DÖGEI IMRE (FKGP): Mindenesetre köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Figyelmesen hallgatom a hozzászólásokat, a kétperceseket, az elõadást a hajdúszoboszlói képviselõ úrtól, de mindenképpen elgondolkodtató, amit mondanak az elmúlt négy évre vonatkoztatva.
Én régebben kezdeném a hibák felsorolását, hiszen talán az elmúlt negyven év az oka annak, hogy ez az ország e pillanatban ide jutott, ahol van. Lehettek hibák az elmúlt négy év alatt, de ennek a gyökerei mélyebbre nyúlnak vissza. Mindenképpen azon kellene elgondolkodni, hogy hogyan tovább.
Csak észrevételként próbálom elmondani azt, hogy amikor 1945-ben az ország a háborús veszteségbõl kilábalt rövid három év alatt, teljesen más hangulat volt ebben az országban, pedig rengeteg fizikai munkával csinálták meg, csodálatos, amit ez a magyar nép megcsinált. Most, amikor a technika vívmányai itt vannak a kezünkben, csak topogunk egy helyben. Béklyóba kötött lóval nem lehet mást, csak toporogni, és valahogy most úgy néz ki a gazdasági helyzet, hogy meg van béklyózva ez a csodálatos magyar nép, és sehova sem megy. Így szorítani intézkedésekkel, mint azt jelenleg a kormány csinálja, nem lehet. Engedni kellene az embereknek, lehetõséget kellene adni arra, hogy legalább a belsõ ellátást biztosítsuk magunknak. Nem lehet eltûrni azokat az intézkedéseket, hogy kilenc kiló búza legyen egy kiló kenyér ára, ebbõl indul ki az infláció.
Nagy örömmel hallottam, amikor a képviselõ úr azt mondta: "Isten, haza, család". Valószínûleg istenes ember, biztos. Hajdúszoboszló megérdemelné ezen fiaitól, hogy elmenjenek a templomba is, de ha nem így van, akkor azzal válaszolok, hogy: "Isten nevét hiába fel ne vedd!", mert az valamikor visszaüt.