DR. GICZY GYÖRGY (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek költségvetési támogatását elõkészítõ bizottság társadalmunk demokratizmusának vagy demokratizálódó társadalmunknak állatorvosi lova. Mindazt az ellentmondást ugyanis tartalmazza, amely egy demokratizálódó társadalmat egyáltalán jellemezhet. A társadalmi szervezeteket, a civil társadalmakat az ember spontán közösségteremtõ erejébõl származtatjuk, az ellentmondás pedig onnan származik, éppen a rendszerváltoztató magyar társadalomban, hogy jelen vannak azok a szervezetek is, amelyek a pártállam idejében jöttek létre, nem az ember spontán közösségteremtõ akaratának eredményei, hanem az egypártrendszer akaratának az eredményei. (Közbekiáltások a jobb oldalról: Helyes! Így van! - Taps a jobb oldalon.) Ezzel az ellentmondással mi már küzdöttünk az elmúlt négy év folyamán is. (Közbeszólás a bal oldalon: Helyes!) Helyes, hogy küzdöttünk, valóban. Mert tisztázni kell magának a parlamentnek és minden demokratikusan gondolkodó ember számára azt, amikor ezeket a kérdéseket vizsgálja és ezekrõl a kérdésekrõl vitatkozik, hogy valamiféle pártállami nosztalgia mozgatja-e a régi szervezetek iránti rokonszenvében, vagy igazán abban elkötelezett, hogy új társadalmi szervezõdések jöjjenek létre Magyarországon. Ez az alapkérdés!
Mi is vitatkoztunk, nemcsak az elmúlt négy évben ezekrõl a kérdésekrõl, hanem vitatkoztunk sokat a paritásos bizottsági üléseken is, de megszületett a megegyezés - legalábbis azt hittük, hogy megszületett. Hiszen minden olyan szépen indult, ahogy itt tulajdonképpen Hegyi Gyula képviselõ úr is és Juhász képviselõ úr is kiemelte, ugye, egy paritásos bizottság jött létre, tehát a demokrácia mûködik, minden rendben van, dolgoznak a szakértõk, a munkát elvégezték - és egyszer csak érkezett, mikor már megegyeztünk, mikor fölálltunk az asztaltól azzal, hogy befejeztük a munkát és megállapodtunk, akkor érkezett valóban négy szocialista képviselõtõl egy olyan mennyiségû módosításcsomag, ami az elmúlt négy év során soha nem fordult elõ... (Szili Sándor közbeszólására:).., ekkora, ilyen mennyiségû, egy frakciótól, kedves Szili Sándor, rosszul emlékszel, sosem érkezett!
Még egyszer ki akarok térni a paritásos bizottsággal kapcsolatos vitára. Kérem szépen, nagy baj az, ha egy frakció megbánja a nagylelkûségét. Mert azt mi is nagyon jól tudjuk, hogy nem a paritásos bizottság dönt végül is a pénzek elosztásáról, hanem lehet, hogy annak a három vagy négy képviselõnek az akaratából majd a szocialista frakció fog dönteni akkor, amikor itt konkrétan megszavazzuk a pénzeket. Tehát hiába hivatkoznak önök vissza arra, hogy volt paritásos bizottság, és hiába mondja igen tisztelt képviselõtársam, Hegyi Gyula, hogy folytassa a bizottság a munkáját - én, kérem, nagyon elbizonytalanodtam. Nem tudom, mi érkezik önöktõl a következõ fázisban. De hozzá akarom tenni: itt most önöknek a vitája nem az ellenzékkel van. Önöknek a vitája tulajdonképpen azokkal a képviselõtársaikkal van, akikbe belevetették a bizalmukat, odaküldték önök ebbe a bizottságba, odaküldték a frakcióiknak a szakértõit, és ezeket a képviselõket és ezeket a szakértõket dezavuálják! Ez történt! (Taps a jobb oldalon.)
És még egy dolgot hozzá akarok tenni. Elnézést kérek a viszonylag távoli párhuzamért, de egyszer már értse meg az igen tisztelt szocialista frakció: nem az a demokrácia, hogyha tárgyalunk. Nem az a demokrácia pusztán, hogy paritásos bizottság születik! Mert a médiaügyekben is tárgyaltatnak minket. Az, hogy tárgyalunk, és utána a tárgyalástól egy teljesen eltérõ döntés születik - ez az, ami megkérdõjelezi a demokráciát, és megkérdõjelezi a tárgyalás, a további tárgyalások szükségességét és komolyságát természetesen. (Taps a jobb oldalon.)
Valóban nem nagy dolog ez. Kis összeg, ami itt a társadalmi szervezetek között elosztásra kerül. Kis összeg mindenképpen azokhoz az összegekhez képest, ami a magyar sajtóban mostanában megjelenik; elenyészõen kis összeg, Hegyi képviselõ úr, például a 12 milliárdhoz képest. (Taps a jobb oldalon.) Ha azonban nem az összegekhez mérjük, hanem ahhoz, hogy itt valóban számtalan társadalmi szervezõdés életérõl van szó, arról ugyanis, hogy újra tudják-e kezdeni, akár régi hagyományaikat fölelevenítve azt a valóban fontos és minden demokrácia életerejét, lüktetését és dinamizmusát biztosító munkálkodást, amelyet akár korábban folytattak, valamely hagyományt most újra fölelevenítve, vagy a demokrácia pillanatában születtek - és ezek valóban számosan vannak, ahogy Filló képviselõ úr mondta, megközelítõen ezer szervezetrõl van szó, és a támogatottak köre is rendkívül nagy -, akkor igen nagy a tétje annak, amirõl ma a magyar parlament tárgyal.
(19.50)
Itt szó esett arról is, hogy nemcsak módosítások érkeztek a Magyar Szocialista Párt frakciójától, hanem jött a frakcióvezetõ úrtól hozzánk egy levél, amelyben olyan mondatok is olvashatók éppen azzal, hogy a szocialista frakció ezt a paritásos bizottsági döntést elutasítja, Szekeres Imre frakcióvezetõ aláírásával: "Néhány esetben a bizottság politikai szempontokat érvényesített szakmai szempontok helyett."
Jó. Akkor én most idézek néhány olyan módosítást, amit Juhász képviselõ úr nyújtott be, néhányat fölidézek belõle, hogy mely szervezetektõl vett el, melyeknek adott. Ugyanis amit õ itt a tisztelt Ház elõtt fölolvasott, az csak egy töredéke volt azoknak a társadalmi szervezeteknek, amelyekre az õ módosítása vonatkozott. A következõ szervezetektõl vett el: a Cserkész Szövetségtõl, a Kolping Szövetséget említette... (Folyamatos zaj.) ..., a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetségtõl, a Református Fiatalok Szövetségétõl, a Regnum Marianumtól, a Katolikus Szülõk Országos... azt fölolvasta. A Katolikus Ifjúsági Mozgalomtól, a Katolikus Egyetemisták és Fõiskolások Egyesületétõl.
Kinek adott? Adott a Magyar Úttörõszövetségnek. (Zaj az ellenzéki képviselõk padsoraiban. - Közbeszólások a kisgazdapárt padsoraiból: Éljen!) Nem keveset: 3 millió 500 ezer forintot. (Dr. Torgyán József: Már nincs is!) Elég sok. (Folyamatos zaj.) A szétosztott összegekhez képest bizony ez egy elég nagy összeg, ha össze tetszik vetni a többivel. És adott a Baloldali Ifjúsági Társulatnak 4 millió 900 ezer forintot. (Dr. Torgyán József: Gyalázat!)
Én itt az elõzõ parlamentben is vitattam, hogy a Magyar Úttörõ Szövetség kaphat-e támogatást. (Közbeszólások balról: Elég baj!) Én itt kormánypárti képviselõként vitattam, és próbáltam elérni a bizottságban, hogy ne kapjon. Nem ideológiai okból. (Közbeszólások: Ááá! Ugyan! Mi a probléma? - Zaj az MSZP padsoraiban.) Elmesélem, hogy miért. Azért, mert a Magyar Úttörõ Szövetség a Csillebérccel 60 millió forintot szed be évente. Ez a magyar sajtóban is megjelent. (Taps a kisgazdapárt, a KDNP és a Fidesz padsoraiban.) Tehát ez egy olyan szervezõdés, amelynek nem is volna szabad szerepelnie azok között, akik ezt a támogatást megpályázzák. Ezt tisztázzuk. Ez a magyar sajtóban is megjelent. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban. - Gellért Kis Gábor: Megnézted a kiadásait? - Dr. Torgyán József: Miért nem adják inkább az árva gyerekeknek?)
Azért említem most önök elõtt kifejezetten a Magyar Úttörõ Szövetséget, mert engem ezzel a gondolatommal az elmúlt évben leszavaztak. Pedig akkor önök nem voltak ekkora többségben. És azért, mert hallom, hogy a frakcióban megfogalmazódott, éppen a mostani bizottsági állásfoglalással kapcsolatban az a kitétel, az a kritika is, hogy lehet az, hogy a korábbi évben a Magyar Úttörõ Szövetség nagyobb összeggel szerepelt, mint most a paritásos bizottság elõterjesztése alapján. Én ezt csak azért akartam önöknek elmondani, hogy bár viták valóban lehetnek, de azzal, hogy valamennyivel kevesebbet adott ez a bizottság az Úttörõ Szövetségnek, azzal még mindig nem hiszem, hogy olyan óriási elõnyt nyújtott volna, vagy más, fiatal szervezetek, ifjúsági szervezetek számára fordított volna támogatást. (Gellért Kis Gábor: Nincs mögöttük teljesítmény!)
Én azt gondolom, befejezésül, valóban át kell önöknek gondolni, amit a paritásos bizottság valóban szakértõk hozzájárulásával terjesztett be. És nem arról van itt szó, amit Juhász képviselõ úr mondott, hogy kihasználtuk a paritásos bizottság adta lehetõségeket. Éltünk azzal a lehetõséggel, amelyet valóban önök nyújtottak a számunkra, de még egyszer hangsúlyoznom kell: ebben a paritásos bizottságban végül is konszenzus alakult ki a vitákat követõen. Tehát én arra kérem önöket, ne azzal az erõvel éljenek, hanem térjenek vissza a korábbi gondolatukhoz, ahhoz a gesztushoz, amely e kis összeg keretében a magyar társadalmat igazán éltetõ, sokszínû szervezõdéseknek lehetõséget kíván nyújtani valamennyiünk, vagyis a demokrácia érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)