DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Ház! Gaál Gyula sok mindent elmondott. Én erre azt mondom, amit megszoktunk arról az oldalról: valós tényeknek olyan köntösbe csomagolása, amelyek diszkreditálásra rendkívül alkalmasak.
Az, azt hiszem, nem képezte vita tárgyát még az akkori ellenzékben sem, hogy bankkonszolidációra szükség volt. Hadd mondjam el, amire az elõbb is utaltam: vagy a bankokat csukjuk be, vagy ezt megcsináljuk. De hogy mennyire szükséges volt, erre mégiscsak példa az, hogy ez a kormány befejezte az eredeti kormányhatározat szerint a bankkonszolidációt, tehát nyilván szükség volt rá.
A másik kérdés az, amit Gaál Gyula mondott. Pont az a bajom, hogy a konszolidáció után hogyan alakult úgy a helyzet, hogy mégis kellett további feltöltés a privatizációhoz, hiszen a konszolidáció azért volt, hogy ez megtörténhessen. Tehát itt van a baj, mi történt azután vagy azelõtt, hogy még egy plusz tõkeinjekció kellett, pusztán ezt szeretnénk látni. Nem a feltöltés ellen van kifogásom.
A harmadik dolog, hogy a 300 milliárd vagy akárhány milliárd bankkonszolidációért sok kamatot kell fizetni, ezt elismerem. De ha a kormány politikája nem az lett volna, hogy további 14-15 százalék inflációt rápumpál a tavalyi évi tényszámhoz, hanem a korábbi antiinflációs politikát folytatja, akkor ebbõl a sok milliárdos törlesztésbõl, bizony, el lehetett volna vonni néhány százalékot. Ezt ne az elõzõ kormányon kérjék számon. (Taps az MDF padsoraiból.)