ELNÖK: Köszönöm szépen. E téma lezárásaként szabad legyen annyit megjegyeznem, hogy én személyesen örülök, hogy ez a félreértés tisztázódott. Most azt hiszem, arról nem érdemes vitatkozni, hogy a televízióban hogy s mint és miért hangzott el ez a bizonyos mondat, vagy miért így hangzott el. Én nagyon örülök, mondom még egyszer, hogy ez így alakult, és az izraeli nagykövet úr is közremûködött abban, hogy tisztázódjék ez a félreértés, és megítélésem szerint ez a tisztázódás megtörtént. Még csak annyit, hogy a belügyminisztériumi ünnepségnek, meg más, az évforduló kapcsán lezajlott ünnepségnek egyik alaphangja éppen az volt, hogy a magyar társadalom egy jelentõs részének az adott történelmi körülmények között része volt a fasizmus elleni világméretû szabadságharc során kibontakozódó ellenállásnak, és itthon is nagyon sokan voltak, akik a vészkorszakban a maguk keresztény humánuma, vagy liberális és baloldali elkötelezettsége alapján részt vettek emberek életének mentésében. És e belügyminisztériumi ünnepségnek is pontosan ez volt az alaphangja, s ha szabad személyemet megemlítenem, az én beszédem is elsõsorban ezzel foglalkozott.
Tisztelt Országgyûlés! Személyes érintettség címén megadom Balsai István képviselõ úrnak a szót.