DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a meghitt kis közösségben - amely délután ennek a fontos törvénynek a megtárgyalására együtt maradt - azt hiszem, fontos elmondani néhány olyan aggályt, amely bennünket, a Magyar Demokrata Fórum képviselõit foglalkoztat az úgynevezett Bokros-csomag elõterjesztése kapcsán.
Aki mostanában idõt szakít arra, hogy televíziót nézzen, annak szemébe ötlik az, hogy egyre magasabb kamattal hirdetik az állampapírokat a reklámmûsorokban. A Postabank elõször 4 százalékkal emelte meg a betétek kamatait, majd újabb 4 százalékot tett rá, és a takarékjegyeket most már bizonyos feltételek esetén évi 38 százalék kamattal díjazza a jelenlegi kormányzat. (Zaj a bal oldalon. - Francz Rezsõ: Ez nem igaz!)
Hölgyeim és Uraim! Rettentõ veszélyes irányba indult el a gazdaság, hiszen az ilyen mértékû pénzelszívás - amely jelenleg van - tönkre fogja tenni azt a vállalkozói területet, amely még mûködik. Hiszen ha választ az ember, hogy a meglévõ pénzét valamiféle termelõ beruházásba fektesse-e be - aminek rizikója van, elveszhet a pénze, tönkremehet a vállalkozás, esetleg más problémák merülnek fel - vagy ezzel szemben egyszerûen adja kölcsön a magyar kormánynak vagy a magyar államnak, ahol biztos 30 százalék fölötti kamatokat tud elérni, akkor azt hiszem, nem kétséges a válasz: a pénz tulajdonosa nem a befektetést fogja választani, hanem állampapírokba fogja menekíteni a pénzét, hiszen meglehetõsen biztos, 1100 év óta fennálló organizációnak ad kölcsön pénzt, és nem fenyegeti az a veszély, hogy valamilyen módon csõdbe jut vagy gazdaságilag ellehetetlenül az adós.
Ez talán egy fejtegetésnek tûnik akkor, amikor olyanok hallgatják, akik tisztában vannak a pénz mûködésével és a gazdaság szabályaival. De bizonyára nem fejtegetés, hanem nagyon gyakorlatias probléma, amikor azoknak beszélünk, akik nincsenek annyira otthon a vállalkozásokban, és megpróbálják szerény kis pénzeszközeikbõl a lehetõ legnagyobb hasznot kihozni.
Ez a folyamat - ami elindult - abba az irányba viszi a magyar gazdaságot, hogy egyre kevesebb ember fog termelésbe vagy szolgáltatásba befektetni, tehát - hogy a rég elhasznált és hamis képet adó marxista terminológiát használjam - az úgynevezett bõvített újratermelésre, a termelési ciklus magasabb szinten való megismétlésére nem lesz anyagi fedezet.
(18.10)
Ez pedig azt fogja magával hozni, hogy az egyre szûkülõ termelés, az egyre szûkülõ gazdaság egyre nagyobb adófizetésre lesz kényszerítve, hiszen az állam költségei, az állam kiadásai nagyrészt konstans, tehát állandóan meglévõ költségekbõl tevõdnek össze. Ezek után könnyû belátni, hogy ha ugyanazt a pénzmennyiséget évrõl évre kevesebb adófizetõtõl fogom beszedni, akkor az adófizetõk, az adóalanyok elhalása felgyorsul, hiszen olyan mértékû adóztatás lép életbe, amely elõször a leggyengébbeket, végül a közepes teljesítményûeket, utána talán a jobbakat is a gazdasági ellehetetlenülés szélére fogja sodorni.
Nagyon veszélyes kör ez, hölgyeim és uraim, amibõl nagyon nehéz kitörni. Magyarország, sajnos, egy túladóztatott társadalommal rendelkezik. Ez a túladóztatás mindenképpen jelen van a magyar gazdaságban, hiszen külföldi adósság, belföldi adósság és sok minden más elmaradásunk involválja azt, hogy a gazdaságnak óriási adóterheket kell cipelnie. Azonban az elmúlt évben volt egy olyan remény, hogy megindul egy gazdasági növekedés - mint ahogy megindult -, megindul egy vállalkozói réteg kialakulása Magyarországon, amely részint létszámában, részint vagyonában növekedve ezt a túladóztatást egy bizonyos idõhatáron túl mérsékelni tudja, és létrejöhet egy olyan egyensúly, amikor az állami bevételek azonos vagy enyhén emelkedõ szintjét egy ennél nagyobb ütemben emelkedõ termelés, egy nagyobb ütemben gazdagodó vállalkozói réteg könnyedén ki tudja fizetni. Sajnálatos módon ez a fejlõdés tavaly nyáron megtört, és azóta egy erõsen retrográd folyamat játszódik le az országban.
Mi a Bokros-csomagból az e folyamat megállításához szükséges eszközöket hiányoljuk. Úgy érezzük, hogy abban a gazdasági koncepcióban, amely az úgynevezett Bokros-csomagból elõtûnik, nincs egy kiutat teremtõ lehetõség, hanem egy önmagát erõsítõ visszafejlõdés, egy önmagát gerjesztõ csõdhelyzet fog elõállni. Mit lehetne csinálni, hölgyeim és uraim? Meggyõzõdésem az, hogy Magyarországot csak egy gazdasági növekedés tudja kimozdítani ebbõl a helyzetbõl. Márpedig a Bokros-program nem gazdasági növekedést serkent, hanem éppenséggel visszafogja a gazdasági teljesítményeket. Nagyon nehéz helyzetbe kerül az ország, és nem nehéz megjósolni azt, hogy ez a program nem lesz hosszú életû. De nagyon félõ az, hogy mire eljön az az idõ, amikor a jelenlegi kormány felismeri, hogy ez a politika tarthatatlan, hogy ez a gazdasági szemlélet káros az országra, addigra annyira elõrehaladnak a folyamatok, hogy nagyon nehéz lesz megfordítani ezeket.
Hölgyeim és Uraim! Nagyon sokan beszéltek arról, hogy a Bokros-program mit jelent a szociálpolitikában, mit jelent az általános életszínvonalban. Én megpróbáltam elmondani azt, hogy mit jelent a Bokros-program a vállalkozóknak: kivonja a pénzt a vállalkozásokból, az állam túladóztatja a meglévõ vállalkozásokat, egyre inkább el fognak halni a vállalkozások, és ez egy lefelé menõ spirálba viszi az országot. Az a véleményünk, hogy jóindulattal és közös erõfeszítéssel ki lehet alakítani egy olyan gazdasági programot, amely korrigálja e program hibáit, kiemeli az elõnyeit, erényeit és ismét elindítja az országot a növekedési pályán. Ehhez mi, ellenzéki pártok a magunk részérõl hajlandók vagyunk minden támogatást megadni.
Elismerjük azt, hogy nehéz helyzetben van az ország, és nem kívánunk azon vitatkozni, hogy ki hozta ilyen nehéz helyzetbe. Nekünk sokkal fontosabb az, hogy valahogy kilábaljunk ebbõl, mint hogy megtaláljuk a bûnbakot. Azonban ezt mi - 28 százalékos parlamenti részvétellel - egyedül nem tudjuk megcsinálni!
Szívesen vesszük, ha a kormányzat igényt tart szakmai segítségünkre; szívesen vesszük, ha megpróbálnak egy konszenzusos programot csinálni az ország gazdasági helyzetének javítására - de az az elképzelés, amit önök letettek az asztalra, nem erre vall. Nagyon kérem, gondolják meg még egyszer: helyes-e az az út, amin járnak, mert nagyon-nagyon nehéz lesz errõl az útról bizonyos idõ után visszafordulni. Lehetséges az, hogy önök ma még nem érzik ennek a felelõsségnek a súlyát, de egy év múlva, ha hazamennek lakókörzetükbe, ha hazamennek baráti vagy volt munkahelyi környezetükbe, meglepõ fogadtatásssal fognak találkozni. Az MDF is csinált hibákat az elõzõ kormányzat alatt, és a lakosság úgy döntött, hogy a következõ választáson az MDF képviselõcsoportjának nem egész 25 százaléka került vissza a parlamentbe. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy önök közül - és fõleg az MSZP-re gondolok itt - lesz-e a következõ parlamentben 25 százalék a jelenlegi képviselõk közül. Kérem, önökön múlik ez. Önök kezükben tartják most a sorsukat és az ország sorsát. Legyenek kellõ belátással! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiból.)