CZOMA KÁLMÁN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A magyar társadalom a március 12-ei fekete vasárnapon megdöbbenve hallgatta ezeket a megszorító intézkedéseket, amit Bokros-csomag néven ismertünk meg. A lakosság most szorongva figyeli az országban, hogy mi, országgyûlési képviselõk tulajdonképpen mit is tudunk tenni azért, hogy ezek a megszorító intézkedések valamennyit is enyhüljenek, hogy ne legyenek annyira megszorítóak, mint amennyire már most, elõre érzi a lakosság.
Én nem is nevezném ezt csomagnak, illetve sérti a fülemet az a kifejezés, hogy "csomag". Nekem a csomag mindig azt jelentette, amikor a kollégiumban laktam vagy a honvédségnél kiskatona voltam, hogy abban mindig kaptunk valami jót hazulról. Itt ezt nem tapasztalhatjuk... (Általános zaj, derültség a bal oldalon.)..: két kézzel vonja el a javakat a nép szájából, a családoktól ez az úgynevezett Bokros-csomag. Tehát ez nagyon rossz elnevezés, ha "csomag"-nak nevezük: mindenképpen "negatív csomag"-nak kell neveznünk.
Én ezt, amit Bokros úr úgy nevez, hogy "a gazdasági stabilizációt szolgáló törvényjavaslat" inkább nevezném egy agyrémmel felérõ papírkupacnak. Ez egy nagyon rossz papírkupac, és semmiképpen sem a magyar nép javát szolgálja. (Általános zaj a bal oldalon.)
Az elmúlt évtizedekben a magyar munkás az osztrák vagy a német munkás forintra átszámított bérének talán a tizedrészét kereste, azzal az indokkal, hogy szociális ellátásban részesül: ingyenes orvosi ellátásban, fogorvosi ellátásban, kap családi pótlékot, lakáshoz juthat - ezeket ez az úgynevezett Bokros-csomag most mind elvonja. Akkor most hol vannak ezek a kompenzálások, amikor nem kap tisztességes fizetést, tisztességes bért ebben az országban, de most már a szociális juttatásokat sem fogja megkapni, amire az elmúlt évtizedekben a mindenkori kormány - illetve az akkori MSZMP- és a mostani MSZP-kormány - egyes tagjai is nagyon büszkék voltak, illetve a frakciótagok közül azok, akik talán még most is itt ülnek és akkor is itt ültek ebben a Házban.
De tulajdonképpen lehet-e most érvelni azzal, hogy abban az idõben a szociális juttatások, az árak ebben az országban milyenek voltak? A kormány abban az idõben azt mondta, hogy itt az árak olyanok, hogy nem szükséges az a bér, ami például Ausztriában volt; de most már az árak nyugatiak, a bérek balkániak - és nem tudom, hogy akkor ez a megszorított magyar nép hogyan is fog megélni.
Rá kell térnem a csomag egyik olyan pontjára, amit rendkívül nehezményezek. Amikor Zalaegerszegen végigmentem a piacon, egy egygyermekes család megállított - fogták a kisgyerek kezét - felismert és megállított. Azt kérték tõlem, feltétlenül mondjam el a parlamentben, hogy nekik 12 ezer forint a jövedelmük és nem fognak családi pótlékot kapni, mert hat és féléves a kislányuk.
Nem tudom, el tudjuk-e ezt fogadni. A 12 ezer forintot osszuk el háromfelé: az 4 ezer forint. Ez a létminimumnak körülbelül egyharmad része. És akkor, ha ezt a törvényt elfogadja a két 72 százalékos többségû, kormánypárti képviselõcsoport, frakció - mert azoknak kell megszavazni, ugyanis mi a Független Kisgazdapárt részérõl biztos, hogy nem fogjuk megszavazni -, július 1-jétõl a létminimum egyharmad része jut egy fõre ebben a háromtagú családban.
(16.20)
Ezért mindenképpen azt szeretném javasolni, az egygyermekes családoknál úgy vegyék figyelembe a családi pótlék juttatását, hogy abban a családban, ahol az egy fõre esõ jövedelem nem éri el a létminimumot, feltétlenül kapjanak családi pótlékot az egy gyermek után is. Ezt szeretném javasolni és több mint valószínû, sõt biztos, hogy ezt törvénymódosításként be is fogom adni.
Ezek után a fogorvosi kezelésre szeretnék áttérni. Az ország lakosságának legalább fele létminimum alatt él. Ezek az emberek nem kapnak ingyenes fogorvosi ellátást. Vagy ezeknek az embereknek már nem kell fog? Úgysem lesz, amit rágjon vele - gondolta Bokros úr, amikor ezt belevette a csomagjába. Így gondolkodott-e vagy nem, de szerintem nagyon helytelenül gondolkodott, mert ezeknek az embereknek is szükségük van fogorvosi ellátásra.
A táppénzzel kapcsolatban szeretném megjegyzni, hogy azt a csomag 75 százalékról 65 százalékra kívánja módosítani. Sõt, van még egy olyan negatív vonatkozása is, hogy tíz napig nem kapna táppénzt a beteg, tehát tíznapos ingyenes betegszabadságot töltene. Természetesen itt felmerül a gyógyszerárak kérdése is. Amikor létminimum alatti bérrel megy táppénzre az állampolgár, mibõl fogja megvenni a drága gyógyszereket, mibõl fog tíz napig élni, amikor olyan személyekrõl, olyan emberekrõl van szó, akik talán napról napra éppen csak tengetik az életüket, és nincs semmiféle anyagi tartalékuk, amivel tudják pótolni azt a kiesett tíz napot, amire talán nem kapnak semmi juttatást. Ez rendkívüli módon sérti a lakosságot, rendkívül sérti az elszegényedett réteget.
Hozzá kell tennem ehhez, hogy ebben a Bokros-csomagban nem hisz a magyar ember, nem hisz a lakosság. Hogy miért nem hisz benne? A '60-as években, amikor elõször hallottam az új gazdasági mechanizmusról, kezdõdött egy ilyen folyamat, és azóta is tart a megszorító intézkedések sora. Évrõl évrõl ez így ment tovább, folytatódott a Medgyessy-Békesi korszakban, amikor bevezették a személyi jövedelemadót, amikor svéd mintára bevezették az áfát. A zsák azonban lyukas volt: akármennyi pénz folyt be a személyi jövedelemadóból az államkasszába, a lyukas zsákból kifolyt, semmit nem léptünk elõre, a gazdasági helyzet nem javult, semmivel sem lett jobb, csak több hitelt és kölcsönt kellett felvenni utána is. Azt hiszem, az ország lakói - akiknek ilyen megszorító intézkedéseket kell elviselniük most is - attól tartanak, hogy e megszorító intézkedések után is hiába marad több az államkasszában, hiába folyik be több adó, a zsák most is lyukas lesz, és most sem lépünk elõre egy lépést sem, egy centimétert sem.
Ezért a Független Kisgazdapárt javaslata az, hogy a mezõgazdaság helyzetét kell helyrehozni, a tulajdonviszonyokat kell rendezni. Tegnap este 10 órakor még ott volt nálam egy gazdálkodni akaró vagy gazdálkodó ember - nem tudom, hogyan mondjam, mert akarna gazdálkodni, de a lehetõségei nincsenek meg neki. Tíz órakor még ezzel foglalkoztam, az õ panaszait hallgattam. Kerecsend községben a volt közbirtokossági legelõt - ami jelen pillanatban az önkormányzat tulajdonában van - kijelölték kárpótlási területnek, de egy juhász meg fogja venni elõlük, így a tehenet tartó tíz-tizenkét gazdának nem lesz majd legelõje, ahova nyáron kihajthatja az állatait, kénytelenek lesznek megszüntetni a gazdaságukat. Hozhatunk majd be tejport Franciaországból. Azt hiszem, magáért beszél, hogy ez mennyire jó nekünk és mennyire nem.
Tehát a mezõgazdaság helyzetének helyrehozása lenne az elsõ, legalábbis a Független Kisgazdapárt frakciója szerint, és ezzel a gazdaság fellendülése is elkezdõdne.
Kérem, beszélünk itt... (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Össze-vissza!)... évrõl évre, sokszor hónapról hónapra forintleértékelésrõl. De miért van szükség forintleértékelésre? A kormány szerint azért van rá szükség, hogy ezzel serkentsük az exportot. Ha ezzel serkenteni tudtuk volna az exportot, akkor Európában mi lennénk a legjobban exportáló ország. Ezt eddig még nem vettük észre, mert ahogy a csomagból kitûnik, ugyan 5 százalékkal nõtt az export, de 35 százalékkal növekedett az import. Igen, növekedett - és itt vissza kell utalnom arra a tendenciára, hogy a mezõgazdaság helyzete miatt burgonyát kell behozni, pedig néhány évvel ezelõtt - néhány évtizeddel ezelõtt meg pláne - a gazdálkodó emberek egész éven keresztül burgonyával tudják etetni az állataikat. Ma pedig nem terem annyi burgonya ebben az országban, hogy a lakosságot el tudják látni vele. De így vagyunk mi - amint már említettem - a tejjel, így vagyunk a disznóhússal. És amíg a mezõgazdaság helyzetét nem javítjuk, ez így lesz, bizony, az import fog növekedni, nem pedig az export.
Ezeket szerettem volna elmondani, és Bokros urat megkérdezném - államtitkár úr, legyen szíves, tolmácsolja neki -, a csomagot beterjeszteni azok után, amit tulajdonképpen eddig a háttérben, a suttogásokból tudtunk, ma pedig már a médiák üvöltik, és ebben a házban is nyilvánosságra került, hogy a Budapest Baknál hány meg hány milliárd forintot vittek el ennek a népnek zsebébõl. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)