PUCH LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõ vitához egy gondolatot engedjenek meg. Elsõsorban Czoma úrnak ajánlom figyelmébe, hogy a magyar adórendszer úgy alakult, ahogy Európában minden adórendszer alakul, és ha Európához akarunk tartozni, integrálódni akarunk, és ha egyáltalán a fejlett Európával gazdasági kapcsolatainkat ápolni akarjuk, akkor egy esélyünk van: azt az adórendszer-konstrukciót átvenni, ami gyakorlatilag ott is mûködik. Azt gondolom, nagyon jól tették elõdeink, hogy ezeket az adórendszereket és ezt az egész gazdaságpolitikát annak idején ilyen irányba vezették. (Közbeszólás a KDNP padsoraiból: Bért is kellett volna hozzá adni!) Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez nem okozhatott olyan gondokat, amit ön említett.
Szeretném folytatni a köznyelv által Bokros-csomagnak nevezett stabilizációs törvénytervezetrõl kialakított frakcióvélemény ismertetését a tisztelt Ház elõtt. Azt gondolom, Hajdú úr helyesen szólt arról, hogy ez a csomag gyakorlatilag semmiképpen nem lehet jó, és nagyon sok kétely van a frakcióban. Kétely van a gazdaságpolitikai oldalán, kétely van a szociálpolitikai oldalán, és azt gondolom, ezen túlmenõen jelentõs kétely van a társadalmi elfogadottság oldalán is. Ennek ellenére a frakció ezt a csomagot, ha módosításokkal és finomításokkal is, de céljainak elismerése mellett el kívánja fogadni.
Az, hogy e csomag társadalmi elismertsége és elfogadhatósága valós legyen, azt gondolom, nemcsak a kormány és a kormánypártok felelõssége. Legalább olyan felelõsséggel tartozik az ellenzék is ezért, hisz mindenki tudja, hogy kialakult egy bizonyos gazdasági helyzet ebben az országban. Lehet keresni azt, hogy kik a felelõsek ezért, lehet azt mondani, hogy az elmúlt négy év, lehet azt mondani, hogy az elmúlt 40 év, de ez nem változtat azon a tényen, hogy pillanatnyilag lépéskényszerben van ez a kormányzat és ez a frakció. Az már a történelem pikantériája, hogy egy szociális-liberális kormányzatnak, s egy szocialista többségû Országgyûlésnek kell ezeket az intézkedéseket meghozni, holott - úgy gondolom - ezek az intézkedések általában a konzervatív kormányok sajátosságai, a gazdaságtörténetben eddig a konzervatív kormányoknak kellett ezeket az intézkedéseket meghozni. De van egy helyzet, amit a jelenlegi kormánynak kezelnie kell. Azt gondolom, abban mindenki egyetért, hogy nem mehet úgy, ahogy eddig ment az egész gazdaság és az egész gazdaságpolitika. Ezért ebben változásokra van szükség, és a kormányzatnak igen is felelõssége, hogy ezt a változtatást megtegye.
Nagyon sokszor elhangzott, hogy felelõtlen az, aki támogatja ezt a csomagot. Én azt gondolom, nem felelõtlen, hanem éppen a felelõsségét mutatja: volt bátorsága ahhoz, hogy ezzel a csomaggal kiálljon a társadalom elé, ismertesse a magyar gazdaságban kialakult helyzetet, és ezt valamilyen intézkedési csomaggal a megoldás irányába mozdítsa el annak ellenére, hogy természetesen nekünk is vannak kételyeink ennek eredményességében. De minél jobban húzzuk és minél jobban vitatjuk ennek a csomagnak a részleteit, annál kisebb lesz a hatása, és azt gondolom, ezért nem indokolatlan az, hogy ez a csomag kisebb módosításokkal, a lehetõ legrövidebb idõ alatt kifejthesse hatását. Majd a történelem meg fogja ítélni, hogy ez pozitív vagy negatív a társadalomra nézve.
Azt gondolom, hogy a kormány a csomagban alapvetõen a teherelosztások megváltozását tûzte ki célul. A társadalom terhelhetõségének szintjét maximálisan figyelembe vette a csomag, ugyanis elsõsorban a magasabb jövedelmûek jelentõs, tovább fokozott terhelése és a vállalkozók terhelése jelenik meg, és sokkal kisebb mértékû a kis jövedelmek terhelése. Talán itt szeretnék visszautalni az ellenzék felelõsségére is ebben az ügyben. Amikor a családipótlék-rendszer változása nyilvánosságra került, nem hallottunk mást, minthogy ez a kormány elvonja a családi pótlékot. Azt mindenki elfelejtette hozzátenni, hogy ez összességében a gyermekeknek körülbelül 15 százalékát érinti, és ez is csak a nagyjövedelmû, vagyonos családok esetében kerül elvonásra. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos kritérium. Talán ez az a pont, amiért a szocialista frakció képes és tudja támogatni ezt a változást, hiszen Magyarországon jelentõs mértékben nõttek a jövedelmi különbségek.
Igazában két út állt a kormány és a frakció elõtt. Vagy azt mondja, hogy meglépi ezeket a kényszerintézkedéseket és a rászorultság elvét helyezi elõtérbe, vagy azt mondja, hogy folytatja ez elmúlt években követett politikát a családipótlék-ügyben, vagyis nem változtatja a családi pótlék mértékét, és így gyakorlatilag az infláció elértékteleníti azt. Így olyan helyzet alakul ki, ami valóban kialakult, hogy a gyermeknevelés költségeiben jelentõsen csökkent a családi pótlék, tehát a közösségi elosztás után visszajuttatott összeg, és a nagy jövedelmûeknél ez az összeg már nem igazán volt meghatározó sem a gyermekvállalás, sem a gyermeknevelés tekintetében. Azt gondolom, amikor azt mondja nagyon sok ellenzéki képviselõtársam, hogy az ország demográfiai problémáinak egyik oka az, hogy a családi pótlék nem alanyi jogon fog járni, akkor nem hiszem, hogy ezzel a valóságot állítják, hisz alapvetõen nem a családi pótlékért van egy vagy két, vagy három gyerek Magyarországon, ez ennél sokkal szélesebb és sokkal bonyolultabb problémakör.
Az igazságosabb teherviselés irányába elsõsorban a személyijövedelemadó- törvényben próbál lépéseket tenni ez a csomag, valamint a feketegazdasággal kapcsolatos intézkedésekben, a szerencsejáték-törvény módosításában és egyéb ügyekben. Szeretném felhívni ellenzéki képviselõtársaim figyelmét arra, hogy ha a feketegazdasággal kapcsolatos további törvénykezés folytatódik a tisztelt Ház elõtt, akkor ne tegyék azt, amit tettek az elmúlt két-három hétben, amikor is a Gaál Gyula által jegyzett, egy adókivonási lehetõséget megszüntetõ törvénymódosítás hatálybalépését mondva csinált indokokkal két-három héttel elhúzták. Remélem, hogy e tekintetben sokkal megértõbbek lesznek, és valóban konstruktivitást fognak tanúsítani képviselõtársaim.
Szeretném elmondani azt is, hogy higgyék el, sem az MSZP frakciót, sem a kormányt nem az önpusztítás igénye vezérelte, amikor ezt a csomagot nyilvánosságra hozta és a parlament elé terjesztette, és valószínûleg a tisztelt Ház kisebb módosításokkal elfogadja. Elsõsorban itt szeretnék visszautalni arra, hogy nagyon komoly felelõsség vezérelte ezt a magatartást.
Szeretném még felhívni a figyelmet, hogy a stabilizációs csomagterv nemcsak egyes részletkérdéseit, hanem stratégiáját tekintve is túlmutat azon a hatáson, amely az 1995. évi közvetlen pénzügyi vonatkozásként jelentkezik. Hiszen a teljes államháztartás reformjának gondolatát, beleértve az úgynevezett nagy elosztási rendszerek újragondolását, átalakítását is, már az elõzõ kormányok is napirendre tûzték, de soha sem volt bátorságuk azok megvalósítására. Remélem, hogy kormányunk legalább olyan eltökélt lesz, mint ebben a Bokros-csomagban, és ezt az államháztartási reformot nemcsak megindítja, hanem véghez is viszi. A Bokros-csomag hatása ugyanis alapvetõen attól függ - mint ahogy erre Hajdú úr is utalt az elõzõ felszólalásában -, hogy sikerül-e ezt következetesen végrehajtani és e megkezdett úton tovább járni. Ha ezt nem tesszük, a hatása valóban elolvadhat: az áldozatokat kértük, de gyakorlatilag az eredmény nem következik be.
Az elmondottak alapján még egyszer azt szeretném aláhúzni, hogy, minden korábban elhangzott állítással ellentétben, a stabilizációs csomagtervre irányuló javaslat megtétele a kormány felelõsségét tükrözi. A felelõsségét azért, hogy rövid távon mind a külsõ, mind a belsõ fizetõképesség megmaradjon, kicsit hosszabb távon pedig azért, hogy a gazdaság egészséges növekedése induljon be, azaz a gazdaság növekedése és az ország külsõ egyensúlya egymással összhangba hozható legyen.
Arra szeretném kérni képviselõtársaimat, hogy ne a stabilizációs csomagterv váljon a politikai csatározások színterévé. Éles és robbanékony gazdasági helyzetben a késõbbiek során folytathatjuk majd a politikai csatározásainkat, de azt gondolom, most túl nagy a tét ahhoz, hogy tisztán politikai síkra tereljük ezeket az intézkedéseket.
(10.10)
Ezért úgy gondolom, hogy az ország érdekét szolgálná, ha az elõterjesztõ felelõsségét és a már majdnem elfelejtett konstruktív ellenzéki magatartást a tisztelt Országgyûlés átérezné, és hozzájárulna ahhoz, hogy a gazdaság stabilizációs helyzete megteremtõdjön.
Kérem önöket, hogy tegyék ezt meg, és segítsenek abban... (Az elnök megkocogtatja a poharát.)... - köszönöm, elnök asszony -, hogy a magyar gazdaság talpra állhasson, és a magyar gazdaság fejlõdése következtében nagyon sok új munkahely jöjjön létre, és valóban a jövedelemnövekedés biztosítsa azt a forrást, ami a további jövedelemelosztást biztosítja. Köszönöm szépen. (Taps.)