DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Megpróbálom öt percben összefoglalni azt, ami talán több év stúdiumával is nehezen volna követhetõ.
Tény, hogy 1993-ban a kormány egy nyilvános, 1078/1993-as kormányhatározatban döntött a bankkonszolidáció ügyében. A kormányhatározat értelmében, az 1993. szeptember 30-i állapotból kiindulva, rendezni kívánta mindazokat a rossz hiteleket, amelyeket az azt megelõzõ idõszakban, nagyon sok esetben még a rendszerváltozás elõtti idõszakban olyan cégek vettek fel, amelyek már meg is szûntek, remény sem volt a visszafizetésükre - rendezni kívánta ezeket a kérdéseket, mert azt hiszem, a bankkonszolidáció mint intézmény olyan dolog, ami az ország pénzügyi stabilitásának érdekét szolgálja.
Jelezni szeretném a tisztelt Háznak és az országnak, hogy olyan országokban, mint az Egyesült Államok és a skandináv országok, ahol a piacgazdaság soha nem volt kétséges, ahol a bankok magánkézben vannak, volt és van bankkonszolidáció minden olyan esetben - és így is indultak -, amikor az úgynevezett tõkemegfelelési mutató 8 alá esett. Ezekben a magyar bankokban a tõkemegfelelési mutató nulla vagy negatív szám volt, ha a saját pénzintézeti törvényünk szerint - amit a szabadon választott parlament hozott - megtartjuk a négyes tõkemegfelelési mutató követelményszintjét, akkor az OTP és a Külkereskedelmi Bank kivételével valamennyi nagy bank rolóját '94. január 1- jén kötelezõ lett volna lehúzni. Gondolom, az ország nem volt ilyen helyzetbe hozható.
Szeretnék azonban utalni ennek a kormányhatározatnak a második pontjára, amely világossá tette, hogyha a '93 szeptemberi állapothoz képest a konszolidálás után tovább romlik a bank helyzete - akár az adósoldal, akár a bank menedzsmentjének hibájából -, ezt már nem lehet megúszni, akkor már a bank, a menedzsment felelõssége fennáll, és ebben az esetben világos, hogy személyi felelõsségrevonást kell alkalmazni.
A kormányhatározat három lépcsõrõl döntött. 1994. január 1-jével legalább nullára fel kellett hozni a negatív tõkemegfelelésû bankokat, májusra négyre, és úgy döntött, hogy egy következõ lépésként - ezek kiértékelésével - szeptemberre nyolcra, a nemzetközi normák szerinti tõkemegfelelésre húzza fel.
A kormányhatározat negyedik pontja már utal arra, hogy ez a harmadik lépcsõ már nem tõkefeltöltésként, hanem alárendelt kölcsöntõkeként fog bekerülni a bankszférába.
(15.00)
Szeretnék hivatkozni az akkori kormányhatározat 5. pontjára, amelyik azt mondja, hogy a bankok feltõkésítésének feltétele a konszolidációs szerzõdés aláírása. Ebben a konszolidációs szerzõdésben intézkedési terv, konszolidációs program, valamint a bank éves üzleti terve kell hogy szerepeljen. Ennek alapján még az elõzõ kormány idejében a Budapest Bank az elsõ ütemben a saját feltárása alapján - ebbe senki nem avatkozott be -, tehát az õ megállapítása szerint 5,3 milliárd forint tõkefeltöltést kapott állampapírokból. Még ugyancsak a régi kormány idejében a 4-es tõkemegfelelési mutatóra további 4,6 milliárdot, és mivel az új kormány befejezte a bankkonszolidációs kormányhatározatot, alárendelt kölcsöntõkeként még további 3,86 milliárdot, amivel elérni vélték a 8-as tõkemegfelelési mutatót.
Nem tudjuk, mi történt. Az egyik újságban azt olvassuk, hogy készpénzt kapott, a másikban azt, hogy állampapírt, a harmadikban azt olvassuk, hogy alárendelt kölcsöntõkét kapott. Elõször azt hallottuk, hogy 13 milliárd deficit volt; ma délben azt mondja a Budapest Bank, hogy nem volt deficit, ez csak a privatizáció érdekében történt. Valószínûleg az után, hogy két privatizatõr - utóljára a Credit Suisse -, miután belenézett a könyvekbe, elborzadva farral jött ki a bankból, hogy na, ez aztán nem privatizálható.
Nekem nem az a bajom, hogy a Budapest Bankot most mégis valamilyen injekcióval el kellett látni, mert a magyar gazdaság nem bírja el a Budapest Bank összeomlását. De a Magyar Demokrata Fórum szeretné tudni azoknak a vezetõknek a felelõsségét, akik olyan helyzetbe hozták, hogy újra konszolidálni kellett ezt a bankot. Mert ez az igazi probléma, hogy felelõsségre vonás nélkül, konzekvenciák nélkül történt, ha csak nem vesszük büntetésnek azt, hogy Bokros Lajost pénzügyminiszternek és a vezérigazgató- helyettest a b
Bankfelügyelet elnökének nevezték ki.
Ezért tehát kezdeményezzük - 78 képviselõ aláírásával kötelezõ megcsinálni - a parlamenti vizsgálóbizottság felállítását. Szeretném hangsúlyozni, nem hecckampányt szeretnénk, hanem azt, hogy az objektív vizsgálat alapján lássuk, mi a bank vezetõinek felelõssége, és ha van - most hivatkozom Bokros Lajos pénzügyminiszter úr kedvenc szavaira -, ha ez megállapítást nyer, ilyen esetekben, bizony, Ruandában és Burundiban is lemond egy pénzügyminiszter. (Nagy taps az ellenzék padsoraiból.)