DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Mindenekelõtt szeretném megköszönni, hogy a kormány ugyan csak részben eleget téve kötelezettségének, de elküldött egy anyagot, az érdekvédelmi szervezetek véleményérõl tájékoztatta a képviselõket. Három érdekvédelmi szervezet véleményét kaptuk meg, reméljük, hogy szavazás elõtt még a társadalombiztosítás véleményét is megismerhetjük.
Meglepõ dolgokat nem tartalmazott az érdekvédelmi szervezetek anyaga, hiszen pontról pontra az ellenzék által elmondott eddigi kritikát támasztották alá igen hatásos érvelésekkel. Erre a késõbbiekben ki fogok térni.
Két dologgal szeretnék foglalkozni: a köztisztviselõk jogállását érintõ kérdéssel és az önkormányzatokat érintõ kérdésekkel. A köztisztviselõk jogállásával kapcsolatban a javaslat a pénz hiánya miatt a köztisztviselõi pályát leértékeli. A teljesítmény díjazásának lehetõsége minimális, az üzleti vagy a vállalkozói szférához hasonlítva nem veszi fel a versenyt. Az új, fiatal szakemberek alkalmazása szinte lehetetlen lesz, egy pályakezdõ jövõje igen sok munka, kevés fizetés.
A megtakarítások elérése érdekében sokkal célszerûbb lett volna a szakvizsgák eltörlése. Az oktatói díjak, a vizsgadíjak, a szállásköltség, az utazástérítés számottevõ tételei megtakaríthatóak lennének.
(23.10)
Számomra sokkal hasznosabbnak tûnne a dolgozók továbbtanulásának ösztönzése, rendszeres szakmai továbbképzése, mint a túldimenzionált szakvizsgarendszer fenntartása.
A javaslat 99. §-a megteremti a lehetõségét, hogy a kiemelkedõ szakmai ismeretekkel rendelkezõ köztisztviselõnek tanácsadói vagy fõtanácsadói címet lehessen adományozni. A tervezet az érintettek körének 5 százalékában határozza meg a címadományban részesíthetõk számát. Megítélésem szerint célszerûbb lenne a szervezet vagy az intézmény százalékos arányában megállapítani, hiszen 500 fõs intézmény esetében 25 fõnek adható ez a cím, de egy 10-11 fõs intézmény esetében senkinek, mert "nem éri el az 5 százalékot". E körben a köztisztviselõk jogállásával kapcsolatban tisztázni szükséges azt is, hogy az önkormányzati képviselõ-testület a helyi érdekegyeztetés keretében kivel köteles az érdekegyeztetését lefolytatni.
A helyi önkormányzatokról: a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalásainak korlátozása alapjaiban sérti az önkormányzati jogokat, így ellentétes az önkormányzati törvénnyel - elsõsorban azért, mert egy általános felhatalmazást ad, és a mindenkori kormány, akár feles törvényben is, élhet ezzel a jogával.
A Magyar Köztársaság alkotmányának 44. §-a azt mondja: a helyi képviselõ- testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz, igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül. Gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelõsségére vállalkozhat.
Ebbõl megítélésem szerint már látszik, hogy igen komoly alkotmányos alapelveket sért a csomag idevonatkozó rendelkezése. Az önkormányzatoknak az önkormányzatisága a valóságos döntési és mérlegelési helyzet híján, a gazdasági önállósága pedig a forrásszabályozás kedvezõtlen változásai miatt amúgy is megkérdõjelezhetõ. Inkább hasonlít a tevékenysége alapján egy egyszerû végrehajtó testülethez a munkája, semmint egy önkormányzathoz. A kötelezettségvállalások korlátozásának további lehetõsége pedig egyértelmû, közvetlen beavatkozást tesz lehetõvé az önkormányzati jogok, hatáskörök gyakorlásában.
A javaslat 117. §-ához: a számvitelrõl szóló törvény - az 1991. évi XVIII. törvény - a vállalkozások egy meghatározott körénél már hatálybalépésekor kötelezõvé tette az éves beszámoló könyvvizsgálóval történõ felülvizsgálatát. A számviteli törvény értelmében a könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által készített éves beszámoló a számviteli törvény elõírásai szerint készült-e, valamint megbízható és valós képet ad-e a vállalkozói vagyoni, pénzügyi helyzetrõl és a mûködés eredményérõl. Egy vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete alapvetõen befolyásolható a végzett üzleti tevékenységgel. Az önkormányzatok vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetét azonban csak részben befolyásolja maga az önkormányzat; e mellett igen nagy szerep jut az önkormányzati forrásszabályozásnak, amit az évente jóváhagyásra kerülõ költségvetési törvény határoz meg. Ezért - némi túlzással - a piac szereplõinek, a potenciális hitelezõknek több információt szolgáltat például a költségvetési törvény az önkormányzatok várható pénzügyi, jövedelmi és vagyoni helyzetérõl, mint az önkormányzat elõzõ évi beszámolója.
Az önkormányzatok valamennyi döntése eddig is teljes nyilvánosságot élvezett, a rendeletek esetében közzétételi kötelezettség érvényesült. Több száz példányban készült el és jutott el az érintettekhez, az érdeklõdõkhöz például a megyei önkormányzat zárszámadási vagy költségvetési rendelete. Megítélésem szerint a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben való közzététel csak abban a körben tarthat számot érdeklõdésre, ahol vagy amelyben a zárszámadási rendelettel eddig is rendelkeztek.
Az önkormányzatok ellenõrzésére az Állami Számvevõszéket hatalmazta fel az önkormányzati törvény. A pénzügyi bizottság az önkormányzati törvény módosításakor a gazdálkodás ellenõrzésében már komoly feladatot kapott. A törvényben meghatározott önkormányzatok, a megyei, a megyeszékhely-városi és a százmillió forint feletti költségvetésû önkormányzatok általában saját ellenõrzõ szervezettel rendelkeznek. Tehát e körben a könyvvizsgáló megbízását kevésbé tartom fontosnak. Azon a területen - a kistelepülések körében -, ahol eddig is megoldatlan volt az ellenõrzés, az apparátus szakmai hozzáértése sem biztosított, ezt követõen is megoldatlan marad a probléma.
Meg kell jegyeznem, hogy mind az önálló könyvvizsgálói megbízás, mind az eseti megbízás jelentõs többletköltség-kiadást eredményez az önkormányzatoknál. Megfontolandónak tartom, helyes-e hitelfelvételre kényszerülõ önkormányzatokat több százezer forint kifizetésére a törvényben kötelezni. Az is fölmerült bennem, hogy az önkormányzati törvény 1. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy ha kötelezõ feladatot állapít meg az Országgyûlés az önkormányzatok részére, akkor gondoskodik ennek az anyagi fedezetérõl. Ennek analógiája lehetne a körjegyzõségnek biztosított pénzösszeg, ahol a költségvetési törvényben biztosítja az Országgyûlés ennek a fedezetét.
Mindenképpen indokolt azonban a beszámoló és a költségvetés elkészítési és leadási határidejének a módosítása, hiszen a könyvvizsgálat bevezetése esetén a jelenlegi határidõk nem tarthatóak. A vállalkozások esetében a beszámoló cégbírósági letétbe helyezési határideje a tárgyévet követõ év május 31-e. Az önkormányzati költségvetési szerveknél az intézmények február 28-ig, az önkormányzatok ettõl az idõponttól számítottan 8 munkanapon belül kötelesek a beszámolókat ellenõrizni, összesíteni és a Tákiszhoz eljuttatni. A zárszámadási rendeletet pedig március 31-ig kell az Áht. értelmében elkészíteni. A költségvetési rendelettervezetet a költségvetési törvény kihirdetését követõ 30 napon belül kell a testület elé benyújtani. A közgyûlés vagy a képviselõ-testület ezt megelõzõen a bizottságok elé viszont csak a könyvvizsgáló által felülvizsgált elõterjesztést viheti. Ez a jelenleg érvényes határidõk betartásával egyszerûen nem teljesíthetõ.
Elgondolkodtam, amikor a csomagot átnéztem, hogy talán sokkal célszerûbb lett volna ügyelni ezeknek a határidõknek a törvényi betartására, és e körben módosítani néhány másik törvényt, semmint, mondjuk, az államtitkárok kinevezési lehetõségét beletenni ugyanebbe a törvénycsomagba.
Ha a beszámoló könyvvizsgálóval történõ felülvizsgálata még el is fogadható, a költségvetési rendelet és az egyéb - gazdálkodást érintõ - elõterjesztések megvizsgálását igen aggályosnak tartom, gyakorlati kivitelezése szinte lehetetlen. A költségvetés valóságtartalma csak részben vizsgálható, hiszen többnyire becsült vagy várható adatokat tartalmaz. Vizsgálható ezzel szemben a megalapozottsága. Mivel a költségvetési elõirányzatokat, jogcímeket a képviselõ-testület bizottságai és képviselõi alapvetõen befolyásolják, a könyvvizsgáló a képviselõk terveinek és elképzeléseinek kritikáját fejti ki.
A "kapott" érdekvédelmi szervezetek egyikébõl idéznék - a fõváros jegyzõje küldte ezt az érdekvédelmi szervezetet: "A törvénytervezet a testületek fölé helyezi a könyvvizsgálót, akinek a gazdálkodás folyamatosságát kellene ahhoz végigkövetnie, hogy megállapításai döntést megalapozó javaslatok legyenek. Ez azonban - tekintettel az intézmények nagy számára - megvalósíthatatlannak tûnik. Intézmények nélkül azonban az önkormányzati gazdaság vizsgálata nem ad teljes körû áttekintést, a számszaki adatok felülvizsgálata pedig csak formális ellenõrzést jelenthet. A könyvvizsgáló alkalmazása felveti továbbá a kérdést a nyilvánvalóan alaposabb ellenõrzést jelentõ, kétéves gazdasági és pénzügyi ellenõrzés szükségességét illetõen."
A döntési folyamatokat a könyvvizsgáló megbízása idõben igen elnyújtja. Az eddig is nehézkes és idõigényes döntési eljárás még nehezebbé válik. Az önkormányzatok jelenlegi pénzügyi helyzete ennek éppen az ellenkezõjét, a döntési folyamatok lerövidítését indokolná.
A javaslat 119. §-ához: a kormány az önkormányzatokat érintõ, eddig meghozott és tervezett intézkedéseivel ellehetetleníti és teljesen bizonytalanná teszi az önkormányzatok gazdálkodását és mûködését.
(23.20)
Az állami támogatás 20 százalékos mértékû visszatartása, amely akár minden hónapben megtörténhet, kiszámíthatatlanná teszi az önkormányzati és intézményi feladatellátás finanszírozását. A támogatás csökkentésérõl csak akkor értesül az önkormányzat, amikor a támogatás a bank számláján jóváírásra kerül. A hiányzó összeg pótlásáról csak ezt követõen tud gondoskodni, amennyiben hitel felvételére még egyáltalán lehetõsége van. Mivel azonban a hitel felvétele szinte lehetetlenné vált a 23/1995. számú kormányrendelet életbelépésével, az egyetlen lehetséges megoldás a kiadások csökkentése. Mérlegelni kell, hogy a közüzemi számlákat, a társadalombiztosítási járulékot, a személyi jövedelemadót, az illetményeket vagy az élelmiszer-, gyógyszer- vagy tüzelõanyagszámlákat nem fogja tudni kifizetni az önkormányzat.
Szabad forrásokkal az önkormányzatok jelentõs része nem rendelkezik, állandósultak a likviditási problémák, sok helyen az illetmények kifizetése is veszélybe került.
A törvénymódosítás feltételezett júniusi hatálybalépésével az év végéig 6 hónapot figyelembe véve az éves állami támogatás megközelítõen tíz százalékának visszatartására van lehetõsége a kormánynak. Ez egy olyan kis megyében, mint Tolna megye, azt jelenti, hogy havi 18 milliõ forint a visszatartott összeg, ez 6 hónap alatt 108 millió forint. Ha figyelembe veszem azt, hogy Tolna megye az egyik legkisebb megye, ugyanakkor a legnagyobb intézményfenntartó megye, és ezeknek az összegeknek a jó része bérekre, fizetésekre, járulékokra kerül kifizetésre, akkor elég szomorú jövõje van ezeknek a megyei intézményeknek. Ha a hitellel sikerül is még néhány megyei vagy más önkormányzatnak pótolnia ezt a kiesõ 20 százalékot, 33 százalékos mértékû hitel esetén a kamat az önkormányzatot terheli, és akkor az önkormányzat még mindig nem tudja, hogy egy hónapra, két hónapra, hat hónapra, mennyi idõre kell ezeket az összegeket felvennie.
Amennyiben a központi költségvetés likviditási helyzete valóban olyan súlyos, célszerûbb lenne egyértelmûen közölni az önkormányzatokkal, milyen összegû támogatás kiutalására nem kerülhet sor, hogy a szükséges intézkedéseket elõre megtehessék. Arra viszont mindenképpen számítani kell, hogy az önkormányzatok is beláthatatlan következményekkel járó intézkedések meghozatalára fognak kényszerülni.
Indokolt lenne annak tisztázása is, hogy az állami támogatás 20 százalékos mértékû visszatartási lehetõségének törvénybe foglalása egyben jelenti-e azt is, hogy erre a gyakorlatra az elkövetkezõ években is számítanunk kell.
Tisztelettel kérem képviselõtársaimat, hogy e csomagot - amely alaki, formai, érdemi és egyéb hiányosságai miatt csak a nevében viseli a stabilizációs programot - ne támogassák, és ne fogadják el ezt a csomagot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)