DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Csak azért állok, mert reggel óta ülve, megfájdult a derekam. Gondolom, a többiek közül is vannak így néhányan - de ez magánügy.
Amirõl szólni kívánok, az viszont igencsak közügy, hölgyeim és uraim. Ahhoz, hogy egy demokrácia mûködjék, legalább akkora szükség van a társadalom önszervezõdésére, mint a parlamentre. Hozhatunk mi bölcsebbnél bölcsebb törvényeket; hogyha a társadalomban nincs, aki ennek megfelelõen éljen, cselekedjék és próbáljon javítani saját sorsán, akkor nagyon soká lesz ebben az országban polgári demokrácia, nagyon soká lesz polgári öntudatú ember, és nagyon soká várható el tízmillió állampolgártól, amit mi saját magunktól elvártunk és teljesítettünk.
Azt vártuk el saját magunktól, hogy ezt a lehetetlen feladatot, miszerint egytizedét - a tavalyinál névértékben, forintban is kisebb összeget osszuk szét, és döntsünk abban, hogy a vesebetegektõl vegyem el azért, hogy a cukorbetegeknek adjam, vagy fordítva..? Hogyha ezt vállalta ez a 18 hölgy és úr - és vállalta az önkorlátozást, ami ezzel jár, hogy igyekszünk a végsõkig, a konszenzusig, a közmegegyezésig tárgyalni, és utánanézni, hogy ez a beadott, 1500 szervezet által beadott 1500-szor százoldalnyi anyag mennyiben hiteles -, és egyetlenegy frakció nem vonta kétségbe, hogyha már beléhelyezte - egy tartózkodással -, ebbe a bizottságba a bizalmát, akkor tartani fogja magát ahhoz, hogy nem terjeszt be módosító indítványokat; különben azok a méltatlan viták ismétlõdnek meg, amelyek valóban méltatlanok voltak. Hiszen nem lehet igazságot tenni két nyomorult között: kinek a nyomorúsága nagyobb.
Ezért született - mint ahogy hallottuk - a bizottságban, minden albizottságban - kivéve az ifjúsági szervezetek támogatásával foglalkozó albizottságot - konszenzus.
(19.20)
Az ifjúsági albizottságban nem tudott konszenzus születni, mert itt kötõdött leginkább politikai magatartáshoz az egyes ifjúsági szervezetek megítélése. A nyugdíjasoknál, vesebetegeknél, cukorbetegeknél, rákosoknál, azt hiszem, a politikum kevésbé jelentkezett. Nem véletlen, hogy itt robbant ki a feszültség, hiszen egy lehetetlen feladatra vállalkozott ez a testület akkor, amikor deklaráltan nem politikai szempontok szerint próbált dönteni egy olyan, képviselõkbõl, tehát politikusokból álló testület, amely végül is politikai preferenciák alapján állt össze.
Ez egy olyan - hogy is mondjam - példátlan tett lett volna, ha sikerül politikamentesen dönteni egy politikusokból álló testületnek, amire csak reményünk volt. Sajnos a reményünkben csalatkoznunk kellett, mert nem azt mondom, hogy a hat párt közül egy, de az egyik pártnak négy tagja úgy érezte, hogy politikai jellegû, azzal vádolható vagy azzal kapcsolatba hozható ifjúsági szervezetek esetében nemcsak módja, de joga is van a politikai túlsúlyát érvényesíteni, azt az 54 százalékot, amivel megválasztották õket teljesen törvényes, legitim módon.
Itt a különbség a megítélésben csak az, hogy ha eleve lemondtak ennek a túlsúlynak az érvényesítésérõl, ami természetes igény lehetett volna a megállapodás elején, de ha elfogadták egy tartózkodással, hogy ebben a bizottságban paritásos lesz az összetétel, akkor ezzel eleve lemondtak arról, hogy pont politikai kérdésekben erõt érvényesítsenek.
Csintalan képviselõ urat - aki a külsõ-Ferencvárosban választási ellenfelem és a befutó gyõztes volt - hívnám tanúként, ha itt lenne, hogy a ferencvárosi kocsmákban sem szokás leülni ultizni úgy, ha nem jó a lapjárás, akkor utólag a póker szabályai szerint próbáljak elszámolni. Itt ez történt. Tartotta magát a képviselõk 98 egész valahány százaléka ehhez az eleve született megállapodáshoz, pont azért, mert mindenki tudta, hogy nem lehet igazságosan dönteni. Nem lehet igazságosan dönteni, de a jelen körülmények között nem szabad politikai szempontok alapján dönteni. Ezt tudomásul vettük, és azt hiszem, minden kérdésben megpróbáltuk és sikeresen érvényesítettük, kivéve ezt a hat ifjúsági szervezetet.
Amikor azonban néhányan tehát úgy gondolták, hogy a hat ifjúsági szervezet közül az egyik, a Baloldali Ifjúsági Társulás mégis miért ne kapna 1 millió 100 ezer helyett 6 milliót, akkor az ehhez szükséges pénzt nem a többi ifjúsági szervezettõl vették el, hanem az egészségügy, a szociálpolitika, a környezetvédelem terén tevékenykedõ szervezetektõl, s ennek lett az az eredménye, hogy a bizalmi alapon, közmegegyezéssel választott, konszenzussal mûködõ bizottság döntését néhányan utólag megpróbálták megváltoztatni.
Emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy kivételes eljárásban történik a tárgyalás, tehát miután nem kapta meg az elõterjesztõ bizottságban sem az egyharmadot ez a csomag, nem kapta meg a költségvetési bizottságban sem a támogatást, a hatályos jogszabályaink szerint csak a Házszabályt megerõszakolva lehetne ebben a kérdésben a teljes parlament négy tagjának kívánsága szerint dönteni. Éppen ezért én biztos vagyok abban, hogy nem így fog dönteni a parlament; mindenesetre tanulságos volt Juhász Gábor fiatal ifjúgárdista... (Derültség.)... véleményét itt meghallgatni, akinek a véleménye, stílusa az én egykori ifjúgárdista koromat idézte, s az a szomorú ebben, hogy az ember elõre látja, hogy ha ezek az ifjak netán felserdülnek, akkor mi vár a többiekre. (Derültség.) Nagyon tanulságos volt ez, megérte a mai délutánt, és azt hiszem, hogy mindannyiunk számára tanulsággal szolgált. Mindenesetre ultizni nem ülnék le Juhász Gáborral - pókerrõl még nem volt szó.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)