MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Felemás érzésekkel hallgattam végig Csehák Juditot, és azt gondolom, az lett volna a normális mûködése a demokráciának, ha ez a felszólalás nem hangzik el, mert nem kell, hogy elhangozzon. Ha ez a felszólalás egy frakciómegbeszélésen hangzik el, mielõtt a csomagot benyújtják, akkor, azt gondolom, nem kell olyan típusú szereptévesztésekbe kerülni, hogy rendkívül erõs, alapos, szakszerû kritikai észrevételeket a Ház elõtt kell kormánypárti oldalról meghallgatni. Ugyanis a demokráciának az a menetrendje, hogy olyan törvényjavaslatok kerüljenek be a Ház elé, amelyek a többség támogatását bírják, és ott már koncepcionális módosítások a többség oldaláról nem érkeznek, hiszen azok a többség jóváhagyását bírják. Azt gondolom, ebben az esetben lehet hatékony törvényhozást itt a házban végrehajtani. Ez igaz volt az elmúlt ciklusban is, és igaz itt, most is.
Sok hivatkozás elhangzott már egyrészt a nemzetközi közvéleményre, másrészt a közgazdász társadalom véleményére. A kommentárok szerint mindkét közösség véleménye egyértelmûen pozitív. Azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül van így, különösen a közgazdász társadalom megosztott az intézkedéscsomag kapcsán - nemcsak olyan végletes értelemben, ahogy Békesi László szembeállította a saját álláspontját és az általa vitatottnak tartott álláspontot, hanem sok-sok apróbb és fontosabb kérdésben is lényeges vitapontok, eltérõ álláspontok vannak. Beszédem elsõ részében ezzel szeretnék foglalkozni, második részében mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megválasztott képviselõ, ennek a törvénymódosító csomagnak a megyei vonatkozásait emelném ki.
Felolvasnék egy idézetet önöknek, amely nem olyan régen jelent meg, hazánk - szerintem - egyik legnagyobb élõ közgazdászának tollából. A következõ az általa elmondottaknak az egyik fontos üzenete. Azt mondja: "Ma már világos, hogy az államapparátus tervezett reformja tovább hízlalja a hivatalok számát és létszámát, bérét és költekezését. Nem az állami tevékenység vizsgálata van napirenden, nem a pocsékolást szülõ rendeletek visszavonása, nem a takarékos gazdálkodás ösztönzése. Ami napirendre került, az a szociális kiadások csökkentése. Az állam a korábban megkötött társadalmi megállapodásokkal, törvényekkel és rendeletekkel szakítani kíván. A reform ezenkívül újabb adókkal jár. A rászorultság számbavétele, a vagyonadó, a honoráriumok újabb járuléka, a tandíj és az orvosi díjak nemcsak új bevételeket, de új nyilvántartásokat és új hivatalokat is jelentenek. Ezt nem merõ rosszindulatból és ellenérdekeltségbõl írom. A tények és tendenciák nem tagadhatók."
Összefoglalóan megállapítható az, hogy az állam egyre több pénzért és egyre több tisztségviselõvel egyre kevesebb szolgáltatást kíván nyújtani. Meg is teheti, ha erre felhatalmazzuk. Van is oka rá. A költségvetés megrögzött hiánya és a fizetési mérleg egyre nagyobb negatív egyenlege egyaránt ijeszti. Valamit tehát biztosan tenni kellene. Csak éppen nem azt, amit az apparátus tervez. Az említett intézkedések és az infláció állami táplálása, sõt újabban fûtése nem oldja meg a nehézségeket - eddig sem tette -, hanem még mélyebbé ássa a kátyút -, mint eddig is tette.
(15.00)
Ráadásul nálunk minden változtatás kapkodó rögtönzés, s már bevezetése másnapján módosításra szorul vagy szorulna.
Mi mindig mindenrõl elkésünk, panaszolta Ady Endre. A fent felolvasott sorokat Bródy András tollából olvashattuk a közelmúltban. Azt gondolom, számos olyan pont van, ami kapcsán igenis, az általa elmondottak üzenetértékûek és megfontolandók. Az egyik az államapparátus túlméretezett volta. Ezzel kapcsolatosan szeretném megemlíteni a választási ígéreteket, különösen az SZDSZ választási ígéretét, amely ezzel szöges ellentétben állt.
A második az infláció fûtése. Az infláció egy rendkívül bonyolult jelenség, a gazdaság egyik legnehezebben kezelhetõ, összhatásaiban legnehezebben vizsgálható jelensége, hatásai szerteágazóak és rendkívül negatívak.
A harmadik ilyen dolog, amit õ már itt említ, az új adó bevezetése, az adószint növelése. Szintén az SZDSZ programját szeretném megemlíteni. Ha jól emlékszem, Kuncze Gábor a fizetett hirdetésekben az adószint csökkentését hirdette. Sajnos, az elmúlt egy év intézkedései egyértelmûen az adószint növekedésének irányába hatnak.
Ezen túl még lehet mondani néhány, úgynevezett apróságot, ami összességében százmilliárdos nagyságrendû. S hogy tisztán lássuk a nagyságrendeket: 170 milliárdos egyensúlyjavító csomagról van itt szó. Én itt tovább említeném a privatizáció lelassulását, annak közvetlen és közvetett hatásait, ami több tízmilliárdos, lehet, hogy a százmiliárdot is eléri a privatizációból befolyó költségvetési bevételek elmaradása, a rossz szja-törvény, ami több milliárddal, esetleg tízmilliárddal is megterhelte az idei évi központi költségvetést, ami egyértelmûen a kormánykoalíció és a kormány mulasztásának eredménye. Harmadikként pedig olyan tételt említenék, amirõl a Házban talán kevesen tudnak, ugyanis nem parlamenti tárgyalás eredményeként jött létre, ez pedig egy mintegy harmincmilliárdos osztogatási csomag az év végén, aminek egy része az acélipar reorganizációjára ment, a másik része Békesi László aláírásával Demszky Gábornak Budapest megsegítésére. Ez december 9-én volt, egyébként is kormányrendeletek tükrözik ennek nyomait. Egyébként például a borsodi dolog karácsonykor jelent meg, december 24-én és 25-én, némileg abszurd módon.
Ezen túlmenõen általában mi a csomagnak a fizetési mérlegre gyakorolt, a fizetési mérlegre vonatkozó részeivel egyetértünk, azzal a lényeges különbséggel, hogy a vámpótlék intézkedéseit nem tudjuk elfogadni. Látni kell azt, hogy egyrészt a privatizációs bevételek kiesése, másrészt a vámpótlék két, két és fél, három év múlva történõ visszavonása olyan, mintegy száz, kétszáz, de lehet, hogy kétszáznál is több milliárdos hiányt fog eredményezni '97 környékén, amit iszonyatosan nehéz lesz a költségvetésben ellentételezni, ennek a bevételnek a kiesését megoldani. Ilyen tekintetben most egy idõzített bombát helyezünk el a '96-'97-'98-as idõszak alatt. Ezt nem árt most tudatosítani tisztelt képviselõtársaimban.
A Bokros-csomag kapcsán a retorika eléggé hangzatosan és egyértelmûen a rászorultság elvét hirdette. Azt hirdette némi kozmetikázással, hogy alapvetõen a jómódú polgárokra kívánja rakni a terheket ez a költségvetés. Ez a kijelentés azóta némileg finomodott. Azt gondolom - mint ahogy Csehák Judit szavaiból is nem kis mértékben kiderült -, hogy a szegény és a középrétegek, s különösen a középrétegek megterhelése drasztikusan növekedni fog. Ez bizony a társadalom kettészakadására, a társadalmi feszültségek növekedésére vezethet, ami egy rendkívül komoly és rendkívül tovagyûrûzõ, rendkívül mély válság kezdetét jelentheti.
Tehát a retorika az, hogy a Bokros-csomagon végigvonul a rászorultsági elv. Én ezt egy szempontból vizsgálnám. Én egy olyan régióban születtem, és ma is ott élek, amelyik az ország talán legszegényebb régiója, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye. Azt vizsgálnám, hogy a különbözõ intézkedések hogyan érintik ezen régiót, ezen régió lakosait. Hiszen ezen régió lakosai messze nem ugyanazon körbõl tevõdnek ki, mint mondjuk Budapest vagy Észak-Dunántúl lakói. Se szociológiailag, se demográfiailag, se másfajta paraméterekben.
Az elsõ tényezõ, amirõl beszélni kell, az infláció. Az infláció az utóbbi fél évben mintegy tíz százalékkal nõtt. Tisztában kell lenni azzal, hogy ennek milyen következményei vannak. Szerteágazóak a következményei. Egyrészt hat az államadósság kamatterhein keresztül a költségvetési hiányra, hat a gazdasági szereplõkre, és ilyen szempontból kifejezetten mérgezõ hatású, tehát a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot jelenti, a gazdasági beruházási környezetet, a kiszámítható gazdasági döntéseket számolja fel és bizonytalanítja el. Harmadsorban ugyanakkor nem lebecsülendõ a hatása a tekintetben, hogy az infláció mindig a legszegényebb rétegeket sújtja a leginkább. Ugyanis a legszegényebb rétegek azok, amelyeknek a fogyasztói kosarában a legnagyobb arányt képviselik az alapvetõ fogyasztási cikkek, amelyek áremelkedését ez a bizonyos szegény fogyasztó nem tudja kivédeni. Nem tudja kivédeni azért sem, mert se nem termelõ, se nem kereskedõ, tehát nem tudja továbbhárítani a termékeket. Ezen kívül nincsenek olyan jövedelemgyarapodási lehetõségei, amelyekkel ezen kiadásnövekedést családi háztartásában bevétel-növekedéssel tudná kompenzálni. Tehát az infláció a közgazdaság-tudomány által is bizonyítottan a legszegényebb rétegeket sújtja. Ilyen szempontból Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakosai az egyik legjobban veszélyeztetett rétege az országnak.
A második tétel a munkanélküliség. Hallottunk itt a munkaügyi miniszter asszony szájából olyan kijelentéseket, hogy ez az intézkedéscsomag nem növeli a munkanélküliséget rövid távon. Én azt gondolom, több szempontból is növeli. Egyrészt a gazdasági szereplõk beruházási hajlandósága sok tényezõ hatására is visszaesik. Az egyik ilyen az infláció, amire utaltam. A beruházások csökkenése egyértelmûen a munkanélküliség növekedésének irányba hat. Ugyanakkor elismerem, hogy a költségvetési hiány csökkenése bizonyos pozitív hatásokkal is bír a tekintetben, hogy a vállalkozói szektor hitellehetõségei és esetleg vállalkozási lehetõségei is javasulnak. Ugyanakkor összességében azt gondolom, az intézkedéscsomag egyértelmûen a gazdasági környezetben a munkanélküliség gerjesztését jelenti.
Gondolok például arra, hogy a bérköltségek nagyon kívánatos csökkentése helyett a bérköltségek növekedését eredményezi. Például a tb-járulékalap szélesítése vagy a táppénz 25 napos munkáltatói fizetése révén egyértelmûen az élõmunka terheit növeli, és ezzel a feketefoglalkoztatásra ösztönöz. Szép, hangzatos szavakat hallunk a feketefoglalkoztatás és a feketegazdaság csökkentésérõl, ugyanakkor nem vesszük észre, hogy bizonyos intézkedésekkel - legalábbis nem mi, elnézést, kormány, illetve a kormánypárti többség - a feketegazdaságot gerjeszti, segíti.
Ezen kívül azt gondolom - vitatkozva a munkaügyi miniszter asszonnyal -, hogy bizonyos elbocsátások igenis munkanélküliséget jelentenek. Nem fogadható el az például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, hogy az ott elbocsátott közalkalmazottak és köztisztviselõk a miniszter asszony szerint gond nélkül találnak állást. Ez a sajtóban megjelent, sajtótájékoztatón elhangzott. Azt hiszem, ez így messze nem igaz. Hol fog állást találni egy Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei kistelepülés elbocsátott pedagógusa? Nagyon kíváncsi vagyok, miniszter asszony úgy látszik, tudja, én nem.
A harmadik az önkormányzati szféra. Azt gondolom, nem hiába tiltakoznak rendkívül erõteljesen az önkormányzatok, ez az intézkedéscsomag egyértelmûen növeli az önkormányzatok terheit. És nagyon félek attól, hogy olyan nagyságú likviditási válságot jelent, aminek majd az utolsó pillanatban történõ kezelése több erõforrást von el és több kiadást követel meg a központi költségvetéstõl, mintsem ha ezt elõzetesen végiggondoljuk és valamilyen, ennek megfelelõen fokozatosabb, illetve differenciáltabb intézkedéscsomagot helyezünk kilátásba.
(15.10)
Egy szegény régióban - mint az én megyém - bizony nem lehet megtenni azt, amit esetleg egy budapesti kerületi önkormányzat meg tud tenni, hogy helyi adót vet ki, mellyel jelentõs bevételekre tud szert tenni, vagy pedig jól értékesíthetõ vagyontárgyait értékesíti az ingatlanpiacon vagy másfajta formában. Egy szegény kistelepülésnek egyik lehetõsége sincs meg, úgyhogy az önkormányzati szigorítások e tekintetben is általában halmozottan fognak hatni a kistelepülésekre. A megyénkben, sajnos, rengeteg ilyen, 500 fõ alatti kistelepülés van.
Az egészségügyi szféra. Nagyon aggódom a kórházi csõdök sorozata miatt, és nagyon félek, hogy nem készült fel a kormányzat ennek megfelelõ kezelésére. Igazából nem látok koncepciót, amely egyértelmûen tisztázná, hogy egy szakmai és területi szempontokkal is egyértelmûen alátámasztott olyan racionalizáció történne, amely kapcsán az egészségügyi szférában csökkenthetõ vagy kezelhetõ lenne mindaz az iszonyatos válság, ami most jelen van. Ugyanakkor látni kell, hogy például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az ezer lakosra jutó orvosok száma a legkevesebb az országban, és kevesebb a kívánatosnál. Tehát nagyon félõ, hogyha újra az érdekcsoportok mentén, az utolsó pillanatban fognak az egészségügyi szigorítások életbe lépni, akkor megint az erõs lobbyk tudnak megfelelõ módon fellépni a kormányzat mentén - elsõsorban Budapestre gondolok, ahol az orvosok száma ezer lakosra vetítve sokszorosa a vidéki átlagnak -, és ez nem a szakmai érdekek mentén fog megvalósulni.
Az önkormányzatok kötõdnek az egészségügyi intézményekhez, fekvõbeteg- ellátó intézményekhez, kórházakhoz, de azt gondolom, a vidéki régiókban - és megyémben is - az önkormányzatok nem lesznek abban a helyzetben, hogy az egészségügyi intézmények csõdhelyzetében érdemi, hatékony nagyságrendû pénzekkel az egészségügyi intézmények segítését meg tudnák oldani. Éppen ezért az egészségügyi helyzet kapcsán is a legszegényebb rétegek és a legszegényebb régiók lesznek a leginkább kárvallottak, nem beszélve például a fogorvosi szolgáltatás díjazásáról és egyéb intézkedésekrõl, amelyek szintén azon embereket sújtják, akik a piaci szférában ezeket a szolgáltatásokat nem tudják megfizetni.
Általában az önkormányzati restrikció, a tandíj, az önkormányzatok, illetve az általános iskolák hatosztályos iskolatípus irányába való terelése a falvak leértékelõdéséhez, a tehetséges falusi fiatalok mobilitásának csökkenéséhez vezethet - és ez egyértelmûen a falusi társadalom leértékelésének a jele. A tandíj, az albérleti költség - ami egy felsõfokú tanintézetben felmerül -, az utazási és egyéb költségek az olyan régiók lakosait, fiataljait mint ahol én is lakom, rendkívüli mértékben, az országos átlagnál is jobban fogják sújtani.
A lakástámogatási rendszer a hatodik olyan pont, amit szeretnék megemlíteni. A fél évvel ezelõtt bevezetett új lakástámogatási rendszer - amelyet Sasvári Szilárd képviselõ úr tegnap azonnali kérdés formájában elég kimerítõen tárgyalt - rendkívüli módon megpezsdítette a lakáspiacot. Mind a lakásmobolitás, mind pedig az új lakások építése tekintetében elég komoly változásokat tapasztalhattunk. Ezek a változások lettek most kerékbe törve egy olyan szektorban, aminek évtizedes beruházási ciklusai vannak, egy olyan szektorban, aminek a multiplikátor hatásai - tehát a gazdasági tovagyûrûzõ hatásai - rendkívül szerteágazóak, és az egész gazdasági növekedésre gyakorolt hatásuk tekintetében is jelentõsek.
Ezen lakástámogatási rendszer hatására például Nyíregyházán, Örökösföldön, a város talán legszegényebb lakótelepén, azon kétgyermekes családok, akik 105 vagy 150 ezer forint szociálpolitikai támogatásban részesültek, nem fognak tudni elköltözni egy komfortosabb lakásba, mert megszûnik a különbözet igénybevételének lehetõsége. S ezen szegény családok, akik anyagi erõforrások híján nem tudnak új lakást építeni, a központi támogatás beszûkülésével elvesztik lakásbõvítési lehetõségeiket, szülessen akár még harmadik vagy negyedik gyerek is, ez a támogatás nem lesz elegendõ ahhoz, hogy õk a lakásproblémájukat megnyugtatóan rendezni tudják.
A hírközlés. Azt gondolom, az infrastruktúra a területfejlesztés egyik legfontosabb eszköze. A hírközlés ezen belül is kiemelt szereppel bír, hiszen ha egy cég egy helyrõl nem tud megfelelõ módon közlekedni és megfelelõ módon kommunikálni, akkor oda a befektetés valószínûsége drasztikusan csökken. Volt egy tanácskozás a Matáv illetékes regionális vezetõi és a helyi képviselõk között - szocialista képviselõtársam szervezte -, ahol elhangzott, hogy a Matáv beruházási lehetõségei a régióban mintegy 50 százalékkal csökkennek, és ebbõl 25 százalék a leértékelésbõl és a vámpótlékból adódik. Tehát nem szabad elfelejteni azt, hogy a fizetési mérlegre gyakorolt hatáson túlmenõen ilyen típusú hatások is jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy a hírközlésben, a gazdaságot élénkítõ adottságokban meglévõ multiplikátor lehetõség messze nem tud érvényesülni ilyen körülmények között.
A szociálpolitikai intézkedések kapcsán Csehák Judit kimerítõen szólt néhány dologról. Pusztán egy tipikus - vagy nem tipikus - fiatal családot említenék meg, ahol mind a ketten elvégzik a felsõfokú tanintézetben a tanulmányaikat, jól helyezkednek el, teszem azt az egyik bruttó 42 ezer, a másik bruttó 35 ezer forintot keres. Ma ez már nem olyan borzasztó magas bér a felsõfokú végzettségûek számára. Ennél a családnál - ha nem is rendelkezik lakással - megszületik az elsõ gyerek, és az anya nem lesz jogosult se gyedre, se gyesre, merthogy az egy fõre jutó jövedelem meghaladja a 25 ezer forintot. És hol van ez a család attól, hogy azt tudjuk mondani: igen, ez a család megáll a saját lábán; igen, ez a család nem szorul gyerektámogatásra; igen, ez a család nem szorul központi támogatásra?!
A bölcsõdehelyzet kapcsán csak emlékeztetni szeretném tisztelt képviselõtársaimat, hogy a költségvetési szavazás kapcsán a Fidesz szinte minden évben benyújtotta azon módosító javaslatát, amelyik a bölcsõdei normatíva bevezetését javasolta. Ha jól emlékszem, az MSZP és az SZDSZ is minden alkalommal támogatta ezt a módosító indítványt, akár név szerinti szavazással is. Tisztelt képviselõtársaim, nem tudom, hogy ma is tartják-e ezt a véleményüket. Jó lenne, ha a két párt szavahihetõ lenne, és korábbi elvi döntései nem lennének egyik pillanatról a másikra megmásíthatók, mihelyt az ülésrend egy kicsit változik.
A nyugdíjak elértéktelenedésérõl eddig nem nagyon beszéltünk. Errõl egyébként meggyõzõdésem szerint óriási csata lesz kora õsszel a parlamentben. Ha jól emlékszem, 13,5 százalékos nyugdíjemelést tervezett a kormány egész évre. Nem hallottam semmilyen más javaslatról, amely új adatot tartalmazna. Ez rendkívül nehéz kérdés, hiszen ez a 13 és fél százalék - ezt már akkor elmondtam a parlamentben - nonszensz. Ennek körülbelül másfélszerese, de lehet, hogy kétszerese lesz a nettó átlagkeresetek növekedésének megfelelõ mérték - ha az infláció meghaladja a 30 százalékot, akkor igaz lehet a nagyobbik adat is. Tehát a nyugdíjak elértéktelenedése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét kiemelten érinti, hiszen ott rendkívül sok az inaktív, a rokkantnyugdíjas és a nyugdíjas. Ezek a nyugdíjak egyébként se magasak, s ezeknek a nyugdíjaknak az infláció következtében való elértéktelenedése rohamos lesz, és ennek a szegénységi következményei rendkívül drasztikusan fognak megjelenni.
Nem is folytatnám tovább a sort, azt hiszem, elég sok összetevõrõl beszéltem és próbáltam bizonyítani azt, hogy egy elmaradott régióban ezek az intézkedések bizony rendkívül drámai hatást eredményeznek.
Azt gondolom, összefoglalóan, hogy a Bokros-intézkedéscsomag és az ország gazdasági helyzete a jövõben nem kis mértékben azon fog múlni, hogy a kormány rendelkezik-e majd akkora bizalmi tõkével és akkora bizalmi támogatottsággal, amely lehetõvé teszi, hogy az általa elgondolt intézkedéscsomag kifejthesse esetleges pozitív hatását. Amennyiben a szocialista párt és a Szabad Demokraták Szövetsége a társadalmi párbeszéd irányába nem lesz nyitott, nem szerzi meg azt a minimális bizalmi támogatást, nem teszi meg azokat az ésszerû kompromisszumokat, amelyek számos részintézkedés tekintetében - de meg merem kockáztatni: fontosabb, hangsúlybeli dolgokban is - esetleg szakmailag indokoltak lennének, akkor olyan bizalmi válság alakulhat ki, ami az emberek számára egyértelmû passzív engedetlenségi eszközök felhasználását és megjelenítését fogja jelenteni - a közüzemi díjak nem fizetését, az adók eltagadását stb.
(15.20)
Ez egy olyan negatív forgatókönyv lenne, ami azt hiszem, senkinek nem érdeke, és ennek kapcsán felkérném a kormánykoalíció pártjait, hogy alaposan gondolják végig kiigazító lépéseiket, és felelõsségük tudatában próbáljanak ennek megfelelõen optimálisan lépni, mert meggyõzõdésem szerint ezen a csomagon, enyhén szólva, van még javítanivaló. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)