KÕSZEG FERENC, a nemzetbiztonsági bizottság többségének elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Négy feltétele van annak, hogy valakit az egyes fontos tisztséget betöltõ személyek ellenõrzésére alakult bizottság tagjává lehessen jelölni s azután választani. Ez a négy feltétel a következõ:
Az egyik, hogy az illetõ kinevezett bíró legyen.
A második az, hogy aláírásával, nyilatkozatával vállalja, hogy ebben az átvilágító bizottságban kíván tevékenykedni.
A harmadik az, hogy nem volt tagja olyan szervezetnek, amely beleesik abba a körbe, amelynek megismerése céljából az átvilágítás, az ellenõrzés intézménye létrejött. Magyarán, nem volt tagja a III/III-as csoportfõnökségnek sem mint hivatásos állományú tiszt, sem mint hálózati személy; nem szolgált a karhatalomban; nem volt olyan politikai pozícióban, amelyben ügynöki jelentéseket, illetve titkosszolgálati jelentéseket kapott meg; és nem volt tagja a nyilas pártnak.
A negyedik feltétel pedig az, hogy nem hozott olyan ítéletet, amelyet az 1989-90-ben és '92-ben hozott semmisségi törvények alapján semmissé nyilvánítottak.
Az elsõ két kérdésben ténykérdésekrõl van szó, tehát arról, hogy az illetõ kinevezett bíró-e. Ez nem igényel különösebb vizsgálatot, mint ahogy természetesen az sem, ha vállalja a részvételt a bizottságban, ezt aláírásával kell igazolnia. Maga az, hogy ezt a papírt, nyilatkozatot aláírja, ez beteljesíti a feltételt.
A harmadik feltétel vonatkozásában a törvény egy vizsgálatot ír elõ, amelyet a nemzetbiztonsági bizottságnak kell lefolytatnia, azokra a dokumentumokra támaszkodva, amelyeket a belügyminiszter, illetve a honvédelmi miniszter bocsát a nemzetbiztonsági bizottság rendelkezésére. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nemzetbiztonsági bizottságnak ezen túlmenõ vizsgálódásra is van módja.
A negyedik feltétel tekintetében ismét a jelentkezõ bírók nyilatkozatára kell támaszkodnia a bizottságnak. A törvény nem ír elõ a bizottság számára semmiféle vizsgálatot annak a megállapítása tárgyában, hogy a jelentkezõ bírák hoztak-e olyan ítéletet, amely a semmisségi törvények hatálya alá esik, tehát amelyet semmissé nyilvánítottak. Nincs is lehetõsége, nincs is módja erre a bizottságnak. Ebben a tekintetben tehát a bírók nyilatkozata a perdöntõ fontosságú.
Amikor 1994. április 5-én a nemzetbiztonsági bizottság elõtt négy bíró megjelent, akkor szóba került, felvetõdött az a kérdés, amely tulajdonképpen elõrevetíti a mostani, a múlt év végén kialakult problémát, nevezetesen azt, hogy mi történik akkor, ha utóbb kiderülne az, hogy az átvilágító bizottságba jelölt, illetve oda megválasztott bírók mégiscsak hoztak olyan ítéletet, amelyek a semmisségi törvények hatálya alá esnek.
A bizottsági vitából csupán Horváth Balázs múlt ciklusbeli képviselõtársunkat szeretném idézni, azt a képviselõtársunkat, aki a két bíró urat, akiknek az ügyérõl ma tárgyalunk, ajánlotta a bizottságba. Horváth Balázs azt mondta akkor: "Magától értetõdõ dolog volt, hogy egy bíró tárgyalt annak idején, és tárgyalhatott nagyon tisztességesen egy hazatérés-megtagadást vagy tiltott határátlépési kísérletet, de a törvény általunk elfogadott logikája szerint ez mégis kizáró feltétel. Való igaz, hogy ezt nem tudja a bizottság hivatalosan ellenõrizni, de nem akarjuk kitenni a bíró urakat annak, hogy valaki, elolvasva a törvényt, felmutasson egy ítéletet, hogy 1973. november 5-én kapott valaki felfüggesztett ítéletet tiltott határátlépés elõkészítése miatt, és pont egy ebben a bizottságban tevékenykedõ bíró hozta ezt a döntést. Ezért a nyilatkozat 2. pontját végig kellene gondolni, összevetve a jogszabályokkal. Ehhez az elnök úr, illetve a bizottság nyilván idõt ad."
Ez után a négy megjelent bíró közül az egyik azt mondta: "Én nem tudok nyilatkozni, hogy hoztam-e ilyen ítélet, nem tudom megmondani. Bizonyára hoztam." S ezután távozott a bizottsági meghallgatásról.
Dr. Eigner József bíró úr pedig ezt mondta: "Én is egyetértek, ez váratlan dolog volt. Ha a jogszabályt megnézzük, akkor tudunk dönteni. Nagyon kellemetlen volna, ha utána lobogtatnának egy ilyen ítéletet."
(20.50)
Ezután pedig másnap, tehát a gondolkozási idõt is kihasználva, Eigner bíró úr aláírta azt a nyilatkozatot, miszerint "Kijelentem, hogy nem vettem részt olyan ítélet hozatalában, amelyet az 1956-os népfelkeléssel összefüggõ elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény, az 1945-1963 közötti törvénysértõ elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXIV. törvény és az 1963-1980 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bûncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény alapján semmissé nyilvánítottak." Eigner József aláírása.
Többé-kevésbé köztudott az, hogy elõször egy rádiómûsor alapján értesült a közvélemény és a bizottság is olyan konkrét tényekrõl, amelyek ennek a nyilatkozatnak a hitelét kétségessé tették. Ezután a nemzetbiztonsági bizottság bekérte egyrészt a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróságtól azokat az ítéleteket, amelyeket ottani ténykedése során Eigner bíró úr hozott, másrészt a Fejér Megyei Bíróságtól azokat, amelyeket Botos Gábor bíró úr hozott.
A bizottság megállapította, hogy Eigner bíró úr 15 olyan ítéletet hozott, amely a két elsõ semmisségi törvény értelmében semmissé nyilváníttatott, Botos bíró úr pedig három olyan ítéletet hozott.
Egy olyan helyzet állt tehát elõ, hogy a nemzetbiztonsági bizottság által jelölt és a parlament által megválasztott bírókról kiderült, hogy nem felelnek meg annak a törvényes feltételnek, amely megválasztásuk kritériuma.
A nemzetbiztonsági bizottság ebben a helyzetben az alkotmányügyi bizottság jogi szakvéleményét kérte. Az alkotmányügyi bizottság elkészített egy ajánlást, amelynek a lényege az - de ennek a jogi részleteit majd képviselõtársam fogja ismertetni -, hogy amennyiben egy köztisztviselõi kinevezés vagy itt a kinevezési aktust helyettesítõ választás olyan körülmények között történt, hogy az sérti a törvényt, nevezetesen éppen az átvilágításról, az egyes fontos pozíciót betöltõ személyek átvilágításáról szóló törvényben megszabott feltételeket, akkor ezt a jogállást semmisnek kell tekinteni, tehát a választás eredményét semmisnek kell tekinteni, mert hiszen a törvény magasabb rendû, mint akár az országgyûlési határozat.
A nemzetbiztonsági bizottság megvitatta az alkotmányügyi bizottság állásfoglalását és azt magáévá tette. Azt egyetlen apró változással bizottsági álláspontként, bizottsági indítványként többségi szavazással a Ház elé terjesztette.
Arra kéri tehát a nemzetbiztonsági bizottság többsége, ha majd most sorra kerül, a Ház szavazását, hogy azt az országgyûlési határozati javaslatot fogadja el a Ház, amely kimondja, hogy a törvény végrehajtására megválasztott két bíró megválasztása semmisnek tekintendõ.
Annyit szeretnék még mondani ehhez kapcsolódva és végezetül, hogy természetesen a dolog politikai kontextusában felvetõdött az, hogy ez az egész ügy arra szolgál, hogy akadályozza az átvilágítási törvény végrehajtását. Ezt a magam és a bizottság többsége nevében vissza kell utasítanom.
Egyrészt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a nemzetbiztonsági bizottság már december eleji határozatában, tehát még jóval az Alkotmánybíróság erre vonatkozó döntése elõtt, egyhangú szavazással állást foglalt amellett, hogy minden erõfeszítést megtesz a törvény végrehajtására.
Arra is törekedtünk, hogy a törvény végrehajtásában ne legyen fennakadás. Ezért is ez az elõbb említett változás, ezzel a döntéssel egészítettük ki tulajdonképpen az alkotmányügyi bizottság ajánlását. Úgy döntött a bizottság, hogy ennek az országgyûlési határozati javaslatnak a beterjesztése nem történhet meg elõbb, mint hogy az új átvilágító bírókat a Ház megválasztja. Ez megtörtént, erre sor került. Jelenleg összesen hat bíróból álló két megválasztott bizottság mûködik. A törvény végrehajtásának semmiféle akadálya nincs. Még egyszer szeretném kijelenteni, azt hiszem, hogy ebben a nemzetbiztonsági bizottság valamennyi tagja pártállástól függetlenül egyetért: azt kívánjuk, hogy a törvény végrehajtására minél hamarabb sor kerüljön. Ezzel a megjegyzéssel ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra. Köszönöm szépen. (Taps.)