BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fiatal Demokrakták Szövetsége parlamenti csoportja ellenezte a kormánycsomaggal kapcsolatosan az önkormányzatokra vonatkozó fejezeteket.
Az általános vitában már több hozzászóló foglalkozott e sokoldalú, sokrétû és néha helyenként egymással nem összefüggõ törvénycsomagnak egymással egyszerre való tárgyalásával.
(18.30)
Elsõ lépésként szeretném felhívni a tisztelt parlamentnek és az alkotmányügyi bizottságnak a figyelmét arra, hogy a benyújtott törvénytervezet, kiegészülve még a pótköltségvetéssel is, erõsen érinti - az én megítélésem szerint sérti - a Magyar Köztársaság alkotmányának a helyi önkormányzatokról szóló fejeztetét, az önkormányzati alapjogokat. Persze ma Magyarországon lehetséges nemcsak a kétharmados önkormányzati törvényt módosítani, hanem az alkotmányt is. Ebben az esetben viszont arra kell felkészülni, hogy az önkormányzati alapjogok tekintetében az önkormányzatok szövetségei és a Fidesz önkormányzati frakciócsoportja is ragaszkodik ahhoz, hogy mindenfajta törvénybeli elõterjesztés az alkotmány szabályozásainak tegyen eleget.
Szeretném felhívni a figyelmet az alkotmány 44/A §-ának (1) bekezdésére: a helyi képviselõ-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül; gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat; az önkormányzat bevételeivel - és többes számot használ az alkotmány - önállóan gazdálkodik, saját felelõsségére vállalkozhat; az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelõ saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül. Azt is szeretném ismertetni az alkotmány tételes szabályozásából, hogy törvény keretei között önállóan alakítja ki szervezetét és mûködési rendjét.
Szeretném a 44/C §-t is ismertetni: a helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelen levõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.
Véleményem szerint az önkormányzatok saját bevételeikkel behatárolt hitelfelvételi lehetõsége, továbbá az önkormányzat által kialakított szervezetbe való beavatkozás a jelenlegi megfogalmazásban nem elégíti ki az alkotmány különbözõ írott szakaszait. Az önkormányzatok bevételei közé nemcsak a saját bevételek, hanem a személyi jövedelemadóból és az állami támogatásból álló részek is beletartoznak, továbbá az is, hogy saját felelõsségére vállalkozhat.
A továbbiakban szeretném azt is rögzíteni, hogy az alkotmány arányos állami támogatásról beszél. Ha ezelõtt három évvel arányosnak volt tekinthetõ a normatív állami támogatás, amely azóta egy jottányit sem növekedett, akkor ez már nem tekinthetõ a három évvel ezelõttihez képest ugyanilyen arányosnak. A tárgyilagosság kedvéért el kell mondanom, hogy az alkotmány arányos bevételrõl beszél, és nem mondja meg, hogy ez az év vagy az az év volt arányos.
Mindenesetre jelezni szeretném, hogy a törvénycsomagnak az indokolási részében említett - az önkormányzatok eladósodási folyamatánál az egyik fõ jellemzõként feltüntetett -, a hitelfelvételek mértéktelensége miatti eladósodást én nem tartom helyesnek. Az önkormányzatok általában azért vettek fel hitelt, hogy épp az állami feladatok leosztásából és az aránytalan támogatásból származó mûködésképtelenséget kerüljék el.
1994-ben 61 milliárd 928 millió forintot vettek fel hitelként az önkormányzatok. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény végrehajtásához 7 milliárd 850 millió forint hitelt vettek fel. Ennek jelentõs része az államtól átvállalt hitel. Mûködési célú hitelt 26 milliárd 625 millió forintot, fejlesztési célú hitelt 27 milliárd 453 millió forintot vettek fel.
Mindazok a megállapítások, amelyek a legutóbbi napokig is a sajtón keresztül az önkormányzatokat mint bûnös, pénzköltõ helyi hatalmakat tüntetik fel, szembefordítják az önkormányzatokat az önkormányzatok alanyaival: a választópolgárokkal.
Az elmúlt év cikluszárásakor a pártok - gyõztes vagy kevésbé gyõztes vagy kudarcot vallott pártok - az önkormányzatok sikereit magukénak tartották. Mindenki úgy fogalmazott, hogy az önkormányzatok nemcsak a helyi, hanem az országos politika, az alkotmányosság, a stabilitás alappillérei voltak, nélkülük ez a demokratizmus, amely napjainkig kialakult, nem valósulhatott volna meg.
Amikor a kormányzat, a mindenkori kormányzat egy-egy nagyobb horderejû és az önkormányzatok életében döntõ változást elõkészítõ rendelkezésre készül, ezt mintegy nehéztüzérséggel megelõzi egyes kirívó példáknak a felnagyítása. Így történt ez régebben is. Az elmúlt idõszakban az önkormányzatok folyószámla-egyenlegét összetévesztették a tartósan lekötött, egy éven túli, rövid ideig nem szükséges pénzeszközöknek a zárolásával. Nyilván vannak olyan önkormányzatok - kerületi önkormányzatok is és nagyvárosi önkormányzatok is -, ahol jelentõs az ingatlanból származó bevétel, de mégsem beszélhettünk több mint száz milliárdos nagyságrendû tartósan lekötött pénzeszközrõl.
Az elmúlt napokban megjelentek néhány önkormányzat vagy polgármester felelõtlen magatartásával kapcsolatosan olyan híradások, hogy azért is szükséges az önkormányzatoknak szánt pénzeszközök korlátozása, mert néhányan panzióba vagy más kereskedelmi egységbe fektettek pénzeket. Ez valóban tûrhetetlen. Az érvényben levõ büntetõ törvénykönyv vagy az érvényben levõ törvények is alkalmasak arra, hogy ezt az állapotot megszüntessük.
Az elmúlt napokban olyan híradás jelent meg, amely szerint az önkormányzatokat, a testületeket mintha megrészegítette volna az önálló döntés évekre megszerzett joga. Pazarló az önkormányzatok gazdálkodása - hangzott a sommás ítélet egy szakmai fórumon. A Belügyminisztérium indokolatlannak tartotta a többi között, hogy 13 200 önkormányzat mûködik az országban, és indokolatlannak tartotta, hogy 543 ügyintézõ apparátust tartanak fenn a kistelepülések is. A parlamenti ellenzék több képviselõje - szól az írás - egyenesen a demokratikus jogok felrúgásaként értékelte a központi támogatás egy részének visszatartását, a mértéktelen hitelt korlátozó elképzeléseket. Helyben demokratikus jog a döntés, akár márványburkolatról is, a kormánynak viszont kötelessége, hogy állja az esetleges csõdszámlát.
Tisztelt Ház! Én nem ilyen alapon szeretnék vitázni, és nem a retorika nyelvén szeretnék hozzászólni a csomagnak az önkormányzatokat érintõ részéhez. Hibásnak tartom azt a felfogást, hogy jobb valamit centrálisan, központilag állami vagy megyei önkormányzatnál mûködtetni és hatékonyabb, mint a településeken meghagyni. Nem kisváros, nem község az a szervezet, az az önkormányzat, amely nem képes mûködtetni intézményeit.
Úgy gondolom, ebben a csomagban és a pótköltségvetésben is - anélkül, hogy szakma és a szakmán nemcsak jogászt és nemcsak közgazdászt értek, hanem szociológust, közigazgatáshoz értõ pedagógust, mérnököt, szociológust is... - sokkal nagyobb mértékben ki kellene fejteni ezeket a gondolatokat, hogy milyen hatással lesznek nemcsak 1995-ben, hanem a késõbbiekben is ezek a burkolt és az önkormányzatokat alapjaiban megrengetõ változtatási javaslatok.
1995-ben várhatóan az önkormányzatok további 56 milliárd forint hitelt kénytelenek felvenni, amelynek jelentõs része - 14,8 milliárd - likvid hitel és 8,6 milliárd mûködési hitel. Fejlesztésekre pedig több mint 30 milliárd forint hitelt terveznek a magyar önkormányzatok.
Ebbõl is látható, hogy nem egy bûnös gazdálkodásnak vagyunk a szemtanúi, hanem annak, hogy a központi szabályozás rákényszeríti az önkormányzatokat, hogy a mintegy 80 százalékában állami feladatot ellátó települési és helyi önkormányzatok a mûködésüket csak úgy tudják fenntartani, ha ehhez hitelhez jutnak.
(18.40)
Az is biztos, hogy a cél- és címzett- támogatásokhoz is csak úgy tudnak hozzájutni és az önkormányzati részt úgy tudják biztosítani, ha ehhez szintén hitelt vesznek fel. Nem is titkolja az egyik fejezet, hogy ezeket az önkormányzati ágazatban vagy alrendszerben jelentkezõ forrásokat meg kívánja nyirbálni. Ezért tehát én helytelennek tartom azt a mai vitaindítóban is elhangzott érvelést, hogy a szociális területen mintegy 6 milliárd forinttal nõ az önkormányzatoknak juttatott pénzeszköz, mert ehhez érzésem szerint kétszeres vagy háromszoros feladatcsomag tartozik, így a szociális területen mûködõknek a települési önkormányzatoknál gondoskodniuk kell két év múlva vagy napjainkban a munkanélküliek jövedelempótló támogatásaiból kimaradók életben tartásáról, gondoskodniuk kell a családi, szociális támogatási rendszer kialakításáról; általában, ha a kormányzat pótol valamit, kiegészítést ad, az mindig töredéke - megszoktuk már ezt - a valóságosan szükségesnek.
A csomag egyik fejezete foglalkozik azzal is, hogy a normatív támogatásoknál igénybe nem vett összeg átcsoportosításra kerül. Az államtitkár úr arról beszélt, hogy ez mintegy 4,2-4,3 milliárd forint, amit a mezõgazdasági export támogatásaként, általában a mezõgazdaság támogatására többlet-elõirányzatként már most figyelembe lehet venni. Ez is azt mutatja, hogy a nemzetközi pénzvilág olyan jelzéseket tett a pénzügyi kormányzatnak, hogy az önkormányzat-finanszírozás összegét csökkenteni kell. Amikor arról van szó, hogy ezek az összegek elkerülnek az önkormányzatoktól, akkor nem az önkormányzatok hivatalaira, nem a képviselõ-testületekre kell gondolni, hanem a mögöttük lévõ bölcsõdékre, óvodákra, általános iskolákra, középiskolákra, a kulturális élet színtereire és sorolhatnám a kórházakat, az alapfokú egészségügyi ellátást. Ezek fognak csorbát szenvedni, ha ezek az összegek kikerülnek innen.
Teljesen értelmezhetetlen számomra az, hogy ha a normatív támogatás összege három éven keresztül - legalábbis néhány árnyalatbéli tételtõl eltekintve - nem nõtt, hogyan lehet azt a megállapítást tenni, hogy ezt az összeget át kell csoportosítani egy másik nagyon fontos államháztartási alrendszerhez.
Azt is szeretném jelezni, hogy ilyen "megtakarítás" elképzelhetõ a címzett- és céltámogatásoknál, hiszen ilyen hitelfelvétellel és az önkormányzatok fokozatos eladósodásával a fejlesztések is csökkennek. Ha ezeket a címzett- és céltámogatásokat az önkormányzatok nem tudják igénybe venni, akkor ennek a keretnek az átcsoportosítása is várható más fontos területre.
Szeretnék jelezni egy speciális problémát is, amellyel az önkormányzati és rendészeti bizottság foglalkozott: ez a tûzoltóságok kérdése, amely csepp a tengerben, de a magyar önkormányzatiság kérdésében alapvetõ fontosságú. Megállapítható volt, hogy a kormány - korábbi törvénybeli kötelezettségének eleget teendõ - át kívánja adni a véleményem szerint is önkormányzati feladatok közé tartozó tevékenységet, a tûzoltóság mûködését. Ezt ma 1 milliárd 50 millió forint hiánnyal kívánja átadni a kormányzat, így az átadás pillanatában annak mûködése forog veszélyben. Tisztelettel felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy ez nem tartható. Ha feladatot ad át a kormány, az állam, törvény alapján köteles annak finanszírozását is megtervezni.
Röviden szeretnék kitérni egy másik témára is. Bár a ma délutáni önkormányzati és rendészeti bizottsági ülésen elhangzott egy enyhítõ bejelentés a havi ellátmányi finanszírozás 20 százalékos csökkentésével kapcsolatban, de hogyha ez életbe lépne, abban az esetben a magyar önkormányzatiság már nem csak a helyhatóság, de a tanácsrendszer irányába lépne vissza egy hatalmasat. Ha a pénzügyminiszter úr az ország likviditási problémáira hivatkozva 20 százalékkal csökkenthetné az önkormányzatok havi ellátmányát, úgy nem csak a kistelepülések, de mindegyik önkormányzat finanszírozhatatlanná válna. Ma délután az hangzott el, hogy ez csak rendkívüli esetben képzelhetõ el, akkor az a javaslatom, hogy akár módosító indítványokkal, akár a kormány önálló módosításával és értelmezésével így kell megfogalmazni.
Mit értünk rendkívüli helyzeten? Nyilván azt, ha az ország fizetésképtelenné válik, és nyilván nem azt, amikor a köztársasági elnök úr feloszlatja a parlamentet, nyilván nem azt, ha egy háborús helyzet alakul ki. Feltétlenül fontos azonban, hogy az önkormányzatok, amelyek tisztességgel és becsülettel elkészítették a saját költségvetésüket, az alkotmány értelmében önállóan tudjanak gazdálkodni és a számukra törvényben meghatározott összegek felett rendelkezni tudjanak. Amennyiben a pénzügyminiszter úr megítélésétõl függ, hogy õ mit tart rendkívüli helyzetnek - ami az elõterjesztésben nem szerepel, abban csak az szerepel, hogy 20 százalékkal csökkentheti -, abban az esetben az önkormányzatok sokasága rendül meg, és nincs alapvetõ biztonságérzetük a mögöttük lévõ intézményeknek - nem akarom még egyszer felsorolni -, általában az önkormányzatoknak.
Feltétlenül fontos, hogy a magyar parlament ezt a 20 százalékos radikális csökkentési lehetõséget ne fogadja el, mert ebben az esetben a bizalom nemcsak a magyar kormányban rendül meg, hanem a magyar parlamentben is, amely nem tesz eleget alkotmányos kötelezettségének, amikor likviditási szempontokra tekintettel 20 százalékkal bármikor mérsékelheti az önkormányzatok bevételeit.
Vannak olyan jelek ebben a csomagban is, amelyek arra utalnak: mindenfajta elõzetes szakmai véleménykutatás nélkül, az államigazgatás reformját - amelyre dr. Verebélyi Imre államtitkár úr kapott a kormánytól felhatalmazást - megelõzve, a költségvetés nehézségeire hivatkozva átrajzolják az egész önkormányzati törvényt, általában az önkormányzatiságot és egy jelentõs centralizációt hajtanak végre, nem titkolva, olyan megjegyzéssel, hogy a magyar önkormányzatok nem mûködnek eléggé hatékonyan, hogy a magyar önkormányzatiságban megengedhetetlen ez a fajta hátrányos decentralizáltság. Én ezzel nem értek egyet, és nem javaslom senkinek, hogy elhiggye: államilag, központilag finanszírozottabban, hatékonyabban lehet mûködtetni az önkormányzatokat, a demokrácia kis köreibõl kiemelve a feladatot és hatáskört kedvezõbb feltételek mellett tudja majd mûködtetni az állam. Ne higgye senki azt, hogy egy ilyen indirekt körzetesítéssel, a feladatok központosításával elõnyösebb költségvetési helyzetet lehet elõidézni.
(18.50)
Én abban hiszek, hogy az önkormányzatokat ésszerûsíteni, az önkormányzatiságot továbbfejleszteni kell, és abban hiszek, hogy ott, ahol nem megfelelõ, hanem a ma érvényben lévõ jogszabályoknak is ellentmondó - mondhatnám azt is, hogy bûnös - költekezés folyik, testületi döntésekkel, ott valóban gátat kell szabni. Mi ennek a lehetséges módja? Valóban törvény szükséges ahhoz, hogy az önkormányzatok eladósodása milyen mértékû lehet.
A belügyminiszter úr levelet írt az önkormányzatoknak, még e törvények parlamenti vitája közepette, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy mintegy 15 százalékkal csökkentsék létszámukat. Ezzel ellentétesen, épp a Belügyminisztérium, 1991-92-beli elõkészítésre hivatkozva: úgynevezett igazgatásrendészeti feladatokat fokozatosan célszerû átadni a települési önkormányzatok polgármesteri hivatali jegyzõinek hatáskörébe - és sorolhatnám azokat a feladatokat, amelyeket ilyen létszámcsökkentés mellett a mostani kormányzat az önkormányzatok irányába kíván átadni, a szerencsejátékok ellenõrzésétõl kezdve, korábbi ilyen célú intézkedései közepette.
Az a véleményem, hogy elõször szükséges lenne áttekinteni - az államháztartás reformja mellett, és nem azt megelõzõen, tehát az államháztartási reform ne elõzze meg a közigazgatás reformját - a feladatokat és a hatásköröket, a különbözõ önkormányzati típusoknak a feladatvállalását, az állam és az önkormányzatok feladatvállalásait. Csak azt követõen lehetne hosszú idõtartamra, hosszú távra kihatóan olyan döntéseket javasolni, amelyek meghatározzák a magyar önkormányzatok - ezen belül is a magyar társadalom - jövõjét, a közoktatástól kezdve a szociális szféráig, és nem utolsósorban az állampolgárok mindennapi életét befolyásoló történésekig.
Ezért tehát azt javaslom - nem vitatkozva azzal, hogy a költségvetésben megtakarításokat kell elérni, hiszen tartósan nem finanszírozható egyetlen állam sem, hogyha tartósan túlköltekezik -, hogy ennek a részleteit azonban, szakmai körök bevonásával oly módon kell áttárgyalni és elvégezni, hogy ez ne újabb államháztartási kiadásokhoz, hanem megtakarításokhoz vezessen, és a helyi demokrácia kis köreinek a bevonásával történjen meg. Minden ellenkezõ értelmû intézkedés a költségvetés hiányát növeli, a helyi testületek döntési kompetenciáját beszûkíti, és elfordítja nemcsak a helyi önkormányzatoktól, hanem a magyar demokratikus fejlõdés minden lehetõségétõl. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)