DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a 21 törvényt módosító javaslat címe szerint a gazdasági stabilizációt kívánja szolgálni. Ellenzéki képviselõtársaim a javaslat egészérõl és egyes részeivel kapcsolatban számos felszólalásban bizonyították, hogy ez nem így van. A javaslatot nevezték pánikcsomagnak, megalapozatlannak, károsnak és még sok mindennek. Én nem a javaslat egészével szeretnék foglalkozni, hanem annak hatodik részével, és a hatodik részbõl is csak a VI. fejezettel kapcsolatban mondom el a Magyar Demokrata Fórum véleményét.
Ez a rész a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt kívánja módosítani. Azt elmondhatom, hogy ennek a résznek a tartalma sem felel meg a címnek. De úgy gondoljuk, hogy ez a fejezet nem a kapkodás, hanem egy tudatos megfontolás eredménye. Azt állítjuk - és ezt be is fogom bizonyítani -, hogy ez a rész a címmel ellentétben nem stabilizál, ez a rész a többi résszel ellentétben nem is rombol, mert ez a rész, tisztelt képviselõtársaim, épít. A baj csak azzal van, hogy mit épít. Mert ez a rész, tisztelt képviselõtársaim, az SZDSZ-MSZP-kormány totális uralmát és ellenõrzését építi az emberek felett.
Nézzük meg, hogyan teszi mindezt. A javaslat 127. §-a beteszi a lakcímnyilvántartásról szóló törvénynek a törvény céljairól szóló 1. §-ába a közigazgatás hatékonyságát mint elérendõ célt. Ez ellen önmagában természetesen nem emelnénk kifogást, ha egyéb helyekbõl nem az derülne ki, hogy itt nem elsõsorban a közigazgatás hatékonyságának növelésérõl, hanem mindenekelõtt az SZDSZ-MSZP kormány totális ellenõrzési lehetõségének megteremtésérõl van szó.
A 132. és a 151. § megváltoztatja az alaptörvénynek - és az alaptörvény alatt itt nem az alkotmányt értem, hanem a lakcímnyilvántartásról szóló törvényt - azt a fontos alapelvét, hogy a civil közigazgatást kell erõsíteni, és ezért az alaptörvény, vagyis a lakcímnyilvántartásról szóló törvény szerint a személyi igazolvány kiállítása 1996. január 1-jétõl átkerülne önkormányzati hatáskörbe. E javaslat szándéka szerint a személyi igazolvány kiállítása örök idõkig rendõrségi hatáskörben maradna. Ez az ötlet egyébként része a kormány önkormányzatokkal szemben indított támadássorozatának is. Része azoknak az intézkedéseknek, amelyek az éppen hogy kialakult önkormányzati rendszer elsorvasztására irányulnak.
A javaslat 133. §-a megteremti az eddig önállóan mûködõ Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal megszüntetésének és más, a belügyminiszter felügyelete alatt mûködõ adatnyilvántartó szervezettel való összevonásának a lehetõségét. Errõl az indokolás talányosan annyit mond, hogy a belügyminiszter irányítása alatt mûködõ informatikai szervezetek átalakítását a Belügyminisztérium 1995. évi feladatterve tartalmazza. Ezzel van összefüggésben is a tervezetben foglalt jogi megoldás - ezt az indokolásból idéztem.
Nézzük meg, melyek azok az indokolásban informatikainak nevezett szervezetek, amelyeket érinthet az összevonás. Hát egyrészt a már említett lakcímnyilvántartó, a Belügyminisztérium Választási Irodája - amely a választások lebonyolításához szükséges adatok felett rendelkezik - és az Adatfeldolgozó Hivatal, ahova például az útlevélügyek, a személyi igazolványok, a gépjármûvezetõi engedélyek és a forgalmi engedélyek tartoznak. Ezek egyesítése már önmagában is túl sok adatot tartalmaz az emberekrõl, de az indokolás célul tûzi ki azt is, hogy a munkavállalói igazolvány is a belügyminiszter irányítási körébe tartozó közigazgatási információs rendszerhez tartozzon.
És ez, tisztelt képviselõtársaim, még nem a vége. Mert az alaptörvény 21. és 24. §-ai felsorolják az adatigénylésre jogosultak körét, mely körben benne van, és a javaslat elfogadása után benne lesz a szociális igazgatás szerveitõl kezdve az ingatlan-nyilvántartás, a honvédelmi igazgatás, a bíróság, az ügyészség, a büntetés-végrehajtás, az állami és önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal, a vámhivatal, a munkaügyi igazgatás szervei, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, az Egészségbiztosítási Pénztár, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és még nagyon sok minden. Magyarul: benne van mindenki.
(18.00)
Ezek a szervek, amelyeket az elõbb felsoroltam, meghatározott adatok igénylésére jogosult szervek. Akkor kérdezhetnénk, hogy mi a baj ezzel, hiszen ezek a szervek csak meghatározott feladatok ellátásához szükséges adatok igénylésére jogosultak. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nagy a baj.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõbb mutattam ki, hogy a kormány szándéka egy, a Belügyminisztérium irányítása alatt álló egységes, központi nyilvántartási rendszer, és ebbõl a rendszerbõl kérhetnek az adatigénylõ szervek adatokat. A lakcímnyilvántartásról szóló törvénynek van egy rendelkezése, amely az információs önrendelkezési jog egyik biztosítéka. Ez kimondja, hogy a nyilvántartás szervei kötelesek adatszolgáltatási nyilvántartást vezetni, amelynek tartalmaznia kell az adatszolgáltatást tartalmazó iratok másodpéldányát. Így ugyanis - ha ez van - követni lehet, hogy kirõl, milyen adatokat szolgáltattak ki. Ezt mondja a törvény 31. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének e) pontja.
Ezt a garanciális szabályt a javaslat 151. §-ának e) pontja egy laza csuklómozdulattal hatályon kívül helyezi, majd csinál helyette valami mást, amely miatt ez a rendelkezés már valóban felesleges jogállami kolonc a totális ellenõrzést akaró SZDSZ-MSZP kormány nyakában. Amire pedig az elõbb hivatkoztam, a javaslat 148. §-a, amely lehetõvé teszi a központi nyilvántartás szerveinek és az összes adatigénylõ adatkezeléseinek az összekapcsolását.
Az, hogy a szövegben az összekapcsolás célhoz kötöttségére vonatkozóan van valami suta utalás, az nem jelent semmit. Ugyanis tessenek megnézni a törvényjavaslatot: ellenõrzési lehetõség nincs, garanciális szabály nincs - de lesz helyette egy mindenütt jelen lévõ, mindent tudó hivatal az egyik oldalon és tökéletesen kiszolgáltatott emberek a másik oldalon. Ha ez a törvény hatályba lép, akkor megnyílik a lehetõség arra, hogy a nagybetûs "Hivatal" mindenkirõl mindent tudjon, kialakítson egy teljes személyiségképet, egy kézben összpontosuljon név, lakcím, rokoni kapcsolatok, vagyoni helyzet, foglalkozás, munkahely, kórházi kezelés, betegség - és mindez az egész családról.
Ebbõl az egész halmazból csak egy dolgot emelnék ki: ha a hivatal megtudhatja például a betegségeket és megtudhatja az anyagi helyzetet, akkor az ember zsarolható és kiszolgáltatott. Megjelenhet például valaki, aki bizonyos szolgálatok fejében felajánlja mondjuk egy szanatóriumi kezelés költségeinek a viselését. Ha úgy tetszik - és most nagyon durva dolgot fogok mondani -, felállítható a közutálatnak örvendõ spiclirendszer. Ez a javaslat ezt a lehetõséget igenis megteremti.
Ez az oka annak, hogy a felszólalás elején azt mondtam, ez a javaslat az SZDSZ-MSZP kormány totális uralmát és ellenõrzését építi ki. Ennek a javaslatnak az elõterjesztése után az SZDSZ hitelesen már soha többé nem állíthatja magáról azt, hogy liberális párt, mert az SZDSZ-es belügyminiszter egy olyan javaslatot készíttetett el, amely megteremti a lehetõségét az emberek teljes kiszolgáltatottságának.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ha az Országgyûlés ezt a javaslatot így, ahogy van, elfogadja, akkor az MDF kérni fogja a köztársaság elnökét, hogy éljen az alkotmány 26. § (4) bekezdésében biztosított jogával, és aláírás elõtt véleményezésre küldje meg az Alkotmánybíróságnak ezt a javaslatot. Ha pedig ezt nem teszi, akkor a kihirdetés után az MDF fordul majd az Alkotmánybírósághoz és kéri: állapítsa meg, hogy ez az alkotmány 59. §-ába ütközik, mert sérti a személyes adatok védelméhez való jogot.
Az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) számú határozatának ismeretében egészen biztos vagyok abban, hogy az Alkotmánybíróság ennek a javaslatnak - illetve akkor majd a törvénynek - az alkotmányellenességét meg is fogja állapítani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)