DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról szóló tegnapi, igen parázs parlamenti vita fényében vagy árnyékában - talán az a legpontosabb meghatározás, hogy "után" - újra egy olyan indítvány szerepel az Országgyûlés napirendjén, amivel kapcsolatban nagyon fontos, hogy a különbözõ frakciók kifejtsék az indítvánnyal kapcsolatos szakmai álláspontjukat, azokat az észrevételeiket, egyetértõ vagy az elõterjesztõkével vitázó szakmai álláspontjaikat, amelyek alapján támogatják vagy bizonyos értelemben módosítani javasolják a benyújtott indítványt.
Lévén hogy általános vitáról van szó, nagyon fontos azonban, hogy az elõterjesztés mögött nyilvánvalóan - tényekkel alátámaszthatóan - tetten érhetõ politikai szándékról is beszéljünk, hisz a tegnapi vita során sem elsõsorban az volt a kérdés, hogy szakmailag megalapozott-e az egyik módosító indítvány vagy sem, hanem igazából az volt a kérdés, mi volt az a politikai szándék, ami motivált három képviselõt egy hatpárti konszenzussal létrejött elõterjesztéshez képest százkét módosító indítvány benyújtására.
Így tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt elõterjesztõk, vitatkozni szeretnék önökkel. Mert bármilyen tetszetõsnek tûnik is javaslatuk indoklása, bármilyen erkölcsösnek tûnik is buzgalmuk az ifjúsági vagyon megóvására, ezek együtt sem adnak választ az elõterjesztõk valódi szándékára, sõt, véleményem szerint egyenesen elleplezik azt.
Szerencsére nemcsak a benyújtott javaslat indoklása, hanem az elõterjesztõk nevében április 11-én, este, negyed tízkor elmondott elõadói beszéd, az elõterjesztõk sajtónyilatkozatai és más dokumentumok is rendelkezésünkre állnak, hogy megítélhessük képviselõtársaink valódi vélekedését és felfogását.
Tisztelt Országgyûlés! Azzal szeretném kezdeni: itt nem azt kell elsõsorban problémának tartanunk, hogy két eltérõ tárgyat kívánnak egy törvényben szabályozni az elõterjesztõk - mint ahogy azt egyik képviselõtársam már megemlítette -, hanem sokkal inkább azt, hogy ellentmondás van a törvényjavaslat normaszövege és az indoklás között. Ez az ellentmondás pedig: a Központi Ifjúsági Alap esetében nem az a probléma, hogy az elkülönített alapot az államháztartási törvényben elõírt módon ne szabályozták volna, hanem az, hogy a meglévõ szabályoknak nem megfelelõen mûködik. A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány esetében nem az a probléma, hogy törvény szükséges ahhoz, hogy közalapítvánnyá váljon, hiszen a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ex lege, a törvény erejénél fogva, már 1994. január 1-je óta közalapítvány. Az a lényeges probléma, hogy nem mûködött rendeltetésének, az alapító okiratban foglalt céloknak megfelelõen.
Mindkét esetben az tehát a probléma lényege, hogy van egy legális alap vagy alapítvány, de a meglévõ szabályoktól eltér a mûködése, ezért illegitimmé vált. Ha ez így van, akkor azonban a vizsgálatoknak kell tisztázniuk az alap, illetve az alapítvány mûködtetõinek törvényes felelõsségét, és a vizsgálatok által megállapított tények alapján az erre hivatott szerveknek kezdeményezniük kell azok felelõsségre vonását, akik rosszul sáfárkodtak a rájuk bízott értékkel, közvagyonnal. A jogállami és demokratikus Magyarországon egy ilyen eljárás szervei: az ügyészség, a rendõrség, az adóhivatal, az Állami Számvevõszék, a bíróság - de semmiképpen sem az Országgyûlés.
Egy kérdés tehát, tisztelt Ház, hogy nekem, személy szerint tetszik-e vagy sem a Központi Ifjúsági Alapról szóló törvény vagy a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány alapító okirata. Egy másik kérdés pedig az, hogy megfelelnek-e ezek a meglévõ szabályok a jelen követelményeinek.
A tárgyalt esetben az elõterjesztõk egész egyszerûen összemossák az illegitim és az illegális - vagyis a nem megfelelõ és a törvénytelen - kategóriáit, és ezzel egy logikai bûvészmutatványt hajtanak végre: úgy tüntetik fel javaslatukat, mint a megoldást egy problémára, miközben nem válaszolnak arra, hogy az új szabályok esetén mi a biztosíték arra, hogy azokat - legyenek bármily korszerûek, haladóak is - be fogják tartani azok, akiknek az alap vagyonával vagy az alapítvány eszközeivel gazdálkodniuk kell.
Tisztelt Országgyûlés! Le kell szögeznem: mindkét esetben az a véleményem, hogy mind az alap, mind az alapítvány szabályozását korszerûsíteni kell. Ez a korszerûsítés a jelenlegi szabályok módosítását indokolja. De ennek az indoklása nem az, amit itt most képviselõtársaink elõterjesztenek.
Az elõterjesztõ elõadói beszédében maga is elismeri, hogy "A Központi Számvevõségi Hivatal a Központi Ifjúsági Alapnál végzett ellenõrzése során megállapította, hogy a hiányosságok alapvetõen a belsõ szabályozatlanságokra és a vonatkozó szabályok be nem tartására vezethetõk vissza." Ebben az esetben az egy dolog, hogy érvényt szerzünk a vonatkozó szabályok betartásának - és ehhez egyébként az alkotmányosság és a törvényesség talaján álló kormányzatnak minden eszköze adott -, és egy másik dolog az, hogy egy teljesen új, úgymond korszerûbb, az igényeknek jobban megfelelõ szabályozást készítünk.
Nyilván az utóbbi esetben is fennállhat a fenti probléma: egy mégoly korszerûnek mondott szabályozást is ki lehet játszani, lehet egy alapot rosszul és szakszerûtlenül mûködtetni, önérdekek szerint felhasználni a közpénzeket. Annak érdekében, hogy ez ne forduljon elõ, az elõterjesztõk az alábbi garanciáikat állítják:
a nyilvánosságot, amely egyébként mind az elkülönített pénzalap, mind a közalapítvány esetében más törvények szerint már eleve is adott;
az ellenõrzést, amely egyébként mindkét esetben más jogszabályok szerint már elõre adott;
a döntéshozók kiválasztását, akiket az alap esetében csak körülírnak, de nem neveznek meg, és semmit sem írnak arról az eljárásról, milyen módon is történik a korosztályi szervezetek képviselõinek delegálása. A közalapítvány esetében pedig egy rendkívül aggályos delegálásos módszert vezetnek be, amely ellentétes a Ptk.-val, alapítói jogokat von el, és hosszú távon megakadályozza az alapító Ptk.-ban elõírt alapítói felelõsségének érvényesítését.
Tisztelt Országgyûlés! Az elõterjesztõk sok dolgot figyelmen kívül hagytak javaslatuk elkészítésénél:
Nem igazán olvasták el az államháztartási törvényt, mert ha elolvasták volna, nem a miniszterelnök úrnak adták volna oda a Központi Ifjúsági Alapítványt.
Nem olvasták el a polgári törvénykönyv 74/D §-át a közalapítványról, ezért tévesen hivatkoznak a nemzeti és etnikai kisebbségi közalapítvány kuratóriumával kapcsolatos törvénymódosításra.
Nem tanulmányozták az alkotmánynak a kormány jogállására és felelõsségére vonatkozó szakaszait, és mellõzték a kormányuk ügyrendjére vonatkozó szabályokat is.
Képviselõtársaink ugyan arra hivatkoznak, hogy legfontosabb forrásként meg kell említenünk az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottságban e tárgyban lezajlott március 1-jei és március 22-ei vitákat, de azt nem teszik hozzá, hogy ezeken az üléseken érdemi vita nem bontakozhatott ki, mert ez egyik hivatkozott bizottsági ülésnek sem volt a funkciója. Elsõ esetben a bizottság - ellenzéki kezdeményezésre - meghallgatta a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnak a kormányzati ifjúságpolitikáról szóló tájékoztatóját, és ebben érintõlegesen foglalkozott a Központi Ifjúsági Alappal és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvánnyal - annyira, hogy ezt követõen, az ellenzéki képviselõk véleményének mellõzésével, a bizottság levelet is írt Horn Gyula miniszterelnöknek, amelyben sürgette a kormányt a vonatkozó elõterjesztések megtételére. Ez a levél azonban nem volt elég képviselõtársainknak: a levél elküldése után öt nappal benyújtották a jelen elõterjesztést - úgy látszik, nem bízva az általuk támogatott pártelnök- kormányfõ intézkedõképességében.
A másik bizottsági ülésen - tessék megnézni a jegyzõkönyvet - a bizottságnak csak arról volt módja véleményt nyilvánítani, hogy az elõterjesztés alkalmas a tárgyalásra vagy sem.
(10.30)
A tartalmi és érdemi tárgyalást szorgalmazó képviselõknek a bizottság elnöke azt mondta: lesz majd alkalmuk késõbb kifejteni az álláspontjukat. Ezen a bizottsági ülésen egyébként a szabaddemokrata képviselõk kérlelésére és unszolására az elõterjesztõk halovány ígéretet tettek arra is, hogy visszavonják elõterjesztésüket, ha a kormány idõközben benyújtja a maga javaslatát. És ugyancsak itt hangsúlyozták többször is, hogy elõterjesztésük szó szerint átveszi a minisztériumi tervezet szövegét.
Az úriemberi egyezség ez idáig semmire sem kötelezte a nyilván koalíciós partnereikkel szemben is kellõ bizalommal rendelkezõ szocialista képviselõket arra nézve, hogy visszavonják vagy módosítsák javaslatukat; az sem, hogy a kormányuk már döntött a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ügyeiben.
Képviselõtársaink nagy buzgalommal foglalkoztatnak bennünket végül egy dolog érdekében, és ez nem más, tisztelt hölgyeim és uraim, mint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, mint közalapítvány vagyonának reprivatizálása. A kuratóriumi javaslatuk ugyanis nem más, mint a közalapítvány teljes magánosításának kísérlete. Tetszik, hogy ezt ilyen magabiztossággal teszik - és nem tetszik az, hogy mégsem vallják be eredeti szándékukat.
Képviselõtársaim nagyvonalúan mellõzni igyekeznek azt az egyszerû tényt - mint azt már mondottuk -, hogy itt egy közalapítványról van szó. Azt mondják, hogy "A gyermek- és ifjúsági szervezetek immár öt éve következetesen képviselik azon elvárásukat, hogy többségben legyenek az alapítvány kuratóriumában." Csakhogy öt évvel ezelõtt a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány a kormány által alapított magánalapítványként létezett. A kuratóriumába pedig az akkori kormány tisztségviselõje, majd az alapítvány késõbbi elnöke, Králikné Cser Erzsébet felkérte a tagokat - azokat nem választották.
A Ptk. legutóbbi módosításakor a jogalkotó megkülönböztette a közalapítványt a magánalapítványtól, amelynek differencia specifikájaként éppen az alapítói jogállás szigorítását, törvény általi kiterjesztését foglalta törvénybe. Ezen a képviselõtársaink hasonló nagyvonalúsággal átlépnek. Teszik ezt a gyermek- és ifjúsági szervezetekre való hivatkozással.
A magam részérõl örülök annak, hogy az elõterjesztõ képviselõtársam beszédében vázolta annak a politikai piramisjátéknak a forgatókönyvét, amellyel eljátszották a demokráciát annak érdekében, hogy saját személyi ambícióikat leplezzék. Ennek volt egyik sajátos eredménye a miniszterelnök úr és - idézem az elõterjesztõt - több mint 160 országos szervezet tárgyalódelegációja között létrejött november 2-ai találkozó.
Egy kis statisztika, tisztelt hölgyeim és uraim: az ifjúsági szervezeteket, úgymond, képviselõ tizennégy delegátus közül két fõ a kormánytól kapja fizetését, két fõ az MSZP tisztségviselõje, egy munkabizottsági elnökségi tag és egy fõvárosi képviselõ, két fõ a BIT, illetve az Ifjú Szocialisták képviselõje, és mindkét szervezet az MSZP Köztársaság téri pártszékházában mûködik. Egy fõ a BIT helyi, illetve a Demisz helyi szervezetének az elnöke, egy fõ a Demiszbõl kivált tagszervezet képviselõje. Egy fõ képviselte a koalíciós partner ifjúsági szervezetét, két fõ diákszervezetet képviselt - abból egyikük a Demisz alapító tagja volt -, és három fõ képviselte az e politikai körön kívüli szervezeteket, egy katolikus diákegyesület, az Ifjú Kereszténydemokraták és a Cserkész Szövetség nevében. Ennyit az arányos, plurális és nyitott képviseletrõl.
Ráadásul 1994. október 5-én kelt levelében Kiss Péter úr már egyszer átnyújtott egy ultimátumot a kormánynak; mondván, hogy mivel Fodor Gábor miniszter felmondta a nyári SZDSZ-MSZP-megállapodásban foglaltakat, õk sem tartják ezt magukra nézve kötelezõnek. És ebben a levélben képviselõ úr mint az ifjúsági és modernizációs képviselõcsoport elnöke, javaslatot tesz a kuratórium tisztségviselõinek a személyére. A névsorban szereplõk mindegyike a KISZ, a Demisz, majd a BIT tisztségviselõi, vagy a BIT által létrehozott vállalkozás ügyvezetõinek a körébõl kerül ki.
Október 5-e és március 7-e között kellett valaminek történnie, hogy a megbízást nem sikerült megbízhatóan megoldani. Nyilván ezért vált égetõvé a jelen törvényjavaslat sürgõsséggel való benyújtása. A sürgõsséget egyébként természetesen ugyanezen érdekcsoporthoz tartozó képviselõk támogatták, meg azok, akik nem látják az összefüggéseket.
Természetesen nem lesz meglepõ, ha azt is elmondom, hogy az ifjúsági szervezetek javaslata is igencsak hasonlít a fent említett névsorhoz; lévén, hogy ez a szektor sem független és mentes a pártpolitikai befolyástól, nyomásgyakorlástól - mint azt az elõbbiekben adatokkal érzékeltetni kívántam.
A kör teljes egészében zárt. Ugyanazok vállalják a politikai, a szakmai képviseletet és annak társadalmi kontrollját. Ugyanazok, akik már korábban, 1990-et megelõzõen ugyanezekkel a technikákkal éltek, és ugyanilyen módszerekkel sajátították ki az ifjúság nevében és - ahogy most mondják - érdekében a szószólói és a problémamegoldói szerepet maguknak.
Tisztelt Országgyûlés! Az a hegemonisztikus törekvés, amely az MSZP ifjúsági és modernizációs képviselõcsoportját jellemzi, egy irányba mutat: az ifjúsági célokat szolgálni hivatott közvagyon monopolisztikus kisajátítása irányába. Ugyanerrõl szólt az a több tucatnyi módosító indítvány is, amelyet az itt is megismert képviselõ urak benyújtottak a saját szervezeteik támogatása érdekében - amint már elõbb idéztem - a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásához. Kiss Péter képviselõtársam pedig egyáltalán nem ismeretlenként mozog az egykori KISZ-vagyon bolyongásainak útvesztõiben. Sõt valószínûsítem, hogy e Ház falai között a leginkább ismerõsként.
Ma már miért lenne csak hipotézis az, hogy a Hotel Ifjúság és annak felügyelõbizottsági vagy elnökségi tagságának elfoglalása, a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács kisajátítása, a funkciótlan és hatástalan, de a felelõsség elhárítására kiválóan alkalmas kormányszerv, a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács kierõszakolása, a társadalmi szervezetek támogatására szánt költségvetési összeg egyoldalú átcsoportosítására irányuló törekvés után még e két pénzforrást jelentõ intézményt kellene elfoglalni? Ez a szándék van elõttünk, tisztelt hölgyeim és uraim!
Az Országgyûlés legnagyobb frakciójának a felelõssége nagyságához mért; a legnagyobb abban, hogy mihez nyújtja a támogatását. Meggyõzõdésem, hogy a fiataloknak a parlamenti demokrácia, az alkotmányosság és a törvények és azok betartása jelentik azt az igazi garanciát, hogy ügyeikben érdemi és szakszerû, részvételükkel történõ döntések szülessenek.
Ez a javaslat, tisztelt hölgyeim és uraim, szakszerûtlen, hatályos jogszabályokba ütközõ és sanda szándékokkal terhes. Ezért a fiataloknak maguknak semmilyen segítséget sem ad ügyeik felelõs intézésében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)