DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Szó sincs arról, hogy a kormány csökkentené az önkormányzatok központi támogatását, de ha év közben a költségvetés helyzete ezt indokolttá teszi, elképzelhetõ, hogy felhatalmazást kér a támogatás 20 százalékának 7-10 napos visszatartására" - szögezte le a belügyminiszter szombaton a szabolcsi Vaja községben rendezett önkormányzati konferencián.
Miért kellenek ezek a cáfolatok, mit tervez a kormány a megszigorító intézkedéscsomagban? Azt, hogy törvényi lehetõséget teremt arra, hogy az önkormányzatok és a társadalombiztosítás költségvetése havi szinten 20 százalékkal visszatartható. És ez még csak a kezdet, hisz az elõterjesztõ Bokros Lajos pénzügyminiszter úr további intézkedéseket helyezett kilátásba expozéja során, ami figyelemre méltó, ezért ajánlanám az önök figyelmébe is. Idézem szavait: "Ezekkel a javaslatokkal távolról sem látjuk lezárhatónak az önkormányzati gazdálkodásban megteendõ lépéseket. Ellenkezõleg. A kormány további hathatós intézkedéseket tart szükségesnek. Úgy látjuk, hogy tovább már nem finanszírozható a jelenlegi túlzottan decentralizált, és ezért gazdaságtalanul mûködõ önkormányzati rendszer. Szükség van a feladatok és hatáskörök áttekintésére, azok szûkítésére, illetõleg koncentráltabb telepítésére."
Nos, érdemes visszatekintenünk, hogy az elmúlt tíz hónapban milyen fõ intézkedések születtek, amelyek az önkormányzatok gazdálkodását érintik. Változott a cél- és célzott-támogatási rendszer, ami azt jelenti, hogy a célok szûkültek, a támogatások mértéke csökkent, az önkormányzatok alanyi joga ezekhez a fejlesztési forrásokhoz gyakorlatilag megszûnt. A költségvetés tárgyalásánál is vereséget szenvedtek az önkormányzati érdekek, a feladathoz kapcsolódó normatívák változatlanok maradtak, ilyen infláció mellett magáért beszél, hogy annak reálértéke milyen mértékû csökkenést jelent. A fejlesztési forrásokat szolgáló cél- és címzett-támogatási rendszer változatlan maradt, és új feladatokat kaptak az önkormányzatok megfelelõ források nélkül. A helyi adótörvény módosítása további két és fél milliárd forintot csoportosított át az önkormányzatoktól a bankok javára. Ezt követte a gazdasági megszigorító intézkedéscsomag, a pánikcsomag, és ezután helyezett további intézkedéseket kilátásba a pénzügyminiszter úr.
Számunkra ebbõl egyértelmû tendencia és nagyon szomorú kép rajzolódik ki. Nevezetesen az, hogy az önkormányzatok gazdasági függetlensége és ezzel önállósága meglátásunk szerint veszélybe kerül. De errõl lesz még alkalmunk beszélni! Egy dologban egyet kell hogy értsenek velem ellenzéki képviselõtársaim. Ez az intézkedéscsomag, ez az intézkedéssor egy valamit nem jelent: gazdasági stabilizációt. A demokrácia alapvetõ intézményeinek gazdasági ellehetetlenülése gazdasági stabilitást nem jelenthet, és ugye, önök sem gondolják komolyan, hogy az önkormányzatok esetében ezek az intézkedések a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtését jelentik.
Három dolgot tartalmaz ez a csomag, ami az önkormányzatok gazdálkodását érinti. Az önkormányzatok kötelezettségvállalásának korlátozását tervezi a törvény. Ezzel a szándékkal - hangsúlyozni kívánom: a szándékkal - alapvetõen egyet tudok érteni, ha az vezérli a törvény alkotóját, hogy ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe önkormányzatok, hogy vannak olyan hosszú távú érdekek, amelyek esetleg egy rövid ciklusban nem láthatók át, és ezért valamilyen formában indokolt korlátozni az önkormányzatok hitelfelvételét. Bizonyára sok rossz tapasztalat áll önök elõtt. Vannak önkormányzatok, amelyek rendkívül nagy adósok. Az egyik legnagyobb önkormányzat, a fõvárosi önkormányzat is a kiemelkedõ adósok közé tartozik, adósságállománya talán az összes többi önkormányzatét meghaladja.
De ezt a megoldási technikát - amire Kónya Imre képviselõtársam már utalt - , hogy gyakorlatilag egy ilyen törvényt felessé tesznek azzal a módszerrel, hogy az önkormányzati törvény hatáskörébõl kikerül ez a kérdés, nem tartom elfogadhatónak. Technikailag sem tartom jó megoldásnak, hogy a hitelmegszigorítást, illetve a hitelfelvétel nagyságát a saját bevételekhez kötik, hiszen ez a kis önnkormányzatokat rendkívül hátrányosan érinti.
De elhibázottnak tartom, illetve nem elég körültekintõnek azt is, hogy ez a rendelkezés nem tesz különbséget a mûködési és a fejlesztési célú hitelek között. Alapvetõen más, hisz míg a mûködési célú hitelek felélést jelentenek, és valóban csekély lehetõség van annak visszafizetésére, addig a fejlesztéseknél természetes forrásként kellene kezelni a hiteleket.
Az önkormányzatok esetében könyvvizsgáló intézményét javasolja bevezetni a 817-es számú törvényjavaslat, amit alapvetõen elfogadhatónak tartok - hisz ez mûködik a gazdasági társaságoknál is - azzal a céllal, hogy a laikus részvényesek valamilyen biztosítékot, biztonságot kapjanak, vagyis hogy a könyvvizsgáló nyugtassa meg õket. Ez a megnyugtatás a települések polgárait is megilleti, nekik is tudniuk kell, hogy az éves összefoglaló jelentés, beszámoló a hatályos jogszabályoknak megfelelõen készült és a valóságot tartalmazza. Tehát az önkormányzatoknál történõ bevezetésével a magam részérõl egyetértek, bár vannak hibák a beterjesztett törvényjavaslatban. Vannak tévedések és félreértések, de meglátásom szerint ezek módosító javaslatokkal korrigálhatók, ezért ehhez módosító javaslatokat fogok beterjeszteni.
A harmadik és talán legjelentõsebb rész, hogy a kormány a havi idõarányos hozzájárulást a központi költségvetés likviditási szempontjaira tekintettel 20 százalékkal mérsékelheti. Nagyon drasztikus lépés ez, hiszen ezek a bevételi források nincsenek felhasználási kötöttséghez kötve és nem lehet tudni, hogy ezek az önkormányzatok melyik intézményükre kénytelenek tovább hárítani, az önkormányzati feladatok melyik részére képesek tovább hárítani.
Visszatáncolást is tapasztaltunk már ebben az intézkedésben. A bevezetõmben is említettem, hogy Kuncze Gábor belügyminiszter már jelezte, nem tervezik az ezzel a lehetõséggel való élést. Az önkormányzati bizottság ülésén pedig Bokros Lajos pénzügyminiszter úr is úgy nyilatkozott, hogy ez nem más, mint egy rendkívüli helyzetre való felkészülés, és ennek alkalmazására kizárólag rendkívüli helyzetben kerülhet sor. Ez lehet egy szándék, azonban ezek a szándékok a törvényjavaslatban nem jelennek meg, ezek csupán szavak és ígéretek. Így egy képviselõ kiszolgáltatottá válik jelen esetben a pénzügyminiszter jó vagy rossz kedvének vagy egyéb szubjektív meglátásának. Meg kell mondjam, hogy számomra - és ezt az utóbbi napok függvényében különösen állítom - Bokros Lajos eddigi tevékenysége nem jelent olyan garanciát, hogy rábízhatnánk magunkat és ilyen nagy mértékû törvényi felhatalmazást adhatnánk neki. Gondoljunk itt a Budapest Banknak adott 12 milliárdos injekcióra, és gondoljunk arra a több száz millió forintos részvénycsomagra, amely ismeretlen módon kivándorolt a Budapest Bank széfjébõl. Ezek nem ébresztenek bennem bizalmat, de nem is kell, hogy képviselõi bizalom alapján mûködjenek ezek az intézmények. Ha igaz az az állítás, hogy ezzel nem kívánnak élni, ha igaz, hogy ezt rendkívüli helyzetben kívánják alkalmazni, ha igaz az, hogy ezt csak egy-két napra kívánják csak bevezetni, akkor ezzel az a megoldás és az a technika, hogy ezeket a peremfeltételeket magában a törvényben rögzítjük. Ellenkezõ esetben biankó felhatalmazást kap a kormány és a pénzügyminiszter, amit a magam részérõl nem tudok támogatni és helytelennek tartok.
(22.10)
Mit tehetnek azok, akiknek eltér a véleményük a kormányétól, és az intézkedéscsomag megfogalmazott és a valóságban megvalósulni készülõ céljaitól? Nem sokat. Azt tapasztaljuk, hogy a kormány bizony nagyon hisz a csalhatatlanságában, sokszor süket fület dug felénk. Süket fület dug felénk akkor is, amikor a törvényjavaslat tárgyalásánál például a belügyi tárca képviselõje ismételten nincs jelen - nemcsak én, többen is beszéltünk az önkormányzatokat érintõ részrõl. De süket fület tapasztaltunk akkor is, amikor az elõkészítés során nem kérték ki az önkormányzati érdekképviseletek véleményét, holott erre törvényi kötelezettsége van az elõterjesztõnek. Kérdezem én: hogyan tudta a döntéshozókat tájékoztatni Kuncze Gábor belügyminiszter a kormány ülésén az önkormányzati érdekképviseletek véleményérõl?
De nem megoldott meglátásom szerint az önkormányzatok érdekegyeztetési lehetõsége sem, hisz az Érdekegyeztetõ Tanácsban, a legfelsõbb szinten nincsenek képviselve az önkormányzatok. A második szinten, az úgynevezett KIÉT szintjén van lehetõségük egyeztetni, de itt sincs elfogadott szabályzat, ami alapján érdemi érdekegyeztetésre kerülhetne sor. Semmilyen kötelezettség nincs az érdekegyeztetés során, amit be kellene tartani. Itt csupán egy kutyaszabadság jut az önkormányzatoknak és érdekképviseleteiknek, amivel nem elégedhetünk meg.
Mindennek ellenére az a meglátásunk és az a javaslatunk, hogy az önkormányzatok kötelezettségvállalásának korlátozása - szándékát tekintve - elfogadható, azonban ezt az önkormányzati törvény keretei között, kétharmados egyetértéssel és nem ilyen technikával kell kezelni.
A könyvvizsgáló intézményét - mint mondottam - elfogadhatónak tartom, és módosító javaslatokkal kezelhetõ. Azonban az a megoldás, amit az államháztartási törvény módosítása tartalmaz, nevezetesen az, hogy 20 százalékkal csökkenthetõ az önkormányzatok és a társadalombiztosítás havi része, teljes mértékben elfogadhatatlan.
Összességében úgy látom, hogy ez a csomag egyetlen, önkormányzatot érintõ elemet tartalmaz, ami érdemben elfogadható: a könyvvizsgáló intézményét. Ez nagyon kevés ahhoz, hogy ettõl bármilyen komolyabb eredmény elvárható legyen. Ezért tisztelettel azt javasolnám az elõterjesztõnek, hogy dolgozza át a megszigorító intézkedéscsomagnak ezeket a részeit, és mint említettem, az önkormányzati törvény keretei között próbálja - széles körû, kétharmados konszenzussal - ezt a kérdést kezelni. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MDF padsoraiban.)