KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Ház! Kétféle megjegyzést szeretnék tenni. Egyrészt néhány konkrétumhoz kapcsolódóan, amit Deutsch képviselõ úr mond, másrészt pedig egy indítványt; igaz, hogy nem a parlament keretei közé való, de talán majd érthetõvé válik, hogy miért teszem.
Ami a konkrétumokat illeti: nem találkoztunk most itt mással - különösen beszéde utolsó részében -, mint azzal a cikksorozattal, amelyik már különféle közírók és független szerzõk tollából a megelõzõ hónapokban napvilágot láttak. Ezek a közírók csinálják azokat a forgatókönyveket, amelyeknek most vagyunk éppen itt, a parlamentben tanúi. Ezek a közírók azok, akik egyébként a Fiatal Demokraták Ifjúsági Kabinetjében, annak vezetõjeként segédkeznek, hogy föltárjanak olyan tényeket, amik nincsenek; hogy összefüggésbe hozzanak olyan kérdéseket, amelyek csak egy írásmû keretében állják meg a helyüket, a valósággal szembesítve nem így mûködnek.
Én megértem, hogy amikor az ifjúsági szervezetek által megválasztott, 167 szervezet által megválasztott, a kormányelnökkel több alkalommal találkozó delegációt minõsíti Deutsch Tamás; az egy fájdalmas dolog, hogy a fiatal demokratákhoz közel álló szervezetet a 167 szervezetbe nem sikerült delegálni, nem sikerült találni és nem sikerült eljuttatni arra az egyeztetési fórumra, amelyik egyeztetési fórum elindította a gyermek és ifjúsági érdekegyeztetõ fórum, tanács kialakítását; amit én nagy jelentõségû döntésnek tartok a kormány és az ifjúság párbeszédében. Ezt a fájdalmat megértem, de azt hiszem, hogy az így kialakult demokratikus keretek lerombolása nem lehet, még politikai érdekbõl sem - pártérdekbõl sem - feladata a parlamentnek, és ezt nem vállalhatja fel egyetlen parlamenti párt sem.
Ami az egykori KISZ-vagyon kérdését illeti: ez kérem, arra a történetre emlékeztet, amikor is arról szól a fáma, hogy a Vörös téren narancsot osztogatnak... (Az elnök kikapcsolja a képviselõ mikrofonját.) - befejezem két mondattal -.., és helyette az a valóság, hogy Leningrádban autókat fosztogatnak. Itt, kérem szépen, az én személyes szerepem odáig terjedt ki, hogy volt szerencsém ebben az alapítványban - amit nem vitatott el senki - közremûködni abban, hogy a KISZ-vagyon legjelentõsebb része, az ingatlanvagyon átkerüljön. Ezt úgy beállítani, miszerint is ezzel valamiféle visszaélés történt az elmúlt négy év alatt, független közírók által sem sikerült; nem gondolom, hogy a parlamentben kellene újra elõvenni.
Végül is befejezem: az indítványom az, hogy a fiatal demokraták BIT- kutatóinak én tisztelettel egy nyilvános, parlamenten kívüli vitát javaslok, hogy összevessük ismereteinket ebben a vonatkozásban. És kérem, hogy maradjunk a tárgynál itt, a parlamentben az általános vitában. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(10.40)