HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A téma, amely napirenden szerepel, a gazdasági átalakulás társadalmilag talán legérzékenyebb, legfájdalmasabb témája, ez a munkanélküliség és a foglalkoztatás.
A tisztelt Ház 1991-ben fogadta el a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényt. Ez a törvény azóta többszöri módosítással lényegében betöltötte a funkcióit olyan értelemben, hogy hozzájárult a munkanélküliség mérsékléséhez, a társadalmi béke megõrzéséhez.
Ugyanakkor, ahogy az idõ elõrehaladt, egyre nyilvánvalóbbá váltak - én azt hiszem, hogy ez így természetes - a törvénynek, a kialakított eszközöknek a hiányosságai, problémái, így mindenekelõtt az, hogy az eszközök túl költségesek és a költségeikhez képest viszonylag kevéssé eredményesek.
Azt hiszem, hogy ennek a magyarázata tulajdonképpen az eszközök keletkezésének a körülményeiben keresendõ. 1991-ben, amikor a törvény született, lényegében átvette és megpróbálta a magyar helyzethez illeszteni a fejlett piacgazdaságok munkaerõpiaci intézményeit, mechanizmusait. Mûködése során azonban bebizonyosodott, hogy ezek az eszközök, legalábbis részben, finanszírozhatatlanok az elgondolt módon. A magyar munkanélküliség természete, az emberek reagálása a problémára más, mint azokban a fejlett piacgazdaságokban, ahonnan a mintát vettük. Mirõl is van szó?
Engedjék meg, hogy ismertessek önökkel egy olyan összefüggést, ami szakértõk körében, azt hiszem, közhelyszerûnek hat, ugyanakkor a közvélemény elõtt kevéssé ismert.
A fejlett piacgazdaságokban a munkanélküliség, amely, mint hallottuk, többé-kevésbé azonos színvonalú, mint ma Mgyarországon, elsõsorban a gazdasági struktúraváltásból táplálkozik. Ezzel szemben Magyarországon - és általában Kelet-Európában - alapvetõ magyarázata az elmúlt években a gazdasági hanyatlásban, a GDP csökkenésében keresendõ.
Magyarországon bizonyos számok szerint '90-93 között a GDP 17 százalékkal csökkent, más számok szerint 20-24 százalékkal, mindenesetre olyan mértékben, amilyen a fejlett piacgazdaságokban legutóbb talán a '929-33-as nagy gazdasági válság idején fordult elõ.
Ebbõl két következtetés adódik. Egyfelõl hanyatló GDP mellett meglehetõsen csekély a gazdaságnak a képessége arra, hogy a munkanélkülivé váltakat felszívja, másrészt szûkülõek azok az anyagi eszközök, amelyekbõl a foglalkoztatáspolitika finanszírozható. Ebbõl adódik az, hogy a régióban valamennyi ország, ideértve hazánkat is, kezdetben meglehetõsen ambiciózus foglalkoztatáspolitikai elképzelésekkel indult, ami egyébként a finanszírozást is illeti, és ahogy a munkanélküliség növekedett, ahogy hazánkban is '90-93 között, úgy ezek az elképzelések egyre inkább szerénnyé váltak, és a kormányok kénytelenek voltak számot vetni az anyagi eszközök szûkösségének az adottságával. Ilyen értelemben az ellátások, ha úgy tetszik, az elmúlt évek során szigorodtak Magyarországon, talán kisebb mértékben, mint a szomszédos országokban, mint mondjuk Csehországban, de szigorodtak a régió egészében is. Azt hiszem, ez az az alapetõ összefüggés, ami miatt ezt a kérdést ma újra napirendre kell tûzni.
Ugyanakkor van néhány egyéb olyan összefüggõ probléma, ami a módosítást szintén sürgetõvé teszi. A foglalkoztatás, az, hogy valaki elhelyezkedjen, egy piacgazdaságban alapvetõen két szereplõ döntésének az eredménye: a munkáltatóé, akinek üres munkahelye van, tehát foglalkoztatást biztosít, és a munkavállalóé, aki el akar helyezkedni.
Magyarországon ma mintegy négymillió foglalkoztatott van, több mint félmilliló a nyilvántartott munkanélküliek száma. A betöltetlen bejelentett álláshelyek száma évi hatvanezer. A hatvanezerbõl körülbelül huszonöt- harmincezer nem kerül betöltésre jelentkezõk hiányában. Ha a nyugat-európai tapasztalatok alapján azt mondjuk, hogy a bejelentett álláshelyek száma a ténylegesen létezõknek körülbelül harminc százaléka, egyharmada, akkor ez azt jelenti, hogy lényegesen több üres álláshely van, keletkezik, mint amirõl tudunk, amelyeket valami úton-módon a munkaerõpiaci intézmények megkerülésével töltenek be, netalán amelyekben illegális feketefoglalkoztatás létesült.
Ebbõl a megközelítésbõl az a meggyõzõdésünk, hogy a mai munkaügyi ellátási rendszer kevéssé ösztönöz arra, hogy a munkanélkülivé váltak újbóli elhelyezkedést keressenek. Jelentõs részük esetében az ehhez szükséges aktivitás nincs meg, jóllehet nem kívánjuk azt tagadni, hogy különösen válságos területen, régiókban valóban csekély a munkahelyek száma is.
Problémát jelent ugyanakkor az is, hogy a munkanélküliek, különbözõ ellátásban részesülõk egy része munkát végez, ami nem probléma: bejelentéssel, ami probléma: bejelentés nélkül, ugyanis a szürke, fekete zónában keletkezõ munkaalkalmak, jövedelmek szûkítik a legális munkalehetõségek körét, rontják ennek feltételeit.
Mindezek a problémák azok, ami miatt a foglalkoztatási törvény módosítása az elmúlt években is többször napirendre került, és emiatt tartja, illetve tartotta szükségesnek a kormány azt, hogy megalapozzon egy átfogó módosítást. Ennek az átfogó módosításnak az elveit a kormány az elmúlt évben kialakította, illetve a módosítás elsõ része, leszûkített változata az elmúlt év végén az Országgyûlés elé került, és az Országgyûlés ezt el is fogadta.
A következõ módosítási csomaggal a kormány ez év nyarán szándékozott a parlament elé lépni, és lényegében ezt hoztuk most elõre.
Tisztelt Ház! A gazdasági stabilizációt szolgáló intézkedések kidolgozása teremtett egy olyan új helyzetet, ami elkerülhetetlenné tette, hogy egyes, egyébként a szándékaink szerint is szükséges változtatásokra most tegyünk javaslatot.
Itt ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy ezeket a módosításokat önmagukban is szükségesnek tartjuk, ezeket szükségessé teszi a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer elkerülhetetlen ésszerûsítése. A stabilizációs csomag tulajdonképpen ebben annyiban játszott, illetve játszik szerepet, hogy ezek a módosítások nem néhány hónappal késõbb, hanem most kerülnek a tisztelt Ház elé.
(12.00)
Ebbõl a szempontból, azt hiszem, számunkra, illetve a kormány számára rendkívül fontos az a mozzanat, hogy a most beterjesztett módosítások igazodjanak a távlati koncepcionális elgondolásainkhoz.
Melyek a fõbb változtatások?
Elõször is a jövedelempótló támogatás folyósítását a kormány javaslatai munkavégzéshez szeretnék kötni, és ezek a módosítások a foglalkoztatási törvény oldaláról ehhez teremtik meg, hivatottak megteremteni a feltételeket.
A szociális törvény várható módosítása javasolja átalakítani a jövedelempótló támogatás rendszerét. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi határidõ nélküli folyósítással szemben a támogatás folyamatosan csak 24 hónapig lenne adható. Ezt követõen a munkanélküli akkor kerülhetne vissza a jövedelempótló támogatási rendszerbe, ha közben ismét munkanélküli-járadékos lesz, azaz legalább fél éven keresztül munkát végez. Várakozásaink szerint elsõsorban az illegális munkavégzés, legalábbis egy részének a kifehérítésével, az önkormányzatoknál végzett közhasznú foglalkoztatás kiszélesítésével, a rendelkezésre álló erõforrások célirányosabb felhasználásával ez megvalósítható. A foglalkoztatási törvény mostani módosítása ehhez azáltal nyújt segítséget, hogy egyrészt a jövedelempótló támogatásban részesülõk számára az átlagosnál kevesebb, már 180 napi munkaviszonyban eltöltött idõ után lehetõséget biztosít egy rövidebb idejû munkanélküli-járadékra, másrészt a foglalkoztatási költségek 70 százalékában határozza meg az önkormányzatok támogatásának a mértékét, ha jövedelempótló támogatásban részesülõk közhasznú foglalkoztatását vállalják.
A második jelentõsebb változtatás az elõnyugdíj felváltása a nyugdíj elõtti munkanélküli-segéllyel. Az elõnyugdíjazás rendszerét a nyugdíj elõtti munkanélküli-segélyezéssel javasoljuk felváltani. Ennek megállapítását is az öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb három évvel fiatalabb, legalább 180 napi járadékfolyósítási idõt kimerített munkanélküli kérheti. A segély összege azonban elszakad a kérelmezõ nyugdíjától, azonos lesz az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80 százalékával. Ez jelenleg 6720 forint. A segély után a járadék a Szolidaritási Alapot terheli. A segélyben részesülõ öregségi nyugdíját a korhatár betöltése után, vagyis nem a segélyezés megindítását megelõzõen állapítják meg, mint ezt egyébként korábban terveztük. Javaslatunk azért módosult így, mert ez a változat szakembereink számítása szerint általában elõnyösebb a munkanélküliek számára.
A harmadik változtatás a korengedményes nyugdíj átvállalásának megszüntetése. A törvényjavaslat alapján megszûnik a korengedményes nyugdíj átvállalásának lehetõsége. A korengedményes nyugdíjak költségeinek részbeni, vagy teljes átvállalása az egyik legköltségesebb, hosszú távú és visszafordíthatatlan elkötelezettséget jelentõ munkaerõpiaci eszköz. A korengedményes nyugdíjazás feltételeinek várható módosulására, továbbá a Foglalkoztatási Alap pénzeszközeinek szûkösségére tekintettel ilyen nagy összegû kötelezettségvállalásra a jövõben nem látunk lehetõséget.
A negyedik jelentõsebb változtatás a pályakezdõk munkanélküli-segélyének mérséklése, illetve késõbb megszüntetése. Elgondolásaink szerint a pályakezdõk munkanélküli-segélyét aktív eszközökkel kívánjuk felváltani, mert a hazai és a nemzetközi tapasztalatok szerint is a passzív pénzbeni támogatások gyakran akkor is várakozásra ösztönzik a pályakezdõket, amikor lenne módjuk az álláskeresésre és az elhelyezkedésre. Úgy gondoljuk, nem kívánatos támogatást nyújtani olyan életstratégiákhoz, amelyekbe beleépül az, hogy a pályakezdõ az iskola befejezése után elmegy egy normális, háromhónapos szabadságra, regisztráltatja magát munkanélküliként, hat hónapig felveszi a munkanélküli-segélyt, majd lényegében, tisztelet a kivételnek, utána kezd foglalkozni az elhelyezkedéssel. Az ellátás átalakításáig sem látjuk fenntarthatónak, hogy a pályakezdõk munkanélküli-segélye, ami ma a minimális bér 75 százaléka, azaz 9150 forint, magasabb legyen, mint a munkanélküli- járadék 8600 forintos alsó határa. Ezért javasoljuk, hogy a pályakezdõk munkanélküli-segélyének összege, hasonlóan a többi segélyszerû munkanélküli- ellátáshoz, a mindenkori öregségi nyugdíj 80 százaléka legyen.
A kormány szükségesnek ítéli, hogy a foglalkoztatáspolitika területén is lépéseket tegyen a feketemunka visszaszorítására. Stratégiai cél az, hogy gyarapodjanak a legális munkaalkalmak, a szürkezóna, amennyire lehet, fehéredjék, a munkák elvégeztessenek, s aki dolgozni akar, az, ha rövidebb ideig is, ha átmenetileg is, munkához jusson.
A tövénymódosítás egyebek közt a hazai munkaerõpiac védelme érdekében az eddiginél jóval hatékonyabban kívánja bírságolni azokat a munkaadókat, akik külföldi munkavállalót foglalkoztatnak engedély nélkül. A kiszabható és a Foglalkoztatási Alapba befizetendõ bírság összege elsõ esetben a minimálbér ötszörösénél, a második és további esetekben a tízszeresénél nem lehet kevesebb.
A munkaügyi ellenõrzést a kormány egyébként átfogó törvényben kívánja szabályozni, koncepciója elkészült, ezt a szociális partnerek megkapták, vitája megkezdõdött. A jelenlegi módosítási javaslat ennek néhány elemét tartalmazza, ezzel lényegében az Érdekegyeztetõ Tanács, illetve a Munkaerõpiaci Bizottság munkavállalói oldala kérését teljesítettük.
Néhány szót szeretnék szólni az átmeneti szabályokról. Arra törekedtünk, hogy a mostani javaslatban foglalt módosítások ne veszélyeztessék a már ellátásban részesülõk biztonságát, illetve teremtsenek megfelelõ átmenetet, segítsék az érintettek számára a felkészülést. Nyilvánvaló, a módosítások elõnyugdíjasok esetében nem érintik a már megszerzett jogosultságot.
Javasoljuk továbbá, hogy aki a törvény hatálybalépésének idõpontjában munkanélküli-járadékban részesül, és a szükséges feltételekkel rendelkezik, 1995. december 31-ig szerezhessen jogosultságot az elõnyugdíjra. A szociális törvény átmeneti szabályai szerint pedig 1996. szeptember 30-áig a jövedelempótló támogatásban részesülõknek 180 nap helyett elegendõ 90 napi munkaviszonyt igazolniuk ahhoz, hogy ne essenek ki a támogatási rendszerbõl. Tekintettel arra, hogy a munkanélküliek jelentõs része, különösen ebben az átmeneti idõszakban, csak közhasznú munkavégzéssel tud az elõírásoknak megfelelni, a költségek átvállalására a pótköltségvetés a tervek szerint 3 milliárd forintot juttat a Foglalkoztatási Alapba.
Tisztelt Országgyûlés! Kötelességem tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a jelen törvénymódosító javaslatokat az Érdekegyeztetõ Tanács és az Érdekegyeztetõ Tanács Munkaerõpiaci Bizottsága többször megtárgyalta.
(12.10)
Ebbõl a szempontból két mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet. Egyfelõl mind a munkavállalói, mind a munkaadói oldal hangsúlyozta, hogy a foglalkoztatási törvény átfogó koncepcionális módosítására van szükség. Magam is mondottam, a kormány is úgy gondolja, hogy valóban erre van szükség. Most ennél a csomagnál az a feladatunk, hogy vonjuk le a gazdasági stabilizációs intézkedésekbõl a foglalkoztatáspolitikára vonatkozó következtetéseket, és ügyeljünk arra, hogy a javasolt módosítások ne térjenek el stratégiai céljainktól.
A munkáltatói oldal egyébként a módosítás irányát nem vitatta. A munkavállalói oldal nem értett egyet a módosítás irányával. Különösen kifogásolta az elõnyugdíj megszüntetésére, a korengedményes nyugdíj FA-ból történõ támogatásának megvonására, a pályakezdõ munkanélküliek ellátásával, támogatásával kapcsolatos szigorításokra vonatkozó javaslatainkat.
Másodszor - ezt szeretném külön aláhúzni -: az Érdekegyeztetõ Tanács munkavállalói és munkaadói oldalai nem értettek egyet azzal, hivatkozással az ÉT alapszabályára, hogy a munkaerõpiaci bizottság jogosítványainak csökkentése a javaslatunkban foglaltaknak megfelelõen történjék. A kormány részérõl mi úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi kiélezett helyzetben rugalmasabb és gyorsabb döntési mechanizmusra lenne szükség. A döntések elhúzódása a munkaerõpiaci bizottságban már az elmúlt hónapokban is gondokat okozott az aktív foglalkoztatáspolitika finanszírozásában. Ugyanakkor nem tartanánk szerencsésnek, ha a törvény módosítására a szociális partnerek egyetértése nélkül kerülne sor.
Figyelembe vesszük azt is, hogy napirenden van és a következõ hónapokban foglalkozni kívánunk - a kormány és a szociális partnerek - az érdekegyeztetés mechanizmusának újragondolásával, az érdekegyeztetés átfogó felülvizsgálatával.
Mindezek alapján a kormány ismételt egyeztetést kezdeményez a szociális partnerekkel, munkavállalókkal és munkaadókkal a munkaerõpiaci bizottság hatáskörének módosítására vonatkozóan. Reméljük, hogy ezen az egyeztetésen sikerül megállapodást elérni. Amennyiben ez reményeink szerint bekövetkezik, bizonyos módosításokkal járhat az önök elõtt lévõ törvényjavaslatra nézve is.
Tudomásunk szerint egyébként a szociális partnerek eljuttatták véleményüket a frakcióknak, bizottságoknak. Ezzel kapcsolatban azt szeretném aláhúzni, hogy ezek a vélemények a törvényjavaslatnak arról a változatáról készültek, amelyek elsõ ízben voltak a munkaerõpiaci bizottság elõtt. Azóta az elõterjesztõ a törvényjavaslaton több módosítást hajtott végre, így bekerültek a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló részek, változtak az elõnyugdíj átmeneti szabályai, amire a szociális partnerek véleménye természetesen nem tér, illetve térhet ki.
Tisztelt Ház! Bár az önök elõtt lévõ törvényjavaslat a kormány gazdasági stabilizációt szolgáló intézkedéseihez kapcsolódva készült és nyújtottuk be, úgy érzem, sikerült megtalálnunk azt a kompromisszumot, amellyel a módosítások illeszthetõek hosszabb távú elképzeléseinkhez, ami a foglalkoztatáspolitika koncepcióját, stratégiáját illeti.
Kérem a tisztelt képviselõket, hogy a törvényjavaslatot szavazataikkal támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)