VARGA MIHÁLY, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Abban a relatíve könnyû helyzetben vagyok, hogy elõttem már többen - fõként ellenzéki képviselõtársaim - elmondták kifogásaikat a pótköltségvetéssel kapcsolatban, de szerencsére még nekem is hagytak morzsákat, amibõl a Fidesz parlamenti frakciója vezérszónokaként meg tudok élni.
Elõször is ismerjük azt az utat, ami ehhez a pótköltségvetéshez vezetett. Ismerjük a kormány eddigi gazdasági teljesítményét, amelyet - ellenzéki képviselõként - elsõsorban szerénynek kell tekintenem. Szerénynek abban a tekintetben, hogy az elsõ nyolc hónapot tétlenség, tehetetlenség jellemezte, ennek következménye az, hogy a mai napig nincs a kormánynak elfogadott gazdaságpolitikai programja. A hároméves gazdasági program elkészítésével megbízott illetõ már távozott a PM-bõl, más fontos munkát lát el, tehát ennek a gazdasági programnak az elkészültével sajnos most nem számolhatunk.
Igaz az, hogy nincs privatizációs törvény, ezzel a mai napig nem rendelkezik a Ház, és a kormány indoka szerint részben ez az oka annak, hogy áll az egész privatizációs folyamat. Igaz az, hogy az érdekképviseletekkel való tárgyalások leálltak, megszûntek - a kormány, amely korábban szavak szintjén, deklarációkban fontosnak tartotta ezt a területet, hiszen még mindig olyan átalakításra van szükség a magyar gazdaságban, amely indokolna egy ilyen megállapodást, ami sajnos nem került aláírásra -, kudarccal végzõdött. Ismert az a tény, hogy egy pénzügyminiszter már távozott az elmúlt nyolc hónap alatt, és sajnos az eredményeink tükrözik ennek a nyolchónapos gazdaságpolitikának az eredményeit: köztudott az, hogy 1994-ben a magyar gazdaság GDP-növekedése elmaradt a szlovén, a cseh, a lengyel vagy a balti államok gazdasági növekedésétõl, és ismerjük azt a gazdasági adatot is, amelyet a napokban közölt az egyik országos napilap: a nemzetközi hitelminõsítõ szervezetek szerint ma már Botswana is megelõz bennünket hitelkockázat tekintetében.
Ezek a szomorú eredmények, és ha a pénzügyminiszter Burundival példálózik, akkor nekem sajnos Botswanával kell: ha egy nemzetközi szervezet azt mondja egy befektetõnek, hogy ma már Magyarország not-safe, tehát nem biztonságos ország befektetés szempontjából és még Botswana is megelõz minket ebben a tekintetben, az bizony, azt hiszem, elég szomorú a magyar gazdaságra nézve. Ennek az eredménye az a pótköltségvetés, amit ma tárgyalnunk kell.
Persze ennek is voltak elõzményei, hiszen a tétlenség mellett a kormány legalább a költségvetés módosításával megpróbált eleget tenni annak a korábbi kötelezettségvállalásának, hogy majd gazdasági törvényhozás fog folyni a Házban.
(12.40)
Eddig három költségvetésünk volt, amit tárgyaltunk. Meg kell jegyeznem, ezekkel sem volt szerencséje a kormánynak. A '94-es pótköltségvetés tárgyalása úgy indult, hogy 60 milliárdot fogunk átcsoportosítani, a végén 9 milliárd sikerült. A '95-ös költségvetési tárgyalás eredményét tapasztalhatjuk ebben a pótköltségvetésben. Gyakorlatilag bármennyire is meg kell cáfolnom Békesi László korábbi beszédét, de két hónap alatt összeomlott ez a költségvetés. Olyan mértékben szaladtak el a bevételi és a kiadási eredmények egymástól, hogy indokolttá vált egy módosítás. Nagy kérdés, hogy ez az újabb, harmadik próbálkozás milyen eredményre vagy milyen sikerre fog vezetni. De három a magyar igazság, reméljük, hogy ráadás nem lesz, reméljük, hogy a kormány ebben a tekintetben szerencsével jár. A jelenlegi beszédem sajnos azt fogja alátámasztani, hogy ez a szerencse erõsen kérdõjeles, és nagy tétekben nem fogadnék arra, hogy még az év során egy újabb, kettes számú pótköltségvetéssel nem kell majd foglalkoznunk.
Ez a dokumentum, amelyet elénk terjesztettek, az igazságügy-miniszter és a pénzügyminiszter aláírását viseli. Tehát minden okunk megvan feltételezni azt, hogy jogszerû és szükségszerû a dokumentum. Ennek ellenére, hogy a jogszerûségét én sem vitatom, engedjenek meg négy olyan rövid megjegyzést, amelyre utalni szeretnék, amely a jogszerûség talaját is labilissá teszi a dokumentum alapján.
Az egyik ilyen, hogy ez a pótköltségvetés nem teljesíti az államháztartási törvény 41. § (3), (5), (6) bekezdését, miszerint ezekben a bekezdésekben foglalt elõírásokat külön kell szerepeltetni, az új és a pótköltségvetésben feltüntetett tételeket. Erre utal egyébként az ÁSZ-jelentés is. Nem felel meg az államháztartási törvény 116. § (1) bekezdésének.
Nem számol a dokumentum a március 1-jén, még a Bokros-csomag elõtt elfogadott kormányhatározattal, amelyben egyfajta kötelezettségvállalás van a közbeszerzések tanácsának idei felállítására. Ezeknek a költségvetési tételei nem szerepelnek.
Olyan apró hibák is vannak, amelyeket inkább a kapkodás vagy a sietség számlájára kell írnom. A törvényjavaslat a távközlési alapot kötelezi 16 milliárd forint koncessziós díj befizetésére, ugyanakkor az indoklás már hírközlési alapról ír. Nyilvánvaló, a sietség az oka ennek a hibának.
Szólt már az egyik kollégám arról, hogy a tandíj ügyében is van egy ilyen összeférhetetlenség a törvényjavaslatban. Hiszen a törvényjavaslat szerint a befolyó tandíj a központi költségvetést illeti meg, miközben a felsõoktatási törvény pedig arról rendelkezik, hogy ez a felsõoktatási intézményeket kell hogy megillesse. Ez nyilván egy olyan hiba, amit szerintem még ki fogunk küszöbölni.
Nos, azt hiszem tehát, hogy ez a pótköltségvetés kaotikusan összerendezetlen adatok halmaza, és képviselõ legyen a talpán, aki ezek között el tud igazodni. (Közbeszólás a bal oldalról: Az a dolga!) Egyébként szintén ezt erõsíti meg az ÁSZ-jelentés is. Nem az államháztartási törvénynek megfelelõ szerkezetben készült ez a pótköltségvetés. Szintén meg kell jegyeznem azt, hogy Sherlock Holmes-nak vagy Maigret felügyelõnek kell lenni a képviselõnek ahhoz, hogy kibogozza, milyen módon változtak ezek a tételek. Közben itt egy képviselõtársam utal arra, hogy ez a dolga a képviselõnek. Valóban ez a dolga, csak kérdés az, hogy ez a munka eredményre vezet-e a végén, fõként, ha nem közgazdász végzettségû képviselõkrõl van szó.
Melyek a legfontosabb kifogásaink ezzel a dokumentummal kapcsolatban? Mielõtt erre rátérnék, engedjenek meg még egy megjegyzést.
A parlament költségvetési bizottsága többször tett kísérletet arra, hogy a pénzügyminiszter úrtól személyesen kapjon felvilágosítást, tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy mi az oka annak, hogy két hónap után pótköltségvetés készítése merült fel a kormány részérõl. Ez a kísérletünk sajnos többször hiábavalónak bizonyult, nem sikerült erre érdemi választ kapnunk. Bár, megjegyzem, a Házszabályunk azt írja elõ, hogy egy parlamenti bizottság meghívásának a miniszter köteles eleget tenni, tehát nem azt írja, hogy amikor ráér vagy amikor ideje van vagy amikor arra jár, jelenjen meg, hanem köteles megjelenni, ezt fogalmazza meg a Házszabályunk. Ennek ellenére a pénzügyminiszter urat sajnos még a mai napig nem sikerült üdvözölnünk a beiktatása elõtti bizottsági meghallgatása óta. Reméljük, hogy erre még a nyári szabadságok elõtt sor kerül.
Megalapozottság. Elõször a bevételekrõl szeretnék szólni. Három komolyabb bevételi tétel van ebben a pótköltségvetésben. Az egyik az adókból származó 24,3 milliárdos többlet, a másik a vám- és importbevételekbõl remélt 88,6 milliárd forint, végül a harmadik a különleges helyzetek miatti 16 milliárdos befizetés, amirõl korábban már szóltam, hogy itt a távközlési alap koncessziós díjának elvétele szerepel.
Lássuk, mibõl tevõdnek össze és mennyire megalapozottak az adóbevételek. 9 milliárd áfa-többletbevétellel számol a költségvetés, és azt hiszem, hogy ennek egy része valóban be fog folyni. Azonban fenntartásaim vannak, hogy ez a 9 milliárd összességében megalapozott-e, hiszen egyrészt globális adatok alapján történt az indexálás, másrészt köztudott az - amire Barsiné Pataky Etelka már utalt elõttem -, hogy az elsõ két hónapban a tervezett áfabevételek 10 százaléka folyt be a költségvetésbe. Mi az oka az áfabevételek elmaradásának? A dokumentum erre sajnos semmilyen utalást nem tesz, ebben a tekintetben bizonytalanok vagyunk a mai napig. Tehát véleményem szerint a 9 milliárd túltervezett, és ha azzal a tendenciával kell számolni, ami a korábbi két-három hónapra volt jellemzõ, akkor tartok attól, hogy ennek a fele sem fog befolyni, és ennek a fele sem tréfa.
Fogyasztási adó. Plusz 10 milliárd többletbevételt vár a kormány a fogyasztási adóktól. Egyrészt a hto-utalványrendszer megszüntetése az, ami ennek a nagy részét jelenteni fogja. Ez valóban egy szükséges és általunk is támogatott intézkedése volt a kormánynak.
Kevésbé támogattuk és kevésbé örültünk a személygépkocsik fogyasztási adója 10 százalékos emelésének, és tartok attól, hogy a személygépkocsi-forgalom visszaesése miatt ebbõl a tervezett bevétel nem is fog befolyni. Erre utaltam a törvényjavaslat vitája kapcsán.
De van itt egy olyan 4 milliárdos növekmény, amit pusztán a feketegazdaság visszaszorításából remél a kormány. Az adóellenõrzés szigorítása valóban helyes és kívánatos cél. Kérdezem én, hogyan? Milyen eszközökkel, milyen intézkedésekkel törekszik a kormány arra, hogy ez a 4 milliárd be is folyjon a fogyasztási adó szigorú behajtásából? Erre vonatkozóan semmilyen dokumentum, semmilyen indoklás nem áll rendelkezésünkre.
Ugyancsak az SZJA-bevételeknél, ahol 3 és fél milliárd többletet remél a kormány, egy 2 milliárdos tétellel számol, amely szintén a feketegazdaságból származhatna. Hogyan - kérdezem újra -, milyen eszközökkel, milyen költségvetési intézkedésekkel?
Az már teljesen érthetetlen számomra, hogy a társasági adóból remélt 500 millió forintos többletbevétel hogyan fog befolyni. Azt sem tudom, milyen számítások alapján történt, nem tudtam kihámozni a dokumentumból. Ez egy csillagjóslásnak vagy gömbjóslásnak is tekinthetõ. Valóban, ha több lesz, több lesz, ha kevesebb, akkor - tartok tõle - kevesebb. Nem tudjuk ezt megjósolni. Bízom benne, hogy a kormány várakozásai indokolttá teszik az 500 millió plusz betervezését.
Ha az elõbb már az SZJA-t említettem, hadd utaljak arra, hogy ennek a törvénynek azért már történt módosítása év közben is. Korábban támogattuk a Szabad Demokraták Szövetségének azt a véleményét, hogy év közben nem helyes egy adott törvényt módosítani és nem célszerû, hiszen a gazdálkodóknak ez olyan fajta bizonytalanságot jelent, amellyel nehéz számolniuk. Ennek ellenére az átalányadó módosítása és a szövetkezeti üzletrész befektetési kedvezményként való elszámolása indokolttá tenné ennek a módosítását - és ezt pont az SZDSZ képviselõje kezdeményezte -, ettõl függetlenül azt hiszem, hogy ennek a bevételkiesése fontosabb most a pótköltségvetés szempontjából. Hiszen az elõzetes felmérések szerint, ha a szövetkezeti üzletrész miatti befektetési kedvezményt érvényesíteni tudják ezek a tulajdonosok, akkor körülbelül 5 milliárd forint fog elúszni az államkasszából. Erre vonatkozóan szintén nem találtam semmilyen számítást.
Végül meg kell említenem az adók közül a 300 millió forintra tervezett játékadót. Erre is azt mondtam, hogy akár ennyi is lehet vagy akár ennél több is, hiszen - és ez mindegyik adójellegû módosításnál elmondható - az APEH-nál tervezett kapacitásnövelések hosszú távon hozhatnak igazából eredményt, rövid távon, tartok tõle, hogy ezek ezzel a bevételi többlettel nem kecsegtetnek.
Nézzük a 2-es tételt, ez a vám- és importbefizetések. Ezzel kapcsolatban már tavaly elmondtuk azt a kifogásunkat, hogy az a 20 milliárdos vámbiztosítékból tervezett bevétel sem közgazdasági, sem jogi szempontból nem reális, nem megalapozott a kormány számára.
(12.50)
Hiszen ez nem illeti meg a központi költségvetést. Ez egy olyan letétként szerepel, amelyet az importõr helyez el a behozatal után. Ezt õ visszakapja, amikor a kereskedelmi ügylet megtörténik. Tehát egyszerûen nem értjük, a kormány miért számol ezzel a tétellel, és most miért emeli fel a pótköltségvetésben 25 milliárd forintra. Ezt egyébként, megjegyzem, az ÁSZ- jelentés szintén kifogásolja.
Ugyancsak 2 milliárd szerepel a vám- és importbefizetéseknél a feketegazdaságból. Újra csak utalnék a Fidesz vezérszónokának tavalyi beszédére, amikor azt mondta, a kormányok által általában elutasított Fidesz- javaslatokat rendszeresen viszontláttuk az adott év pótköltségvetésében. Újra ezt tapasztaltuk, hiszen a kormány most azokat a Fidesz-javaslatokat fogadta meg, amelyeket már decemberben megtettük. Most úgy kívánja az APEH és a VPOP támogatását növelni, ahogy ezt korábban mi javasoltuk. Reméljük, hogy ez a Fidesz-javaslat "jobb késõn, mint soha"-alapon majd eredményre fog vezetni. De egyelõre nem látjuk az eszközöket a puszta pénzátadás után: például hogy ez milyen létszámnöveléssel jár, például milyen területeken fog növekedni az adóhivatal létszáma, milyen embereket vesznek fel, jogászokat vagy közgazdászokat, vagy pedig egyszerû behajtókat. Ezekrõl a mai napig még semmit nem tudunk.
És van egy harmadik komolyabb tétel: ez a koncessziós díjakból származó 16 milliárd. Ez nyilván be fog folyni, ezzel nem sokat tudunk vitatkozni. Annál inkább vitatjuk már a gazdálkodó szervek befizetéseit, befizetési többletét - amit a kormány 4 milliárdra tesz -, amely szintén teljes egészében a feketegazdaságból származik.
Fölteszem a kérdést, tisztelt képviselõtársaim: nem túlzott-e az a várakozás, amit a kormány most rövid távon, 8 hónap késlekedés után hirtelen a feketegazdaságból be akar hajtani? Nem túlzott-e a kormánynak az a várakozása, amely a bevételi többletek növekedését tartja kívánatosnak ezen területrõl? Nem arról van-e szó pusztán, hogy most hirtelen be kellett tömni olyan bevételi lyukakat, amelyek más adóbevételekbõl nem folytak be? Tartok tõle, hogy igen.
Összeadva azokat a tételeket, amelyeket én bizonytalannak véltem, körülbelül 10-15 milliárd forint között van az, aminek a behajtására, beérkezésére a központi költségvetésnél fenntartásokkal kell számolnunk. Ha ehhez hozzávesszük azt a tételt, amelyrõl már szinte mindegyik elõadó szólt elõttem - a privatizációs bevételeket -, akkor azt kell hogy mondjam, ez a költségvetés egy Potemkin-falu, a pótköltségvetés úgyszintén az, hiszen ma már mindenki elismeri, hogy ez a privatizációs bevétel irreális: elismeri a pénzügyminiszter úr, hiszen április 26-án, a Bokros-csomag vitájában szólt errõl; elismeri maga a jelenleg körünkben nem lévõ privatizációs miniszter úr, aki szintén azt mondta, hogy gyakorlatilag már lehetetlen négy hónap késlekedés után behajtani ezt a pénzt; és az elõttem szóló MSZP-vezérszónok is utalt arra, hogy szerintük is irreális ez a tétel. Ha mindenki azt mondja, hogy irreális, akkor miért szerepel még mindig a pótköltségvetésben? Mi az oka annak, hogy ezt a légvárat, ezt a fekete lyukat benntartja a kormány ebben a pótköltségvetésben? Egyszerûen nem látom értelmét, miért ne lehetne ezt kivenni.
Szeretnék még emellett három érvet fölsorolni:
Nincs privatizációs törvény. Az ÁV Rt.-nek van egy olyan 70 milliárdos tavalyi kötelezettségvállalása, amelyet még szintén ki kell fizetni, tehát ahhoz 220 milliárdot kéne beszedni, ennyinek kellene befolyni az ÁV Rt.-hez, hogy ezt teljesíteni lehessen. Soha nem volt ekkora bevétel, nem látom okát, hogy most mért történne ebben az évben - az elsõ négy hónapban szinte nulla volt ez a privatizációs bevétel. És azt tudom mondani, hogy a parlament többször fönntartásokkal kezelte az ÁV Rt. beszámolóit - a '93-as beszámolója a mai napig nincs elfogadva -, tehát tartok tõle, hogy olyan gazdálkodási bizonytalanság van, amely irreálissá teszi ezt a bevételt.
Még egyszer hangsúlyozom: szeretném, ha a kormány nem Kolumbusz Kristófként járna el, aki - hogy a matrózait megnyugtassa - néha náddarabokat szórt a vízbe és azt mondta, hogy már közel a föld, fiúk, nyugalom - közben fogalma sem volt, merre járnak. A kormány hasonló helyeztben van ennek a bevételnek a tekintetében. Szerintem a kormány sem tudja, merre jár és hogy ebbõl mennyi fog befolyni, de attól függetlenül a költségvetésbe betervezte. Ennyit a bevételi oldalról.
Nézzük a kiadási oldalakat! Utaltam a Fidesz-javaslat megfogadására, ez valóban kiadási többlettel járt, de ezt mi szükségesnek tartjuk és támogatjuk.
Ugyanakkor van itt néhány olyan tétel, amely mellett nem lehet elmenni. Az egyik, ami a kormány gazdaságpolitikájának és a Bokros-csomagnak érzékelhetõ hatása, hogy a kamatszintek emelkednek, az infláció elkezdett nõni. Ezt sajnos egyrészt erõsítik a lakossági várakozások, amelyek az év végére már 36 százalék körül jósolták az inflációt. Csak utalnék az egyik országos napilapban megjelent gazdaságkutató intézeti felmérésre, amely átlagosan 35 százalékra teszi a jelenlegi lakossági inflációs várakozásokat. Kétségtelen, hogy ez egy tehetetlenségi szint miatt kétségtelenül fölhajtja az inflációs szintet, de itt a kormány gazdaságpolitikájának hiányosságai is számon kérhetõk. Az, hogy gyakorlatilag 9 hónap telt el anélkül, hogy az infláció megfékezésére bármilyen konkrét lépés történt volna, azt hiszem, több, mint luxus. Az, hogy ma ennek a csomagnak kellemetlen, megszorító hatásait kell elemeznünk, ezekrõl kell beszélnünk, hogy a lakosságnak erre kell fölkészülnie, gyakorlatilag, sajnos - igazolnom kell itt néhány elõttem szólót - a kormány tétlenkedése miatt következett be.
Számunkra most a pótköltségvetés szempontjából az a fontos, hogy a 454 milliárdos kamatteherszint 500 milliárd forint fölé emelkedik. Az igazi baj tehát - és itt újra csak utalnék Békesi László tegnapi hozzászólására - a kamatterhek szintjének növekedése, nyugodtan mondhatom: a kamatterhek drámai mértékû növekedése. Hiszen amikor a kormány mondjuk a jóléti kiadások húszmilliárdos visszafogásával számol és e mellé ellenpontként odarakjuk a kamatterhek fél év alatti 50 milliárdos növekedését, akkor itt különbözõ tételekrõl van szó. Amikor mondjuk a magánerõs lakásépítési támogatásoktól veszünk el négymilliárd forintot, s ennek az egész rendszerét alakítjuk át, ezt összehasonlítani egy 1 vagy 2 százalékos kamatszint-növekedéssel, amely jelentõs mértékben megdobja a kamatterheket, gyakorlatilag irreális.
Azt hiszem, hogy a kormány és maga a pénzügyminiszter stabilizációs intézkedéseinek az az alapvetõ baja, hogy nem arra a kérdésre keresi a választ, ami igazából a magyar gazdaság szempontjából fontos. Itt lehet még faragni a költségvetési hiányon, és - újra csak cáfolnom kell Békesi László tegnap elmondott véleményét: az ellenzéki pártok között is jó néhány párt van, amely támogatja ezeket az intézkedéseket. Nem arról van szó, hogy mi l'art pour l'art, pusztán azért, mert ellenzéki párt vagyunk, nem támogatnánk olyan lépéseket, amelyek stabilizálják a belsõ egyensúlyt. Nem errõl van szó. Hiszen maga a szociális ellátórendszer és maga az államháztartás mûködése is bizonyos szempontból valóban pazarló. Szükség van ezeknek az átalakítására, de amíg mi ezt a felújítási munkát végezzük, amíg mi ezt a tatarozást végezzük, összeomlik a ház.
Azt hiszem, a pótköltségvetés ebbõl a szempontból valamennyi képviselõnek tanúságtétel. Hiszen ha valaki átnézi ezeket a tételeket, akkor tisztában lehet azzal, hogy valóban 1-2 milliárdos elvétel az egyensúly szempontjából is komolynak és nagyságrendileg erõsnek nevezhetõ, de hol van ez, mondjuk az 50 milliárdos kamatteher-növekedéshez?
Nem beszélve arról, hogy...