DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Néhány perc múlva kezdõdik Moszkvában a gyõzelem napi ünnepségsorozat.
Én úgy gondolom - miután a Független Kisgazdapártot az 1944. március 19-ei, hazánk területének megszállását követõ események kapcsán elsõként tiltatták be a fasiszták -, a Független Kisgazdapártnak szólnia kell a második világháború befejezésének magyar értékelésérõl, annál is inkább, miután ezt a pártot nemcsak a jobboldali fasiszták, a nácik tiltatták be, hanem rögtön a gyõzelem napi eseményeket követõ szovjet megszállás eredményeként a baloldali fasiszták, a kommunisták is szétverték. Amíg egyik oldalról a jobboldali fasiszták Bajcsy-Zsilinszky Endrét gyilkolták meg, a baloldali fasiszták tömegesen gyilkolták meg a Független Kisgazdapárt politikusait és hurcolták a megsemmisítõ táborokba.
Azért kell a Független Kisgazdapárt nevében szólnom ezekrõl a mostani bocsánatkérésekkel kapcsolatos értékelésekrõl, mert úgy gondolom, hogy akkor, amikor a fasizmussal szembeszegült erõk gyõzelmi ünnepüket élik, nem szabad megfeledkezni arról a tényrõl sem, hogy számos olyan magyar embert kényszerítettek a Don-kanyarba, kényszerítettek a világháborúban való részvételre, akiktõl mi sem állt távolabb, mint bármiféle háborúnak a gondolata.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyetlenegy olyan magyar nem volt, akinek az lett volna a vágyálma, hogy papírtalpú bakancsokban mehessen ki a legvadabb szovjet télbe, és álljon egy puskával, nemegyszer töltény nélkül, a szovjet ágyúkkal és tankokkal szemben.
Úgy gondolom, látni kell, hogy a második világháború kapcsán - a statisztikai számokkal nem kívánok most itt háborút nyitni - legalább másfél- kétmillió magyart tartanak számon olyat, aki rettenetes körülmények között halt meg a második világháborús események kapcsán.
A Független Kisgazdapárt felhívja a figyelmet arra, hogy amikor ma a bocsánatkérések idõszakát éljük, akkor éppúgy bocsánatot kell kérni a Don- kanyarban elpusztított százezrektõl, azok hozzátartozóitól, mint a Szlovákiában vagy a Vajdaságban elpusztított magyaroktól; éppúgy bocsánatot kell kérni azoktól a tízezrektõl vagy százezrektõl, akiket Magyarország keleti és északi felérõl kihurcoltak a szovjet megsemmisítõ táborokba jóvátétel címén; azon falvak lakosságától, amelyeket teljesen elnéptelenítettek akkor, amikor a Gulag-szigeteken hiány volt a létszámban; azoktól a gyerekektõl, aggastyánoktól, asszonyoktól, akik ilyen sorsra jutottak.
Úgy gondolom, hogy a Független Kisgazdapártnak mint a vidék pártjának, különösképpen ki kell emelnie a magyar falvak tragédiáját és mindazt a tragédiasorozatot, amely a szovjet gyarmatosítás következtében ebben az országban évtizedeken át a magyar népet sújtotta.
Mi úgy gondoljuk, hogy teljes joggal emeljük fel a szavunkat a jobboldali fasizmus, a nácizmus ellen, de ugyanakkor felemeljük a szavunkat a baloldali fasizmus, a kommunizmus ellen és indítványozzuk, hogy végre a magyarság önmaga sorsának kovácsolójává váljék, a magyarság önmaga sorsát tegye rendbe, és ehhez kell a Don-kanyarban s másutt elpusztult többi magyar sorsa miatt bocsánatot kérnünk.
Köszönjük a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)