DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon tiszteletreméltó törvényjavaslat szerepel a Ház elõtt, Csizmár Gábor és Kiss Péter törvényjavaslata. Én azonban nem a tiszteletreméltóságról szeretnék beszélni, inkább néhány hiányára szeretném felhívni a figyelmet.
Úgy hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy az ifjúság szerepének a közalapítványban, illetve a közvagyonban - egy olyan vagyonban, amit elsõsorban az ifjúság használ - jelentõs mértékben meg kell jelennie, és ez, meg kell hogy mondjam, az elmúlt kuratóriumokban is megjelent. Mégis furcsa vagy nehezen kezelhetõ az a szemlélet általában, amikor is a szervezetekrõl beszélnek, hiszen ma Magyarországon a fiatalok 2,4-2,6 százaléka van szervezetekben, 98 százaléka nincs szervezetekben, illetve helyi közösségekben jelenik meg, hiszen falun, városon nagyon sok kis helyi közösség van, és ezek a helyi közösségek egyáltalán nem kapnak szerepet az alap, illetve a közalapítvány létrehozásában, sem pedig mûködtetésében.
A másik nagyon jelentõs kérdés - amire majd részleteiben szeretnék rátérni -: nagyon fontosnak tartjuk, hogy alap jöjjön létre; nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne csak közpénzekre, hanem más befizetési forrásokra is támaszkodjon. Sajnos nem találtuk, az elõterjesztõk nem készítették el azokat a gazdasági számításokat vagy azokat az elõremutató gazdasági koncepciókat, amelyek valamelyest is tájékoztatnák a Házat, a képviselõket arról, milyen mértékû a befizetések terve, ki fogja ezt teljesíteni. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr vagy képviselõje nincs jelen, hiszen azt sem tudjuk, hogy az alapba történõ befizetést a Szerencsejáték Alapból támogatja vagy nem támogatja.
Ezek azok a fõ kifogások, amelyek általában megjelennek a két törvénnyel kapcsolatban.
Egy pár részletre is hadd hívjam fel a figyelmet. Nagyon fontos és teljesen egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy nyilvános és lehetõség szerint áttekinthetõ legyen mind a pályázatok, mind az elbírálások rendszere. Nagyon tiszteletreméltó az a törekvés, hogy az ifjúsági, korosztályi szervezetek és az õket segítõ szervezetek vegyenek részt benne. Azonban miközben a pénz elosztásában nem vehetnek részt a diákszervezetek, aközben azt írja a törvénytervezet, hogy a diákszervezetek is kapnak pénzt. Tehát nagyon fontos és kérem - módosító javaslatomban le is írtam -, hogy a diákszervezetek éppúgy képviseltethessék magukat, mint más ifjúsági és korosztályi szervezetek.
(9.50)
Az elosztás demokratizmusához hozzátartozik természetesen, hogy az ifjúságért felelõsséget érzõ minisztériumok képviseletei is megjelenjenek; nem pontosan értjük, hogy a hadügyminisztérium, a Külügyminisztérium, a Mezõgazdasági Minisztérium milyen tekintetben érez felelõsséget... - bocsánat, a Mezõgazdasági Minisztérium nem szerepel itt, csak a hadügyminisztérium és a Külügyminisztérium - a fiatalságért. Természetesen, ha így vesszük, akkor minden minisztériumnak van a fiatalságra vonatkozó elképzelése, de úgy gondolom, célszerû lenne, ha a kormányt valóban a felelõsök képviselnék, így a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és természetesen a kormány képviseletében más minisztériumok is tehetnének javaslatot, de mégiscsak e két minisztérium jelenne meg. Ezzel kevesebb is lenne a kuratórium létszáma és nem kellene a kormány részérõl más képviselõnek megjelenni.
Nehézkes és egyelõre átláthatatlan a korosztályokat segítõ szervezetek fogalma. Ha azt mondom, hogy ma Magyarországon 108 pedagógus szakmai szervezet van, akkor valóban azt gondolom, hogy e 108 szervezet - miután mi, pedagógusok valószínûleg mindannyian egyetértünk azzal, hogy a gyermekeket és az ifjúságot segítik - képviselõinek meg kell jelenniük.
Ha azt mondom, hogy körülbelül 50 környezetvédelmi szervezetrõl tudok és mindegyik programjában - vagy legalábbis az általam ismert programok mindegyikében - az szerepel, hogy az ifjúság környezeti nevelését támogatja, akkor nekik is meg kellene jelenni. Tehát ez egy olyan széles kör - és nyilván más képviselõtársam más ilyen szervezetcsoportokat tud megemlíteni: sport és így tovább -, ami több száz, de lehet, hogy több ezer szervezetet is jelent. A korosztályokat segítõ szervezetek fogalma nem jól definiálható, úgy érzem, csapdába fognak kerülni az elõterjesztõk, hiszen ha kimarad valaki, az jelent problémát, ha pedig túl széles kört vesznek, akkor egyszerûen kezelhetetlen lesz.
Hiányzik - és nagyon óriási hiány, az elõttem szóló képviselõ úr is hivatkozott rá - az önkormányzatok képviselete, hiszen ez a Ház módosította az önkormányzati törvényt, kötelezõ feladatot írt elõ az önkormányzatok számára. Ehhez a kötelezõ feladathoz - õszintén valljuk meg - egyetlenegy fillért sem biztosított, ezért legalább a döntési jogkörben célszerûnek tartanánk, ha az önkormányzati szövetségek részt vehetnének, hiszen õk tudják a helyi közösségeket támogatni. És nem utolsósorban nem látom a legelején említett legfontosabb kifogásomat, a helyi civil szervezõdések helyét, mert azt hiszem, mindannyiunk demokráciaképében az szerepel, hogy minél több helyi kulturális, ifjúsági, lakóhelyhez kötött, akár kistelepüléshez, városhoz vagy városrészhez kötött ifjúsági szervezet jöjjön létre, hiszen ezek azok, amelyek igazán tudják építeni a demokráciát.
Nyilvánvaló, hogy ezen szervezetek a törvényalkotó szándéka szerint - csak sajnos, nem kodifikáltan - nyilvános pályázatokat fognak kiírni, ezért azt szeretnénk és javasoljuk, hogy a továbbiakban csak pályázati úton lehessen támogatást adni és a kodifikációban célszerûnek tartanánk ezt is betartani.
A célok megfogalmazása: a törvénytervezet készítõi nagyon tisztességes célokat fogalmaztak meg és meg kell mondjam, úgy gondolom, hogy ezt bõvíteni lehet. Mindannyiunk számára vannak olyan célok, amelyek az ifjúságot érintve rendkívül barátságosan és jól mûködõek lehetnének.
Egyetlenegy ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet a 4. § a) és b) pontjában. Az a) pontban egy általánosan megfogalmazott, a fiatalok testi, lelki, szellemi fejlõdését segítõ program szerepel és külön a b) pontjában a demokrácia tanulását, gyakorlását segítõ programok. Azt hiszem, hogy a fiatalok egészséges szellemi fejlõdésébe beletartozik a demokrácia tanulása. Amennyiben nem tartozik bele, akkor úgy gondolom, a demokrácia tanulása mellett más kiemelt programokat is figyelembe kellene venni. Hadd említsek két példát: az egészséges életmódra nevelést vagy úgy gondolom, a környezeti nevelés most, a környezetvédelmi törvény elfogadása után teljesen természetes és kodifikált feladat. De említhetném legalább ilyen jogosan a lakóhelyhez való ragaszkodást, a lakóhely megismerését vagy a hazaszeretetre történõ nevelést.
Tehát javaslom, hogy vagy általánosan fogalmazzuk meg, fogalmazzák meg az elõterjesztõk a célokat vagy pedig ha kodifikálnak egy részcélt, akkor többet is kell kodifikálni, mert sajnos, ellentmondásba kerülnek az eredeti szándékkal.
Nem tartom és nem tartjuk alkalmasnak, hogy ebbõl a minimális összegbõl - bár nem készültek számítások, de az elõzetes számításaink alapján nem lesz egy óriási összeg - díjakat adományozzanak. Azért nem tartjuk célszerûnek, mert vannak az ifjúságot segítõ kiváló emberek számára díjak, rendelkezésre állnak a kormány, a Mûvelõdési Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium számára is olyan díjak, amelyek jutalmazzák az ifjúságot segítõ szakembereket vagy kiválóságokat. Úgy gondolom, erre nem célszerû újabb összeget fordítani.
A másik törvénytervezetrõl, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról is szólnék néhány szót. Ez a törvénytervezet sokkal kevésbé kidolgozott, mint az elõzõ volt, az elõkészítõk, illetve a törvényalkotók valószínûleg úgy gondolták, hogyha részletes szabályokat állapítanak meg, akkor nehéz helyzetbe kerülnek. Ha viszont úgy gondolták, akkor úgy vélem, jogtalan az a sok kritika, ami a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt érte, hiszen valóban egy keretjellegû kormányhatározat alapján mûködött. Meg kell mondjam, hogy a '89-90-es években számos helyen helyi, regionális vagy megyei szervezet jött létre és a vagyon ezekhez a szervezetekhez került, ami valóban helyes is volt, hiszen nem célszerû egy ilyen óriási vagyont egy központban összetartani.
Azok a remények vagy azok a - ha úgy tetszik - veszteségek, amelyek a sajtóban megjelentek és az a kritika, hogy nem kapott nyilvánosságot, úgy hiszem, ez nem reális kritika. Valójában célszerû lenne ezeket a kritikákat befejezni, hiszen számos esetben tájékoztatást kaptak azok, akik kértek, illetve az oktatási bizottság is - amely az ifjúság ügyeivel is foglalkozott az elmúlt parlamentben - részletes kimutatást kapott errõl a vagyonról.
Egy illúziót azonban szeretnék eloszlatni. Ez a vagyon értékében napról napra csökken, mert egyszerûen az épületek állaga, miután kellõ pénz nem állt rendelkezésre a költségvetésben, napról napra romlik. Teljesen természetes, hogyha a költségvetés nem tudja finanszírozni az épületek fenntartását, renoválását, karbantartását, modernizációját, akkor ez a vagyon napról napra kevesebbet fog érni és rendkívül nehéz ezen vagyonnal gazdálkodni. Semmiféle lehetõséget nem látunk és ebbõl a törvénytervezetbõl nem derül ki - meg kell hogy mondjam -, hogy milyen forrásokból és milyen módszerrel kívánják ezt a vagyont napi állapotának megfelelõen jobb helyzetbe hozni, milyen forrásokból próbálják vagy fogják megteremteni azt az óriási összeget, amivel a különbözõ táborok vagy a különbözõ létesítmények karbantartását, sõt néha azt mondom, hogy az életveszély elhárítását meg tudják oldani.
(10.00)
Számtalan esetben olyan cikkek jelentek meg, hogy e vagyont eladták. Mint a kuratórium egyik tagja, szeretném elmondani, hogy '93 elejétõl, a kuratórium mûködésétõl kezdve senki nem adott semmiféle hozzájárulást a vagyon eladásához. Pontosan azért, mert a kuratórium döntése alapján úgy ítéltük meg, hogy jelen pillanatban nincs lehetõség arra, hogy vagyoni eladásból fejlesztés történjen. Természetesen, ha törvénytelenség történt, akkor a törvénytelenséget ki kell vizsgálni és a felelõsöket felelõsségre kell vonni, de a kuratórium nem járult hozzá, sõt már egy elõzõleg tervben elkészített vagyoni eladást is megakadályozott.
Visszatérve a közalapítvány tényére, úgy hiszem, hogy közalapítványt akkor lehet létrehozni, ha megjelöljük, milyen közfeladatokat lát el. Ez sajnos hiányzik a törvénytervezetbõl, és úgy gondolom, célszerû lenne pontosabban definiálni, már csak a védelem érdekében is, hogy melyek ezek a közfeladatok, hiszen nagyon nagy elvárás van a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvánnyal szemben, nem lenne célszerû, ha teljes egészében a fiatalok sportolását, nyaraltatását, táboroztatását, kulturális programját ezen közalapítvány vagyonaként képzelné el akár a parlament, akár az ország. A védelem miatt nagyon pontosan meg kell határozni, és tulajdonképpen segítségként mondom, hogy meg kellene jeleníteni, milyen közfeladatokat tud majd az alapítvány ellátni, és más közfeladatokat nem lehet ráhárítani, mert ez a vagyon nem alkalmas arra.
Itt is javasoljuk, hogy a gyermek és ifjúsági korosztályokra vonatkozó társadalmi szervezeteket bõvítsék ki a diákszervezetekkel, hiszen leginkább a diákok szervezettek, és azt hiszem, hogy a fiatalság gyakorlatilag a 6 évestõl a 24 éves korosztályig legnagyobb többségében diákszervezetekben vesz részt, illetve többségüket diákszervezetekben lehet megtalálni. Tehát reméljük, hogy ezeknek a kihagyása nem tudatosan, hanem véletlenül történt. Ezt javasoljuk, és a Magyar Demokrata Fórum a módosító javaslatában a diákszervezeteket be fogja venni.
Hasonló módon szeretnénk, ha a korosztályt segítõ szervezetek körét is pontosabban jelölné meg az elõterjesztõ, mert nagyon sok problémánk fog keletkezni abból, hogy a korosztályokat segítõ társadalmi szervezetek köre rendkívül szélessé tehetõ, ennek következtében konfliktusforrássá válik.
Nem látjuk, és ez talán az egyik legfõbb kritikánk, hogy milyen forrásból tudja majd mûködtetni ezt a vagyont, hiszen semmiféle gazdasági számítás nem jelent meg e törvénytervezet indoklásában, illetve nem tudjuk, hogy ez a 3 vagy 5 százalékos befizetés valóban teljesülni fog-e, valóban elfogadja-e a kormányzat illetékese ezt a befizetési kötelezettséget. Úgy hiszem, nagyon fontos lenne, hogy e törvénytõl függetlenül minél elõbb szülessen a kormány felelõs vezetõje által egy olyan válságkezelõ program, amely a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány - vagy Közalapítvány, ha azzá válik - tulajdonában lévõ ingatlanokat kezelni tudja, méghozzá megfelelõ állagú kezelését teszi lehetõvé.
Úgy gondoljuk, hogy mindkét törvénytervezet nagyon jó szándékú, hiszen az ifjúság ügyét kívánja kezelni, mégis azt gondolom, nagyon sok módosítás szükséges ahhoz, hogy elfogadhatóvá váljon. S bízom abban, hogy elfogadása után egyre kevésbé lesznek olyan álhírek, olyan téves, kevésbé ellenõrzött információk, mint az elmúlt idõszakban, és azt tartanám célszerûnek, ha a képviselõtársaim is kevésbé tennének negatív megjegyzéseket az elmúlt idõszakra, hiszen úgy hiszem, hogy az elmúlt idõszakban létrejött alapítvány, illetve mûködtetõ szervezet nagyon sok törvénytelenséget akadályozott meg az elmúlt két-három évben.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)