CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Itt az emelvényen elõször szólok ebben a Házban, eddig csak a helyemen szólaltam fel. Úgy készültem, hogy ennél a törvényjavaslatnál feszes mondatokban, fegyelmezett gondolatkörökben mondom el véleményemet, mert fontos a gyermekek, a fiatalok dolga; fegyelemezetten és röviden, mert tanítómnak tartott nemzeti írónkat, Veres Pétert idézve azt gondolom, hogy egy mozdulatnyi tett többet ér, mint bármennyi okos beszéd. És nem a tettre irányult a munka itt az utóbbi fél órában, nem arra, hogy mit és hogyan lehet tenni az ifjúságért, nem arra, hogy a törvényt úgy hozzuk meg, hogy minél több fiatal és gyermek érdekét szolgálja, hanem egy svédcsavarral alantas szándékokat kutató alantas szándékot lehetett hallani. (Tirts Tamás: Nem volt semmi alantas szándék!) És ez keserûséggel tölt el engem. Elsõciklusos parlamenti képviselõként azt gondolom, a közvélemény többsége is így gondolhatja, hogy beszélnek ezek mindenrõl, csak a dolgukat nem teszik, mert fontosabb számukra a politikai szerepvállalás, a színház vagy a cirkusz. Keserû vagyok azért is, mert ezt fiatal képviselõtõl tapasztaltam, aki ráadásul már tapasztalt képviselõ is lehetne. Csak arra gondolhatok, hogy õ is keserû, hiszen a polgári ifjak csapataként kikoptak a fiatalok küzül, és ettõl kezdve másra figyelnek.
Azt gondolom, erre a törvényre akár úgy, hogy önálló képviselõi indítvány, akár úgy, hogy kormány-elõterjesztés, szükség van. Ezeket az alapokat, alapítványokat úgy kell szabályozni, hogy valós érdekeket szolgáljanak, ne önfelélõk legyenek. Ne úgy foglalkoztasson ötven embert, hogy az alapítványi pénz csak arra jó, hogy az alapítványi alkalmazottak viszonylag tûrhetõen megéljenek belõle, és miközben a felkészült politikusok mondják a nótát a parlamentben, addig nem történik semmi! Pedig ezek az alapítványok, alapok tudnak jól is mûködni! Hadd mondjam meg például a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvánnyal kapcsolatban, hogy az én választókerületemben ez az alap, ez az alapítvány '92-ben kifejezetten hasznosan mûködött: segítette a szakmai oktatást, segítette a 8. osztályt végzett gyermekeknek azt a rétegét, akik se gimnáziumba, se szakközépiskolába, se szakmunkásképzõbe be nem jutottak, és szakiskolai keretben megkezdõdhetett a képzésük.
Tehát nem arról van szó, hogy mi mindig, mindenáron a múltról meg egyebekrõl negatívat - pláne ellenfeleinkrõl - akarunk mondani, hanem arról, hogy odafigyeljünk, ami a dolgunk. Az alapítványok sorsát ebbe az irányba szeretnénk alakítani - vagyis jó lenne ez már legalább a gyermekek ügyében. Nekem gyermekeim, unokáim vannak, nagy létszámú családban felnõve tudom, hogy politikai handabandával nem lehet helyettesíteni a gyermekekkel való törõdést és gondoskodást.
Ennek a törvényjavaslatnak mind a két része hasznos célokat szolgálhat. Igen, lehet vitatkozni jogi megoldásokon. Lehet jogtechnikai kérdésekben eltérõ véleményünk. Lehetnek módosító indítványok. Lehet jobbítani. Egyet nem lehet: másról beszélni összevissza, csak azért, hogy ne menjenek elõre az ügyek! A törvényjavaslat egyébként is azt célozza, hogy támogassa a gyermekek és fiatalok egészséges testi, lelki, szellemi fejlõdését ez az alapítvány és alap, segítse a demokrácia tanulását, mert tõlünk - itt a Háztól -, úgy látszik, nemigen lehet eléggé megtanulni. (Dr. Rott Nándor: Magáról beszéljen, képviselõ úr, ne a Házról!) Én a tapasztalataimról beszélek, képviselõ úr, az itt szerzett tapasztalataimról! És tudom, hogy bizony, nem mindig lehet tõlünk tanulni.
És persze segíteni akarja ez a törvényjavaslat azt is, hogy ne csak a városi, hanem a vidéki gyerekek is támogatáshoz jussanak, hogy az önkormányzatok a törvényben meghatározott feladataikat elláthassák, hogy a gyermek- és ifjúsági csoportok onnan a keleti végekrõl is eljussanak külföldre, hogy kapcsolatot teremthessenek a szomszéd országban élõ magyarokkal, a távolabbi országokban lévõ fiatalokkal, hogy valós tapasztalatokat szerezzenek a fejlettebb világból is.
A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt valóban igazi közalapítvánnnyá kell tenni. Erre garanciát készít ez a törvényjavaslat. Az MSZP és a kormányprogram kezdettõl fogva fontosnak tartja a Központi Ifjúsági Alap és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány dolgainak áttekintését és rendezését. De én azt gondolom, nemcsak a kormánynak, hanem mindenkinek, minden pártnak érdeke lehet, hogy ez rendben menjen.
Javítani, módosítani, változtatni - kell! Csak más, idegen elemek nem kellenek! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)