DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Csendben kellene lennünk, hisz a meghozandó törvény végrehajtásáért majdan felelõs tárcavezetõk kényelmesen alszanak, mint koalíciós képviselõtársaim többsége is. Nem illik álmaikat megzavarni, ellenzéki izgágasággal, érvekkel. De ha a házbizottság már így döntött, hogy éjfélre teszi ezt, a társadalom egészét mélyen érintõ törvénytervezetet, mégis csak el kell mondani egy vidéki képviselõnek is a véleményét arról, hogy mi lesz a következménye ennek a törvénytervezetnek.
Bokros-csomagként vonult be a parlamenti retorikába, pedig hát a miniszterelnök úr szentesítette a nyilvánosság elõtt több alkalommal is, hogy keresztülviszi a Házon Bokros pénzügyminiszter úr tervezetét, ezért nem Bokros-csomaggal kell a társadalmat hitegetni, kábítani, nyíltan, õszintén ki kell mondani, hogy ez a Horn-kormány tíz hónap alatt harmadik kormányprogramja. Harmadik kormányprogramja, amelyik július óta folytonosan kapkodással, zagyvasággal, folytonosan pánikkeltéssel és most a legsúlyosabb pánikkeltéssel riogatja a társadalmat. Pedig köztudott, hogy sem a külföldi tõke, sem a hazai vállalkozók nem szeretik a pánikhangulatot, nem szeretik az izgágaságot, nem szereik a kapkodást, általában a tõkének az a természetrajza, hogy a társadalmi konszolidációt kedveli.
Nehéz helyzetben van a képviselõ, még nehezebb helyzetben van a társadalom, ha belegondol abba, hogy ez a törvénycsomag milyen kényszerpályára tereli a parlament mûködését. A Bokros-csomag ugyanis, vagy a kormány harmadik programja nincs köszönõ viszonyban a hiányzó modernizációs törvénnyel, a most hatályos élõ törvényekkel, nincs köszönõ viszonyban a tb kettõs alternatívái 1995-ös költségvetésével, de nincs köszönõ viszonyban a foglalkoztatás elõsegítésérõl szóló törvénymódosítási tervezettel. Harmóniában sincs a Magyar Köztársaság alkotmányával, és nincs még köszönõ viszonyban a pótköltségvetéssel sem. Ha csak annyiban nem felesel a pótköltségvetéssel, hogy pénzügyminszter úr ott megígéri Magyarországnak, hogy amennyiben a 150 milliárdos privatizációs bevétel nem jön be, akkor még a mostaninál is drasztikusabb pánikcsomagot terjeszt októberben a parlament elé.
Ilyen körülmények között a társadalom aligha tud építkezni, a vállalkozók aligha lehetnek biztosak a dolgaikban, mert egy-egy ilyen csomag nemcsak a gazdaságot, a társadalmat is igazán megzavarja.
Õszintén megvallom, március elejére éppen Bokros Lajos pénzügyminiszter úr és Békesi volt pénzügyminiszter úr nagyon cizellált érvei, csoportosított adatai alapján már-már elhittem, hogy Magyarországon olyan katasztrofális a helyzet, hogy a családi pótlékot, a gyedet, a gyest kell elvonni a társadalomtól. Elhittem, hogy 21 törvényt össze kell zagyválni, amelyikben bennefoglaltatik a háztartási tüzelõolajtól kezdve a fogorvosi ellátáson keresztül az illetéktörvényig, és hadd ne soroljam, még mi minden területig; bár nagyon õszintén megmondom azt is, hogy történészként István király törvényeitõl máig tanulmányozom a corpus jurist, ennyire zagyva, ennyire sok mindent markoló törvényt még nem találtam, és a korábbi törvények szerint is nehéz volt a társadalomnak élni, nem tudom, hogy eszerint hogy fog élni.
Az én hitemet viszont, és azt hiszem a társadalom hitét is a nehézségekben és a társadalmat bajból kivezetni szándékozó restrikciós gazdaságpolitikában nagyon megingatta a szakszervezet lapjának az a híre, amelyik a múlt héten, csütörtökön látott napvilágot, és közölte, miközben ilyen érveket használ a pénzügyminiszter és a volt pénzügyminiszter, azért az országnak van 12 milliárdja egyetlen bank kisegítésére, amelyik az érvek szerint a bank privatizációs bevételi vagy eladási értékét növelte volna. Közben kiderült, hogy az a bank egy fabatkát sem ér egy nyugati pénzügyi társaság vagy szakmai befektetõk szemében, mert ahonnan 400 millió forint névértékû kötvényt, amelyiknek a piaci értéke majdnem 800 millió, csak úgy el lehet lopni, az nemigen érdemli meg azt a fajta figyelmet, amelyet bankprivatizációkor szoktunk tapasztalni.
(23.30)
De tovább ingatja a társadalom hitét a ma kiszivárgó hírek serege, amelyek már az OTP-t is belekeverik ebbe az adományozási hajlandóságba. Most már értem, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszter úr miért nem volt hajlandó a költségvetési bizottság egyhangú meghívásának eleget tenni és a március 31-éig kialakult 146 milliárdos költségvetési hiány összetételérõl tájékoztatást adni! Alkotmányos kötelessége lett volna! De miért is kellene egy miniszternek alkotmányos kötelességét teljesíteni!
A két pénzügyminiszter szakmai érveit én nem vagyok hivatva megingatni, és azt hiszem, az ellenzék érveire sem figyelnek oda sem a kormány, sem a koalíciós képviselõtársaim, ezért nem hivatkozom azokra az érvekre, amelyeket õk már elmondottak. Belehullik úgyis a némaságba. De hivatkoznék azokra a szakemberekre, akik az õ oldalukról próbálták ezt az össze-vissza zagyvaságot megkaparni. Akár Csehák Judit képviselõ asszony, akár Orosz István vagy Mécs Imre képviselõ urak hozzányúltak egy-egy ponton szakmai értelemmel ehhez a törvénytervezethez, kimutatták, hogy a szakmai érveknek nem felel meg. Õk is összerombolták azokat az érveket, amelyeket Békesi és Bokros pénzügyminiszter urak elénk tártak.
Nem akarok arra sem hivatkozni, hogy a szakszervezet alternatív javaslatot nyújtott be ugyanabból a koalícióból ehhez a törvénytervezethez, illetve alternatív gazdaságpolitikai programot készített, amelyet talán már módosító indítványok formájában fontolgat a kormány, hogy elfogadjon vagy ne fogadjon el, miként fogja módosítani a saját elhatározását. Nem is az a feladatom nekem vidéki képviselõként, hogy belebonyolódjak különbözõ szakmai érvekbe. Szakmámnál, a történelemnél maradva néhány társadalmi hatásra azonban szeretném felhívni a figyelmet.
Elõször is: ezt a törvényt köztisztviselõknek, közalkalmazottaknak kell betartatni és a társadalomnak, egy szabad társadalomnak ezen törvények keretei között szabadon élni. Becsületére válik majd bármelyik jogásznak, még inkább a köztisztviselõnek és közalkalmazottnak, ha el fog tudni igazodni az élõ törvények és a most megszületendõ törvények borzalmas útvesztõiben és az alkotmánnyal nem harmonizáló törvény útvesztõiben, és törvényes szabályokat fog alkotni a betartandó dolgokról. De még inkább nehezére fog esni a társadalomnak, hogy ezt a törvényt betartsa, és vannak a társadalomnak jogai: a polgári engedetlenség.
Ezt a törvényt betartatni csak adminisztratív eszközökkel lehet - vagy diktatórikus módon. Erre meg is vannak az utalások, a jelek ebben a törvényben. Nem akarok csak arra hivatkozni, hogy miközben a mûvelõdésügytõl elvon több mint 3,5 milliárd forintot, a népjóléti tárcától szociális célokra és egészségügyi ellátásokra fordítandó több mint 20 milliárd forintot, addig a Miniszterelnöki Hivatalnak adományoz 2 milliárd forintot, a belügynek több mint 3 milliárd forintot, bizonyára azért, hogy ezek az adminisztratív eszközök, diktatórikus módszerek hatékonyabban érvényesüljenek majd a törvény végrehajtása során, mert szinte biztosra vehetjük, hogy nemcsak a MÁV dolgozói fognak sztrájkolni, nemcsak a pedagógusok fognak tüntetést szervezni, nemcsak golyók fognak kószálni politikusok erkélyei körül, nemcsak a felvételi és az államvizsgát fogják szabotálni felsõoktatási professzorok, hanem a társadalomban olyan bizonytalanság támad, amelyik ellen védekeznie kell. Nem akarok utalni csak olyan jelenségekre, mint Hatvan városában tapasztaltuk a közszolgálati díjak megtagadását. Ez országos méreteket is ölthet, és ha már összeomlanak azok a közszolgálati üzemek, amelyek a társadalom alapellátását biztosítják - gázszolgáltatás, vízszolgáltatás, villanyszolgáltatás, rádió-, televíziódíjak stb., stb., -, a költségvetésnek kell a zsebébe nyúlni, mert ezeknek a 30-50-70 ezer lakosra, lakótelepekre tervezett egységeknek a tönkremenetelébe nem nyugodhat bele a kormány.
Természetesen meglesz a másik hatása is. A társadalmi elégedetlenség mellett az emberek egyre nagyobb mértékben fognak húzódni a feketegazdaság felé. Beletolja, kényszeríti ez a törvénytervezet, hogy a társadalom a feketegazdaság felé próbálja meg azokat a 9-10 százalékos reálbércsökkenéseket pótolni, amelyeket a történelemben mindig nehezen viselt el, és a magyar társadalom mindig megtalálta a kibúvót ezen állami kötelezettségek és szolgáltatások alól, még inkább az életszínvonalának csökkentése alól.
Nem akarok a törvény hatásával kapcsolatban a demográfiai helyzetrõl szólni. Szólt képviselõtársam, szólt Szabó Iván frakcióvezetõ úr is, de két motívumot ezzel kapcsolatban meg kell említenem. Angliából hoznám az egyik példát. Az angol demográfusok most számították ki, hogy körülbelül 2040-re lesz Angliában a demográfiai helyzet hasonló a magyarországi 1980-as állapotokhoz. Már most tudományos intézeteket, politológusokat, politikusokat állítanak rá a folyamat kutatására és lehetõ megállítására. Franciaországban 1960-ban kezdõdött olyan folyamat, mint Magyarországon 1980-ban. A francia társadalom nem könnyû gazdasági helyzetben, hisz akkor építette ki önálló atomhatalmát, 1964-re bevezette a fõállású anyaságot, azóta Franciaországban nincs olyan jellegû demográfiai veszély, mint Magyarországon. Nem tudom, törvényszerû-e, hogy a magyar parlament tovább mélyítse azt a demográfiai válságot, amelyik az 1957-es szabad abortuszrendelettel elindult és 1980-tól folyamatos fogyásra ítéli Magyarország lakosságát.
Vidéki képviselõként feltétlenül szólnom kell arról is, hogy ez a törvény teljesen visszaidézi - hogy történelmi hasonlattal éljek - az 1990-es évek világába a hódoltság területének állapotát. Ha visszagondolnak képviselõtársaim, az 1541-ben elesett Buda vára történelmi pillanatát követõ 150 éven keresztül le Budától délre, Magyarország hódoltsági terület volt, a királyi Magyarország és Erdély mellett színvonalban körülbelül 100-150 évvel maradt el. Mi fog történni e törvény hatására? Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú megye bihari részei, Békés megye, Jász- Nagykun-Szolnok megye, Somogy megye, Zala déli része, Csongrád megye, Vas megye õrségi része körülbelül abba az állapotba kerül, amiben a hódoltság idején volt. Akkor is azzal kezdõdött, hogy a plébánosok elhagyták a falvakat, vezetõ nélkül maradtak a közösségek és szétzüllött a település. Ez várható a közeljövõben is. Persze, nem a török szultán és szpáhijainak jóvoltából, hanem az elõttünk lévõ harmadik kormányprogram révén.
Nem akarok jósolni, csak néhány adatot felhozni példaként mosolygó és nevetõ képviselõtársaim okulására. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lakik Magyarország lakosságának 5,6 százaléka. Az ország munkanélkülijeinek 10 százaléka található e között az 560 ezer ember között. Tessék utánaszámolni! 18 százaléka a jövedelempótlékból élõ embereknek!
(23.40)
Erre a megyére rászabadítani ezt a programot, az egygyerekes családoktól elvett családi pótlékot, rászabadítani erre a térségre, 560 ezer emberre a fogorvosi ellátás megvonását, a vásárosnaményi kórház szétzüllesztését vagy mûködésének megszüntetését, nem hiszem, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kacagni fognak ezen a dolgon, és nem hiszem, hogy pozitívan fogják a kormánynak ezt a lépését jutalmazni.
De hiába hangzanak itt érvek, hiába kiált itt a végsõ kétségbeesés is, tudom, hogy a kormányakaratot a koalíció végre fogja hajtani. A történelem majd igazolni fogja, hogy rosszul tette. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)