CSÓTI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Ha nincs ellene kifogás, akkor azt hiszem, egyszerûbb, hogyha folytatjuk Mészáros István gyakorlatát és a helyünkrõl beszélünk tovább.
Magam részérõl a szóban forgó törvényjavaslat kisvállalkozókra, kisvállalkozásokra gyakorolt hatásával szeretnék foglalkozni.
Mintegy 45 esztendõvel ezelõtt Adenauer, Schuman és De Gasperi kezdte el megalapozni azt az európai integrációt, mely éppen napjainkban válik valósággá, és amibõl mi, magyarok sem akarunk kimaradni. Az új Európa kialakításának egyik alapeleme a Ludwig Erhard egykori német gazdasági miniszter, késõbb kancellár által kidolgozott szociális piacgazdaság volt. Az új gazdasági modell nemcsak a háború utáni Németország hihetetlen gyors fellendülését eredményezte, hanem európai mintává is vált.
Mi is volt ennek az új koncepciónak - a szociális védõháló kiépítése mellett - a legfontosabb újdonsága, meghatározó eleme? A kis- és középvállalkozók széles táborának kialakítása, az egyéni vállalkozások, az újrakezdõk erõteljes támogatása, és ezáltal a középrétegek tudatos kiszélesítése és felemelése. Az eredmény az lett, hogy a gazdaság rugalmasan tudott alkalmazkodni belsõ és külsõ változásokra, és ezzel csaknem töretlen növekedést tudott biztosítani. Ma az Európai Unió államaiban a kis- és középvállalkozók szektora a munkaképes lakosság 60 százalékát foglalkoztatja és a nemzeti össztermék 90 százalékát biztosítja.
Mi történik ezzel szemben Magyarországon? A rendszerváltást követõ elsõ három esztendõben objektív okok miatt nem nyílt igazán lehetõség a kisvállalkozások széles körû támogatására. Ezzel nem zárom ki, hogy esetleg szubjektív okok is szerepet játszottak ebben. Az 1990 és '93 közötti idõszakban hároméves stabilizációs válság volt a gazdaságban. Ezt követõen kedvezõ jelek mutatkoztak, beindult a növekedés. Kétségtelen tény, hogy ez a gazdasági növekedés költségvetési egyensúlyhiány mellett következett be, azonban ez a fogyasztás bõvülésével járt együtt, ami jó hatással volt az életszínvonal alakulására.
A Békesi-, majd a Bokros-program célkitûzése ezzel szemben a szolid növekedés feladása, pontosabban a költségvetési és fizetési mérleg deficitjének a lefaragása, a relatív egyensúly bármi áron való megteremtése. Egy elméleti közgazdasági koncepció tûzzel-vassal való doktriner megvalósításáról van szó, egy olyan mûtétrõl, ami elvileg sikerülhet, de közben csaknem biztosan meghal a beteg.
A program kulcsszava az exportbõvítés és egyben a fogyasztás visszafogása. Ezek a célkitûzések, nem is titkoltan, a lakosság további elszegényedésével járnak együtt. A költségvetési egyensúly javítását pedig sokkal inkább a bevétel növelésével kellene elérni, például a privatizáció újbóli beindításával és az elriasztott külföldi beruházók bizalmának visszanyerésével, semmint a szociális, kulturális kiadások lefaragásával, az elszegényedés és az iskolázatlanság növelésével.
Hogyan érintik ezek az intézkedések a kisvállalkozókat és a kisvállalkozásokat? Hazánkban nagy a vállalkozási kedv, mintegy 700-800 ezer kisvállalkozót tartanak nyilván. Túlnyomó többségük azonban kezdõ. A magyar kisvállalkozóról elmondható, hogy nincs tõkéje, tartaléka, likviditási problémákkal küszködik. Termelésének a folyamatos fenntartásához sincs általában elég tõkéje, nemhogy a fejlesztéshez. Az inflációnövelõ gazdaságpolitika miatt a kamatok egyre emelkednek, ezért a kisvállalkozó egyre nehezebben vállalkozhat hitelek felvételére. Maga a pénzpiac is likviditási gondokkal küzd, így egyre szûkülnek a lehetõségek.
(22.40)
Az említett tõkeszegénység miatt a kisvállalkozó rendkívül költségérzékeny, ezért a növekvõ infláció a vállalkozások tömeges ellehetetlenülését eredményezi. Mivel a program fogyasztáskorlátozó, a kisvállalkozó terméke, szolgáltatása iránt is csökken a kereslet. Bevételei is bizonytalanná válnak, üzleti partnerei sem tudnak fizetni. Költségeit a magas inflációs ráta mellett nem tudja az árban realizálni, illetve a szûkülõ piacon áruja áremelést követõen eladhatatlanná válik. Az eredmény a tömeges csõd.
Az exportban érintett kisvállalkozók számára is csak látszólagos a forintleértékelés kedvezõ hatása, mert hiába kap több forintot egy dollárért, ha a terméke elõállításához 70 cent értékû importárura van szüksége, ami szintén megdrágult, így a nyereség egyértelmûen csökken.
A társadalombiztosítási költségek alig burkolt további áthárítása a vállalkozókra még további ellehetetlenülést eredményez. A 25 napig tartó betegállomány esetén ugyanis ezentúl a vállalkozó, a munkaadó fizeti a táppénzt. Ez az összes táppénzkifizetés 80 százalékát jelenti. Elképesztõ cinizmusról tesz tanúbizonyságot ugyanakkor, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatásokat erõsen szûkíti a kormány, például a térítésköteles fogászati ellátás július 1-jei bevezetésével. Bokros Lajos valószínûleg soha nem hallotta, vagy ha igen, már elfelejtette, milyen volt az Erhard-program, a szociális piacgazdaság kiépítése, ahol biztosították - és biztosítják ma is - az elszegényedõk, a csõdbe jutók, a munkanélkülivé válók újrakezdési lehetõségét.
Nálunk a közalkalmazottak és köztisztviselõk számának kilátásba helyezett csökkentésével újabb tömegek kényszerülnek kisvállalkozókká válni, és ezzel lehetetlen feltételek mellett tovább élesedik a szûkülõ piacért folytatott harc.
Szépen hangzik és mézesmadzag a kisvállalkozók számára a feketegazdaság elleni küzdelem mint a program egyik fõ célkitûzése. Csak ha a kisvállalkozóra a legális gazdaság egyre nagyobb, elviselhetetlen terheket ró, az egyenesen kényszeríti arra, hogy õ is a feketegazdaság keretei között próbálja meg boldogulását, mert a legális út járhatatlanná válik számára.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Bokros-program sorscsapás. Nemcsak a jelent, hanem a jövõt is lehetetlenné teszi. Csapás a születendõ gyerekekre, ha egyáltalán megszülik õket, csapás a tanulóifjúságra, csapás a bérbõl és fizetésbõl élõkre, de csapás a kisvállalkozókra is, a gazdasági élet azon szereplõire, akik a fellendülés zálogai lehetnének. Az európai példákból látható, hogy a modern gazdaság motorját a kis- és középvállalkozók alkotják. Ha ennek a motornak a létrehozását a Bokros-program megakadályozza, ezzel bezárja a jövõ kapuját is. Igaz, az egyre csökkenõ születésszámból kiindulva: nem is sokan akarnak már azon a kapun belépni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)