DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A csomagtörvény egészségügyet érintõ kérdéseirõl szólok. Gondolhatják azt, hogy keveset szándékozom mondani, hiszen ebben a csomagban csak néhány pontot említhetnénk meg. Ezek nagy részét képviselõtársaim már részletezték. Beszélhetnék a táppénzcsökkentésrõl, a betegszabadság konstrukciójának a kialakításáról. Nagyon sok szó hangzott el errõl. Azt azonban még nem említették, hogy ráadásul hibásan fogalmazták meg a törvényben, hiszen a mondat úgy szól, hogy annak jár a betegszabadság után táppénz a 25. nap után, akinek betegszabadság nem jár. Nagyon érdekes megfogalmazás ez. Gondolom, elgépelték - ez is csak azt jelzi, hogy ezt a törvényjavaslatot milyen gondos elõkészítés elõzte meg.
A baleseti járulék mértékének kialakulásáról is csak egy szót szólok. A vállalkozásban kiegészítõ tevékenységet folytató vállalkozónak 44 százalékos baleseti járulékot szándékoznak megállapítani, ami enyhén szólva érdekes, hiszen az egész társadalombiztosítási járulék más körök számára 44 százalék. Mit szándékoznak nyújtani ezért a 44 százalékos baleseti járulékért, s vajon ennek az alkotmányosságát megvizsgálták-e?
De a lényeg, amirõl beszélni szeretnék, az egészségügyi ellátórendszerek átalakításával kapcsolatos rendkívül halvány és furcsa elképzelések, rendkívül érdekes megfogalmazások. Az indoklásból idézem ezt a részt: "Az egészségügyi szolgáltatások felülvizsgálata alapján sor kerül az egyes, nem gyógyító célú ellátások igénybevételének korlátozására, illetve a társadalombiztosítási rendszerbõl történõ kiemelésére."
Nézzük meg, hogy milyen változásokról van itt szó, amiket "nem gyógyító"- nak titulálnak! Annak az egyetlen anyagnak az alapján, ami a kezünkben lehet, a Népjóléti Minisztériumban készült egy koncepció, amit hirtelenjében elkészítettek azok után, hogy néhány perc alatt sikerült a Pénzügyminisztérium ötletgazdáinak bebizonyítani, hogy a járóbeteg-szakellátás után fizetendõ 500 forintos hozzájárulási ötlet sokkal többe kerül, mint ha el se kezdenék. Ezek után elindult egy hevenyészett munka. Ebbõl a hevenyészett munkából idézek néhány dolgot; azóta még néhány újabb ötletet is hallhattunk.
Tehát mirõl is szól ez az elképzeléssorozat, ami megjelenik a csomagtörvényben is? Ez a fogászati ellátás társadalombiztosítási támogatásának alapvetõ szûkítése. Rendkívül érdekes elképzeléseket tartalmaz. Tizennyolc éves korig a társadalombiztosítás fedezi a fogászati ellátást, majd ezek után az idõskorúak rágóképességét biztosító hagyományos protetikát, azaz fogpótlást. Ha csak ezt nézi az ember, akkor elgondolkodhat rajta, hogy vajon ennek a kormánynak mi a célja: várja meg mindenki, amíg nem marad foga, és utána majd a protézist támogatja a társadalombiztosítás? Tudniillik ebben a javaslatban ez van!
Annál is kevésbé érthetõ ez a hevenyészett, szedett-vedett javaslat, hiszen elkészült a fogászati ellátás reformjának teljes anyaga, és a bevezetésre csak azért nem került sor tavaly nyár közepén, mert nem volt elegendõ forrás ehhez a társadalombiztosítás költségvetésében a közalkalmazotti törvény végrehajtása miatt. Ezt a koncepciót szakmai körök dolgozták ki, hozzáértõ emberek, akik részletesen meghatározták akkor, mit jelent a sürgõsségi ellátás, és részletesen meghatározták akkor, hogy a társadalombiztosításnak mit érdemes teljes körben támogatni és mihez kell hozzájárulást kérni. Az egész programnak az volt a lényege, hogy a fog megtartását támogassa, a fogpótlást kevésbé, mégpedig éppen azért, mert mind az egészségügyi ellátórendszernek, mind a társadalomnak az az érdeke, hogy az emberek akkor menjenek fogorvoshoz, amikor a fogukat még meg lehet õrizni, és ne akkor, amikor már protézist kell készíteni. Ez a program ott van a Népjóléti Minisztériumban. Annyi fáradságot talán lehetett volna venni, hogy kihúzzák a fiókot, kiemelik ezt a programot, és esetleg némi aktualizálással, már nem ilyen ad hoc ötletekkel kell a társadalom elé állni, és nem kell megrémíteni az egész társadalmat ezzel a koncepcióval.
Nagyon érdekes az is, amit ide leírnak: technikailag a kérdés egyszerûbb megoldását teszi lehetõvé a fogászati ellátás teljes körû privatizációja. Ez egy technikai kérdés, rendkívül érdekes! Hiszen ezt a változtatást egy-másfél hónap múlva el akarják indítani. Egy-másfél hónap alatt teljes körben privatizálni akarják a fogorvosi ellátást? Hol van ennek a koncepciója? Mit csinálnak azokkal az önkormányzati fogorvosi rendelõkkel, ahol egy fogorvosi széken két orvos dolgozik? Kinek fogják azt privatizálni? Hogy történik a rendelõk fenntartása, felújítása, a lerobbant önkormányzati rendelõk mûszerezettségének kialakítása? Hol van ehhez a koncepció? Hol van a hitelkonstrukció? Mi lesz az orvosokkal attól a pillanattól kezdve, hogy megszûnik a társadalombiztosítási támogatás?
(23.00)
Hogy alakul a fizetésük? Ki lesz szolgáltatva egymásnak az orvos és a beteg egyaránt? És akkor itt van még egy mondat: a lakosságra háruló terhek reális szinten tartása érdekében szabályozni kell a fogászati ellátásban alkalmazható árakat. Kinek és hogyan? Egy privatizált fogorvosi ellátásban miféle árszabályozásra gondolnak? Ha már nem a társadalombiztosítás fizeti, mit akarnak szabályozni? Egy hónap alatt mikor gondolták végig ezt a programot, és mikor gondolták végig a következményeit?
Azt hiszem, most kezdenek el gondolkodni, amikor a társadalomból a vészkiáltások jönnek és végre meghallják a szakmai szervezetek tiltakozását, akik benyújtják a szakmai véleményüket; és ezzel szemben ez az elképzelés védhetetlen. Vajon a fogászati ellátás nem tartozik a gyógyító ellátások körébe? Ez egy érdekes kérdés. Érdekes kérdés az, hogyha valakinek nincsenek fogai, ez milyen egészségi állapotot eredményezhet.
Érdekes kérdés, ha valaki nem megy el idõben a fogorvoshoz, mert nincs pénze rá, és utána egy hatalmas tályoggal a szájában érkezik meg. Az vajon nem gyógyító ellátás? Vagy olcsóbb lesz a hetekig tartó szájsebészeti kezelés? Alig hiszem, de számítások errõl sem történtek.
A következõ érdekes kérdés: szakmailag elfogadható intézkedés a szanatóriumi ellátások rendszerszerû kivétele a társadalombiztosítási támogatások körébõl. Ugyanakkor fenn kell tartani a meglévõ kapacitások 15-20 százalékának rehabilitációs célú kezelését. Hol van a program, amelyik elkülöníti egymástól a rehabilitációt és a szanatóriumi ellátást?
A szanatóriumok igen jelentõs részben rehabilitációt végeznek. Vagy úgy gondolják, hogy a szanatóriumok pusztán csak üdülõként mûködtek eddig? Amelyik így mûködött, természetesen ki kell venni az ellátásból, de azt gondolom, Magyarországon, ahol a rehabilitációnak olyan kicsi az ellátórendszere, rendkívül érdekes dolog, hogy az egész szanatóriumi hálózatból összesen 15-20 százalékot tartanak rehabilitációs célú tevékenységnek.
A következõ a sportegészségügyi szolgáltatások teljes körû kivétele a társadalombiztosítási ellátásból, alap- és szakellátási részének teljes körû kizárása. Elhangzott itt már egy kormánypárti képviselõtársunk szájából, hogy "ugyan kérem, ez csak a Sportkórház kivételét jelenti", ami egyszerûen csak azt bizonyítja, hogy fogalma sincs arról, hogy mirõl beszél, hiszen a Sportkórház gyógyító tevékenységének döntõ részét most is a társadalombiztosítás - az összes többi kórházéhoz hasonlóan - finanszírozza.
Lehet, hogy arra gondolt, hogy az elsõ osztályú, világbajnoki szintû sportolóink sportorvosi ellátását szándékoznak kivenni innen, ami bizonyos sportágakban még el is képzelhetõ, hiszen meglehetõsen reklámhordozók, talán bevételre tesznek szert, és ezt ki lehet fizetni. De mi lesz a sportegészségügyi alapellátással? Mi lesz az általános iskolások, középiskolások, középszintû versenyzõk versenyek elõtti, komolyabb megterhelés elõtti sportorvosi vizsgálatával? Mi lesz azzal a megelõzõ tevékenységgel, amit a sportorvosok végeznek az ilyen munkák során, hiszen számtalan gyermeket éppen sportorvosi vizsgálatnál szûrnek ki különféle megbetegedések miatt. Ez a kormány azt állította korábban is és most is, hogy az egészségvédelmet fontosnak tartja. Immár a sokadik olyan tételt mondom, amelyik az egészségvédelem meglévõ rendszereit rombolja le.
A következõ: a társadalombiztosítási ellátások körébe tartozó fürdõkezelések önmagukban viszonylag kis hatékonyságú gyógyeljárások. Ez megint egy rendkívül érdekes megállapítás: ha az egész világban, a fejlett országokban megtalálható nagymértékû gyógyturizmust nézzük, akkor elég érdekes gondolat azt felvetni - és gondolom, ezt sem a szakmai körökkel történõ egyeztetés után írták le -, hogy a fürdõkezelések önmagukban kis hatékonyságúak. Ebbõl is szándékoznak megtakarítani félmilliárd forintot, pedig nagyon sok ember számára krónikus ízületi betegségében a gyógyfürdõkezelés jelenthet hosszú távú enyhülést.
Ami ebben a programban még nem található meg, csak azóta hallottuk és láthatjuk a végre benyújtott társadalombiztosítási költségvetésben, hogy a továbbiakban az üzemegészségügyi szolgálatot sem szándékoznak finanszírozni. Vajon az üzemegészségügyi szolgálat gyógyító vagy nem gyógyító ellátás? Mi is a feladata a foglalkozás-egészségügynek? Kiszûrni a munkahelyeken az egészségi ártalmakat, megelõzni a munkahelyen a foglalkozási betegségeket, azért, hogy a késõbbiekben ne kelljen a már súlyosan megbetegedett embereket gyógyítani. Most ezt az üzemegészségügyi, foglalkozás-egészségügyi szolgálatot szándékoznak - még senki nem tudja, hogy milyen módon - kiemelni a társadalombiztosítás rendszerébõl, senki nem tudja, hogy ezek után ki fogja finanszírozni. Támadt már olyan ötlet, hogy majd a munkaadók, ami alapvetõ félreértése az egész foglalkozás-egészségügy közegészségügyi jellegének.
Nem szabad, hogy a munkaadó finanszírozza az üzemegészségügyi szolgálatot, hiszen akkor az orvos a munkahelyen, bár tapasztalhatja az egészségkárosító tényezõket, de mivel a munkaadója fizeti a bérét, nem valószínû, hogy kellõ keménységgel és határozottsággal lépjen fel ezek ellen a károsító hatások ellen. Egyébként a foglalkozás-egészségügyi szolgálat átalakításának is ott van a fiókban a koncepciója. Ugyanis az volt a terv - amivel akkoriban még mindenki egyetértett -, hogy a társadalombiztosítás rendszerén belül a következõ lépés a harmadik kötelezõ biztosítási ág: a foglalkozás-egészségügyi biztosítás kialakítása. Ez a biztosító lenne az, amely finanszírozza a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot, gondoskodik az üzemi balesetek áldozatainak száz százalékos táppénzérõl, a különféle egészségkárosodottak támogatásáról.
Ennek is egységes rendszere, koncepciója van a Népjóléti Minisztériumban. Természetesen ez még nem jutott olyan részletes kidolgozottságig, mint a fogorvosi szolgálat finanszírozása, de ott van a koncepció. Ezt sem voltak hajlandók megnézni, ehelyett most ad hoc ötletbõl indíttatva - ha ezek a lépések megtörténnek - egy-két hónapon belül az üzemegészségügyi szolgálat teljes szétzilálása következhet be.
Ez egyetlen kormánypártnak sem volt programja, sõt: én magam számtalan fórumon és párbeszédben magyaráztam meg, hogy ezt a rendszert csak azért nem építettük még fel, mert ilyen rövid idõ alatt nem lehet. Rendszereket rövid idõ alatt felépíteni nem lehet, lerombolni rendkívül gyorsan sikerül. És ez a program le fogja rombolni ezeket az egészségügyi ellátórendszereket, és hogy ki fog e helyett újat építeni, arra semmiféle koncepciójuk nincsen. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)