbbé, a korábbiakhoz képest nyitottabbá vált a forráshoz jutás, amit - figyelemmel az információs rendszer fogyatékosságaira is - az állam lassabban érzékelt. Amikor ez mégis bekövetkezett, már nem voltak adottak a gyors reagálás feltételei. Ehhez járult, hogy ezzel párhuzamosan a követett árfolyamrendszer mellett a monetáris politika önmagában nem lehetett képes az egyensúlymegbomlás helyreállítására.
Értékelve az elmúlt hónapok eseményeit, egyre inkább láthatóvá vált, hogy az államháztartás hiányának finanszírozási igénye nem mérséklõdött. Egyre világosabbá vált, hogy beavatkozás nélkül a folyamat kedvezõtlen gazdasági hatást eredményezne.
A pótköltségvetésrõl szóló ez évi törvényjavaslat benyújtása tehát két ok miatt vált szükségessé. Egyrészt a kormány március 12-én döntött a gazdaságot stabilizáló intézkedésekrõl, és ennek költségvetési kihatásait a költségvetésben is szükséges érvényesíteni. Másrészt nem nélkülözhetõ a kedvezõtlen gazdasági folyamatok következtében idõszerûvé váló új cselekvési irányok megvalósításának költségvetésen keresztüli kikényszerítése.
A fentiekbõl következik, hogy a pótköltségvetés nem önálló mû, hanem egy átgondolt rendszer része. Ebbõl is következik, hogy a gazdaságpolitikai fejezetet a gazdasági stabilizációt szolgáló kormányintézkedések, törvénymódosítások okairól, céljairól és makrogazdasági hatásairól készített tájékoztató tartalmazza világosan. Ennek megfelelõen a pótköltségvetés megítélésünk szerint hûen mutatja a stabilizációs törvénycsomag, a pótköltségvetési intézkedések és az egyéb intézkedések hatását is. Ha ezekre figyelemmel alakítjuk ki álláspontunkat a pótköltségvetés szükségességérõl, akkor világosan látható, hogy nem a költségvetés összeomlásáról van szó, ahogyan azt a formálódó Polgári Szövetség fiatal vezére korábban hangoztatta, hanem olyan intézkedések megjelenítésérõl, amelyek egyidejûleg segítik elõ a megbomlott egyensúlyi viszonyok helyreállítását és a gazdasági szerkezet érdemi javítását.
Tisztelt Ház! Az 1995. évi pótköltségvetés napirendre tûzése kapcsán igazából tehát nem az a fõ kérdés, szükség volt-e a pótköltségvetésre. Véleményünk szerint ettõl a pótköltségvetéstõl két dolgot lehet számon kérni. Egyrészt, hogy megfelel-e a beterjesztett pótköltségvetés a stabilizációs csomag költségvetést érintõ hatásai pontos megjelenítése követelményeinek, másrészt, hogy az egyensúlyjavítás költségvetési eszköztárából mit hívott elõ javaslatában a kormány, és hogy ezek a segédeszközök mennyire szolgálják a pillanatnyilag megoldandó feladatok teljesítését, a megfogalmazott célok elérését; kellõ hatékonyságúak-e, s persze az sem közömbös, hogy egy hosszabb távú folyamatba illeszthetõk-e.
A kialakult helyzetrõl és az odavezetõ útról bõvebben azért nem kívánok szólni, mert a stabilizációs csomag tárgyalásánál frakciótársaim ezt megtették vagy a késõbbiek során megteszik.
Egy számra hivatkozást azért engedjenek meg! A központi költségvetés elsõ negyedéves hiánya 146,4 milliárd forint volt. Ez az éves elõirányzat 51,8 százaléka. Az egyensúlyromlás két dologra vezethetõ vissza: a jelentõs bevétel-elmaradásra és az adósságszolgálati terhek növekedésére. A bevétel- elmaradásban döntõ szerepe van a privatizációs bevételek hiányának is, míg a belföldi adósságon belül szembetûnõ az 1993-ban bankkonszolidációs célokra kibocsátott államkötvények után kifizetett kamatmértéknek. Ezt figyelmébe szeretném ajánlani az elõzõ vezérszónoknak is.
A már végrehajtott kormányintézkedésekkel, a stabilizációs csomagban, a pótköltségvetésben megfogalmazott intézkedésekkel, valamint a tb-alapok hamarosan a tisztelt Ház elé kerülõ költségvetésével reményeink szerint megakadályozható eladósodásunk növekedése, megõrizhetõ hitelképességünk és fékezhetõ az infláció gyorsulása.
Persze joggal merül fel a kérdés: mindez nem érhetõ-e el kizárólag a bevételek növelése révén, hiszen mind az árfolyam-korrekció, mind a vámpótlék vagy a gépkocsik fogyasztási adójának emelése, a feketegazdaság legális csatornákba terelése kedvezõen befolyásolják azt.
(11.40)
Nem, sajnos a hiány kezelhetõ mértékre szorítása nem érhetõ el a kiadások szûkítése nélkül. A kiadásmérséklésnek azonban nem egy egyszerû hiányjavuláshoz kell hozzájárulnia, hanem olyan irányba kell hatnia, hogy a formálódó államháztartási reformot a mostani intézkedések lehetõség szerint megalapozzák. De mit is értünk államháztartási reformon? Ennek rövid megválaszolása elkerülhetetlen ahhoz, hogy eldönthessük, jelenlegi cselekvési irányunk egybevág-e ezzel. Nos, ez nem jelent mást, mint az állami feladatvállalás jelentõs mérséklését, annak ésszerûsítését. Az állami kiadások reálértékben nagy mértékû csökkentésével és belsõ átrendezésével jelentõs források szabadíthatók fel a vállalkozói szféra fejlõdéséhez.
Megítélésünk szerint a reform nem hagyhatja érintetlenül sem a jóléti, sem az államfenntartási kiadásokat. Az intézményrendszer átalakítása és az ésszerû gazdálkodás révén felszabaduló tartalékok változatlan finanszírozási színvonal mellett is növelhetik a különbözõ humánszolgáltatások teljesítményértékét. Nem halasztható az állami kiadások egy részének átterhelése a szolgáltatásokat igénybe vevõkre, és ezzel párhuzamosan a feladatok átterelése a magántulajdonú és nonprofit szervezetekbe.
Természetesen ugyanakkor a megnövekedett kiadásokat a nyugdíjasok és más rászorultak körében majd szükséges ellentételezni. Az államháztartási reform során mérsékelni kell az összes államháztartási kiadáson belül az államfenntartási kiadások arányát úgy, hogy az állam kisebb intézményi körrel, de hatékonyabban láthassa el feladatát. És végül az államháztartás pénzügyi rendszerének reformjával a közpénzekkel történõ gazdálkodás áttekinthetõbb, ellenõrizhetõbb rendszerét kell létrehozni. Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy a pótköltségvetésben megjelenített intézkedések igenis tekinthetõk az államháztartási reform irányában megtett kezdõ lépéseknek.
A pótköltségvetés az 1995. évi elõirányzat bevételi oldalát érdemben két ponton érinti: a gazdálkodó szervezetek többletbefizetései és a fogyasztáshoz kapcsolt adónövekedés jelenti a bevételi oldal 157 milliárdos növekedésének döntõ részét. Ezzel tulajdonképpen a gazdálkodók befizetéseinek bevételen belüli aránya visszaáll a korábbi évek szintjére. Itt jegyzem meg, hogy a bevételi többletet az Állami Számvevõszék megalapozottnak ítélte meg.
A kiadási oldalon a társadalombiztosítás közremûködésével folyósított ellátások és a központi költségvetési szervek támogatási szintje mérséklõdik. Ugyanakkor az önkormányzatok támogatása, valamint a Foglalkoztatási Alap támogatása és az adósságszolgálati terhek közül az elõzõ kettõ kisebb, míg az utóbbi jelentõs mértékben növekszik. Mindezek együttes hatására a pótköltségvetés kiadási oldala közel 31 milliárd forinttal nõ. Végeredményben tehát a központi költségvetés hiánya 127 milliárd forinttal mérséklõdik.
Három kiemelt kérdéskörrel külön is kívánok foglalkozni. Nevezetesen a feketegazdasággal, az adósságszolgálat kamattérítési és finanszírozási kérdéseivel, valamint a pótköltségvetéssel nem módosított privatizációs bevételekkel.
Minden, a kormányétól bizonyos pontokon eltérõ intézkedési elképzelés - MSZOSZ, SZEF, KKDSZ, Levegõ Munkacsoport - nagyobb bevételi többletet remél a feketegazdaság visszaszorításától. A pótköltségvetés e tekintetben óvatos. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a jelenlegi helyzetben teljes mértékben érthetõ. Nem vitatva azt, hogy e területen végre cselekedni kell, és az erre irányuló politikai szándék teljesen nyilvánvaló, ugyanakkor azt is látni kell, hogy ehhez a büntetõjog, a rendõrség, a vám- és pénzügyõrség, az APEH mint eszköz önmagában nem elégséges, és fõleg nem az eddigi módon. Felül kell vizsgálni az eddigi jogszabályokat. A gazdálkodás folyamatába olyan szabályozókat kell beépíteni, amelyek akadályt jelentenek az állam és más gazdálkodók megkárosításával szemben, amelyek nem teszik lehetõvé a formális jogalkalmazást. Nem nélkülözhetõ az állami és más gazdálkodó szervek belsõ ellenõrzõ rendszerének kialakítása sem.
Tehát ha mindezek idõigényét figyelembe vesszük, és azt, hogy a feketegazdaság elleni küzdelemnek nincs elõzménye, akkor érthetõvé válik, hogy miért nem számol a pótköltségvetés 16 milliárd forintnál nagyobb bevétellel, amely a feketegazdaság visszaszorításából, a tartozásbeszedés szigorításából származik.
Az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadási elõirányzat a még érvényben lévõ költségvetésben 454 milliárd forint, de a pótköltségvetés már 500 milliárd forintot meghaladó fizetési kötelezettséggel számol. Ez az érték több mint háromszorosa az 1993. évi adósságszolgálati kamattérítési kötelezettségnek, és kilencszerese az 1990. évinek. És e változások a következõ években jelentõsen meghatározzák a költségvetés kiadásait, a gazdaságpolitika mozgásterét. A kiadások jelentõs része kamatokból, kisebb része törlesztési kötelezettségekbõl tevõdik össze. A kamatkiadásokon belül jelentõs az egyéb, nem hiányt finanszírozó kötvények kamatterhe, így a lakás célú hitelek kamattámogatása, valamint az 1993-ban végrehajtott bankkonszolidáció érdekében kibocsátott piaci kamatozású kötvények kamataival összefüggõ kiadás. Ez utóbbi a kamatkiadás közel harmadát teszi ki.
Amikor ebbõl az adósságszolgálati kamattérítési kötelezettségi csapdából való kitörési pontokat keressük, egyetlen felelõsen gondolkodó politikus sem tekinthet el annak megváltozott összetételétõl. Addig, míg 1990-ben az egyharmad-akkora bruttó belföldi adósság mellett az éves hiány finanszírozása döntõen hitel igénybevételével történt, addig a mai napra a hiány fedezésében egyre nagyobb hangsúlyt kapott a költségvetés tõkepiaci finanszírozása. Ez azt eredményezte, hogy az adósságállományon belül a kötvények és a kincstárjegyek aránya jelentõsen emelkedett, és ez a szerkezeti változás a következõ évek költségvetésének kiadási oldalát a kamatterheken és a törlesztési kötelezettségen keresztül jelentõsen befolyásolja. További kedvezõtlen folyamat, hogy a hosszabb lejáratú kötvények rovására - az inflációs várakozások miatt - a kereslet a kincstárjegyek, a rövid lejáratú értékpapírok felé tolódik.
Az adósságállományon belül egy másik típusú változás is tapasztalható: megnõtt az egyéb állami kötelezettségek finanszírozása miatti eladósodás. Ebben a legjelentõsebb szerepet az adós-, hitelkonszolidáció, bankkonszolidáció mûködtetéséhez szükséges kötvénykibocsátás játszotta.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a központi költségvetés bruttó belföldi adósságállományának elemzése során az államháztartás többi alrendszerénél jelentkezõ adósságelemeket sem, úgy mint az önkormányzatok, elkülönített alapok, tb-alapok és tartósan állami tulajdonban lévõ gazdálkodók tartozásait.
Mindezekrõl azért szóltam részletesebben, mert szükségét láttam az adósságszolgálatból fakadó terhek nagyságának megvilágítását. Ezzel szeretném ráirányítani a figyelmet a kormány gazdasági növekedést elõsegítõ, átgondolt lépéseinek fontosságára - mert a pótköltségvetés ezt tükrözi, bár, úgy tûnik, sokan tudatosan nem akarják érzékelni és hangsúlyozni -, végül ajánlani azok számára, akiknek végig kell gondolni azt a következményt, amely abból fakadna, ha figyelmen kívül hagynánk az adósságszolgálati terheket, és beteljesülne a jelentõsebb fedezetlen állami szerepvállalás sürgetése a gazdasági növekedés forrásteremtésében.
Általunk sem vitatott, hogy a pótköltségvetés legbizonytalanabb bevételi elõirányzatai a privatizációs bevételek. A privatizációs törvény jelentõs késedelme miatt a privatizáció ugyan lelassult, de az érdemi elõkészítés folyamatos, így joggal remélhetjük, hogy a törvény napokon belüli elfogadását követõen az idei értékesítési tervek megvalósulhatnak. Természetesen az sem lehet közömbös, hogy az év hátra lévõ részében ez mikor következik be, ugyanis azzal számolni kell, hogy a bevételelmaradás további kamatteher-növekedést vált ki. Tehát kiemelt jelentõséget tulajdonítunk a privatizáció további menetének, és reméljük, hogy ennek felgyorsítása révén sikerül kellõ idõt nyernünk.
(11.50)
Figyelemre méltó intézkedésnek tartjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek a költségvetés finanszírozásának súlyosságát, gondjait enyhítik, mint például a társadalombiztosítás finanszírozásának új elve - fõleg ha ez kiegészülne egy hatékonyabb ellenõrzéssel -, az önkormányzatok hitelfelvételének új keretei, az elkülönített állami pénzalapok egységes számlavezetésének szabályozása.
Itt kell megjegyeznünk, hogy az önkormányzatok és az elkülönített alapok nettó pozíciója az elmúlt három hónapban közel 20 milliárd forinttal romlott. Teljes mértékben egyetértünk a központi költségvetés kezességvállalásának új szabályozásával, valamint a Kisvállalkozói Garanciaalap forrás- felülvizsgálatával.
Tudjuk, hogy nem tartozik a népszerû intézkedési körbe a központi igazgatási létszám átlagosan 15 százalékos csökkentése. A pótköltségvetés megteremti az ehhez szükséges forrást, kétmilliárd forint értékben. Álláspontunk az, hogy a költségvetési szervek körére meghozott általános kiadáscsökkentés nem jelenti azok leépülését, ellehetetlenülését. Kívánatos lenne, ha ez ösztönözné a feladatok teljes újragondolását, és elõsegítené az intézményi szerkezet feladathoz igazítását.
Tisztelt Ház! A rendelkezésre álló idõ nem teszi lehetõvé azt, hogy a pótköltségvetés által felölelt összes intézkedést és annak pénzügyi hatását teljes körûen bemutassam. A most következõ vita majd lehetõséget fog teremteni erre.
Nyilvánvaló, hogy a pótköltségvetés - hasonlóan a stabilizációs programcsomaghoz - nem vált ki osztatlan elismerést sem a kormánypártok, sem az ellenzék körében. Mint vezérszónok, arra sem vállalkozhatom, hogy már a vita kezdetén elõre jelezzem a szocialista frakció várható álláspontját, de remélem, hogy a konzisztenciát nem felborító módosító indítványokkal a frakció nagy többsége számára egy elfogadható költségvetés kerülhet a lehetõ legrövidebb idõn belül megszavazásra. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)