POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Mielõtt Csizmár Gábor és Kiss Péter képviselõtársaim törvényjavaslatára rátérnék, egyetlenegy kérdést szeretnék csak kiemelni az elõzõ vitából. Kiss Péter képviselõtársam kérdezte tõlünk, a Fidesz képviselõcsoportjától: hogyan jutottunk hozzá ahhoz a levélhez, hogy került a kezünkbe az a levél, ami az MSZP modernizációs és ifjúsági munkacsoportja, illetve a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára közötti levélváltás része. Erre a válasz nagyon egyszerû: a képviselõk jogállását 1990 óta kétharmados törvény rendezi. Ez a törvény jogot ad a Magyar Köztársaság parlamentje képviselõi számára, hogy az államigazgatásban, a közigazgatásban született dokumentumokat a közigazgatás felelõs képviselõitõl, jelen esetben egy politikai államtitkártól bekérje. Mi a mai parlamenti vitára való készülés során ezt tettük. Késõbb, a részletekben menõ vitában majd többször is hivatkozom erre az összeállításra. Ebben a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium apparátusának különbözõ szintû és politikai vezetõi készséggel rendelkezésünkre álltak, és egy egész stószt adtak át a viták különbözõ dokumentumairól.
Nem ez a kérdés számomra. S ez talán megvilágítja azt is, hogy mi köztünk a politikai különbség, a patkó két oldalán ülõ BIT-képviselõk vagy az MSZP tisztelt képviselõi és az ezt a kérdést fenyegetõ fideszes képviselõk között. (Egy hang balról: Feszegetõ!) Feszegetõ, köszönöm a helyesbítést. Tehát ezt a kérdést feszegetõ fideszes képviselõk között.
Az egy dolog, hogy egy párt apparátusa, egy párttestület leveleket ír egy közigazgatási funkcióban lévõ államtitkárnak vagy bárkinek. Ezt lehet. De tudni kell, hogy más kérdés az, amit az MSZP a maga keretein belül csinál ifjúsági szervezetekkel, munkacsoportokkal. Ez nekem lehet, hogy tetszik vagy nem tetszik, de igazából sok közöm hozzá nincs. Azt csinálnak, ami önöknek jól esik, amit a törvény megenged. Ez egy határon túl azonban már más megítélés alá esik; amint a közigazgatási szférát is érinti, akkor az egy más kérdés. Élesen külön kell választani ezt a dolgot. S mi éppen ezt az élesen különválasztást hiányoljuk többek között az önök politikai gyakorlatából, és ilyen irányú aggályainkat fogalmaztuk meg az elõbb ezzel a törvénymódosítással vagy törvényjavaslattal kapcsolatban is. Ez két külön szféra. Az egyik szféra a párton belüli, a másik szféra pedig a köz szférája. A kettõt összekeverni nem jó, nem ildomos.
(Boros László helyét a jegyzõi székben Dr. Kiss Róbert foglalja el.)
Rátérve Csizmár Gábor és Kiss Péter képviselõtársaink törvényjavaslatára: ez a törvényjavaslat - ahogy már többen elmondták - két eltérõ tárgyat kíván egy törvényben szabályozni. Ez önmagában még nem lenne baj, csakhogy e két tárgy szabályozása színvonalában, megfogalmazásában és szellemében is eltér egymástól. Ezért úgy vélem - s úgy látom, nem vagyok egyedül a tisztelt Házban ezzel a nézetemmel -, hogy összességében egy ellentmondásos törvényjavaslattal van dolgunk.
Ellentmondásosnak tartom a javaslatot, mert az igaz, hogy e javaslat tárgyait - a Központi Ifjúsági Alapot és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványt - régóta és megalapozottan olyan bírálatok érték, amelyek indokolják, hogy az arra hivatottak foglalkozzanak helyzetük törvényi, gazdálkodási problémáinak rendezésével, ugyanakkor az a véleményem, hogy ez esetben nem az Országgyûlés hivatott e kérdések rendezésére. A hatalommegosztás elvére épülõ alkotmányos rendünkbõl és a jogállamiság gyakorlatából következõen az említett kérdések rendezéséért eddig a kormánynak kellett viselnie a felelõsséget. S ez esetben a törvényjavaslatot sürgõsséggel benyújtó szocialista képviselõtársaink elvitatják a kormány jogát és önálló felelõsségét abban, hogy a kérdést rendezhesse. A Központi Ifjúsági Alap esetében ez a felelõsség az államháztartási törvénybõl, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetében az alapítói felelõsség a Ptk.-ból vezethetõ le.
(11.10)
Így ezen rendelkezések figyelmen kívül hagyásával a jelen javaslat nemkívánatos precedenst teremthet és sértheti mind a kormány, mind pedig az Országgyûlés autonómiáját. Ezért tehát elõre kell bocsátanom: kifogásaink vannak a javaslat elsõsorban a Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvánnyal foglalkozó részének törvényességét illetõen. Megítélésünk szerint ugyanis az Országgyûlés ebben a javaslatban megfogalmazott formában nem vonhat el senkitõl sem, még a kormánytól sem alapítói jogokat. Itt az elõttünk fekvõ javaslatban pedig éppen ez történik.
Ha jól értjük a képviselõi szándékot, egy olyan alapítványt kívánnak az Országgyûlés hatáskörébe vonni, amelynek van alapítója, és ráadásul ezt úgy kívánják megtenni, hogy nem gondoskodnak a korábbi alapítvány megszüntetésérõl. Ha ugyanis azt tartalmazná a javaslatuk, hogy kötelezik a kormányt arra, hogy a Ptk.-ban szabályozott módon a bíróságnál kezdeményezze a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány megszüntetését és a hitelezõk kielégítése után fennmaradt vagyonát ajánlja fel az Országgyûlésnek, hogy az - mármint az Országgyûlés - maga hozzon létre közalapítványt ifjúsági célra, semmit sem szólhatnánk. Ha ez a szándék, akkor erre vonatkozó javaslat esetén nyilván készek lennénk megvizsgálni, hogy a Fidesz-frakció milyen mértékben vállaljon részt egy, az Országgyûlés által alapított közalapítvány létrehozásában, kezelõszervének jelölésében és esetleg munkájában. Így azonban a javaslat ebben a formájában olyan szabályozást tartalmaz, amely a Ptk. jelenlegi rendelkezéseit véleményünk szerint sérti.
A javaslat indoklásában és az elõterjesztõknek a tisztelt Ház kijelölt bizottsága elõtt kifejtett véleményében az szerepel, hogy a javaslatukkal gyorsítani kívánják a kormányzat munkáját. Ez az indok megszívlelendõ, bár nem teljesen érthetõ számunkra, mert akkor ezt a javaslatot jóval elõbb, például 1994 októberében is be lehetett volna nyújtani, amikor a kormány még hozzá sem kezdett az alap, illetve a közalapítvány felülvizsgálatához, és az elõterjesztõknek - legalábbis a híradásokban megjelent tudósítások szerint - már akkor megvolt a maguk javaslata.
Megítélésünk szerint itt egy olyan - sajnos, az elõbb láttuk -, személyeskedésektõl sem mentes, alapvetõen politikai természetû vita elleplezésével állunk szemben, amely - nem elõször e koalíció történetében - elsõsorban nem köztünk, hanem a koalíciós partnerek között feszül.
Tisztelt elõterjesztõ Képviselõtársaim! Mind önök, mind Fodor Gábor mûvelõdési miniszter úr egyazon koalíció tagjai. Azt gondolom, önöknek el kell dönteni, hogy e kérdésben szövetségesei-e egymásnak vagy sem. E vitájukat zárják le egymás között, és a tisztelt Házat csak akkor hívják segítségül a vita eldöntésében, hogyha már minden más lehetõséget kimerítettek. Mindezt azért bátorkodom megjegyezni, mert a javaslat vitájára készülve - képviselõi jogunkkal élve - megkértük és megkaptuk a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium államtitkárától a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványra és a KIA-ra vonatkozó kormányzati egyeztetés eddigi dokumentumait és a kormánynak ezek alapján kialakított javaslatait, amelyeket az NGYIA esetében a kormány már megtárgyalt és el is fogadott, a KIA esetében pedig hamarosan tárgyalni fog.
Az NGYIA-ról szóló 1026/1995.(III.24.) kormányhatározat Horn miniszterelnök úr aláírásával meg is jelent a Magyar Közlöny XXIII., március 24-ei számában. Így az elõterjesztõk által változatlan formában fenntartott javaslat vagy legalábbis annak a közalapítványra vonatkozó része egyszerûen szólva szembemegy a kormánypárti képviselõk bizalmát egyébként amúgy általánosságban élvezõ kormány döntésével. Ez ugyan lehet, hogy egy ellenzéki képviselõnek örömet kellene hogy szerezzen, én azonban ezt valahogy nem érzem.
Nem értjük, legfeljebb csak érteni véljük, hogy önök enyhén szólva nem szerezték meg egymás bizalmát - csak azt nem tudjuk, hogy ehhez nekünk, a parlamentnek miért kell feltétlenül asszisztálnunk.
E furcsa helyzet kiküszöbölése érdekében a Fidesz-frakció módosító indítványt kíván benyújtani, amelyben a törvényjavaslatból a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapra vonatkozó szakaszok elhagyását fogjuk indítványozni.
A megkapott dokumentumokból azt állapítottuk meg, hogy a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium alapos munkát végzett. Úgy látjuk, hogy a kormány kellõ információval rendelkezett ahhoz, hogy végsõ javaslatait elkészíthesse. Nyilvánvalóan ezen információk alapján döntött úgy a tárca, hogy ügyészségi vizsgálatot kér a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alap eddigi mûködését illetõen, tehát ez a kormányzati munka és annak színvonala nem lehet valódi oka e törvényjavaslat benyújtásának.
Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! Az eddig elmondottak ellenére a Központi Ifjúsági Alappal kapcsolatos javaslati résszel kapcsolatban különösebb kifogást nem lehet emelni. Nyilván azért sem, mert mint az elõterjesztõk is elismerték: szó szerint átvették a minisztérium tervezetét, ezért e javaslatok szakszerûek és körültekintõek. Tartalmukkal kapcsolatban pedig azt szeretném megjegyezni, hogy a Fidesz már 1993-ban, több mint két évvel ezelõtt, a KIA-ról szóló és most megszüntetni javasolt törvény tárgyalásakor javasolta azt az együttmûködõ döntéshozatali struktúrát, amellyel most itt találkozunk. Ezzel kapcsolatos véleményünk azóta sem változott.
Természetesen egyetértünk az érintettek képviselõinek a döntésekben való részvételével. E kezdeményezésünk akkor elbukott az akkori kormánypárti ellenszavazatokon, emiatt akkor a Fidesz nem szavazta meg a KIA-ról szóló törvényt. Most egy ilyen szellemû és a Központi Ifjúsági Alapot szabályozó törvénnyel egyet tudunk érteni.
Egy aprónak látszó, de valójában súlyos kifogást lehet említeni csupán, és ez az, hogy a Központi Ifjúsági Alapot - amely mint tudjuk, egy 36 millió forintos költségvetési támogatásból mûködõ, elkülönített pénzalap -, tehát a KIA-t egyenesen a miniszterelnök úr rendelkezésére kívánják bocsátani. Nem gondoljuk, hogy az egyébiránt igen kiterjedt alkotmányos miniszterelnöki jogkört még ez irányban is bõvíteni kellene. Szerintem a KIA támogatására számító civil szervezetek sem szeretnének arra várni, hogy a támogatásukról szóló döntés egy elfoglalt miniszterelnök idõbeosztásától függjön. Sokkal jobb lenne, ha a KIA szabályozása illeszkedne az államháztartási törvényben foglaltakhoz, és a miniszteri felelõsség alá rendeltetne.
Tisztelt Országgyûlés! A javaslat további részében tárgyalt Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványra vonatkozó javaslatokkal - mint azt már jeleztem - több problémánk van. Ez alkalommal nem kívánok csatlakozni azokhoz, akik a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány, illetve az NGYIA lassan öt éve tartó történéseit, mint a hiábavalóságok hiábavalóságát ismertették itt a Ház elõtt. Csak annyit tudok megállapítani, hogy ez az alapítvány eddig még soha nem töltötte be feladatait, soha nem mûködött rendeltetésének megfelelõen; hogy az alapítványi vagyon végül is kinek hozott valójában hasznot, azt állapítsák meg az erre hivatott és erre felkészült szervek. Úgy gondolom, hogy a kormány majd ezen - a hírek szerint elrendelt - vizsgálatok eredményeirõl tájékoztatni fogja a közvéleményt és a tisztelt Házat is. Ezt szükségesnek tartom annak érdekében, hogy a közös tanulságokat végre levonhassuk, hogy többé ilyen esetek elõ ne fordulhassanak. Másrészt úgy vélem, hogy e vizsgálatok eredménye támpontot jelenthet más közalapítványokkal kapcsolatos problémák jobb megítélése szempontjából is.
Ezúton is kérem tehát a kormány arra illetékes képviselõit, hogy tárják bátran a közvélemény elé az NGYIA-val kapcsolatos megállapításaikat, hiszen a nyilvánosság segíthet megelõzni a pletykákat - amelyekre itt Dobos Krisztina képviselõtársunk utalt - és segíthet tisztázni a félreértéseket.
Tisztelt Országgyûlés! E törvényjavaslat kapcsán szeretném még egy lehetõségre felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Arra, hogy itt az ideje annak, hogy végre - legalábbis részlegesen - hatályon kívül helyezzük az 1971. évi IV. törvényt, az ifjúságról szóló törvényt, és kötelezzük a kormányt, hogy záros határidõn belül végezze el a teljes törvény felülvizsgálatát és tegyen javaslatot az abban foglalt rendelkezések korszerûbb, a gyermekek és fiatalok, végsõ soron a jövõjét építõ magyar társadalom szükségleteinek megfelelõbb szabályozással való felváltására. Megítélésünk szerint erre kiváló alkalmat kínál egy olyan törvény, amely végsõ soron állami ifjúságpolitikai feladatokat fogalmaz meg, és benyújtásának indokoltságát éppen az adja, hogy a kormány, úgymond, késlekedik programjának végrehajtásával. Errõl az ifjúsági törvényrõl egyébként a Magyar Törvénytár lakonikusan megjegyzi: "A jogszabály elavult rendelkezéseket tartalmaz, tekintettel a köztársaság alkotmányos rendjében bekövetkezett változásokra." Áttekintettük - nyilván sokadmagunkkal - a törvény hatályos szövegét, és meg kellett állapítanunk, hogy egy igen enyhe kifejezés az, amit a Törvénytár lábjegyzete tartalmaz.
(11.20)
A törvény nemcsak idejétmúlt, de a hatályos alkotmányba is ütközõ rendelkezéseket tartalmaz. Nem találtunk egyetlenegy olyan szakaszt sem a törvényben, amelynek hatályon kívül helyezése jogot vonna meg a fiataloktól, csökkentené az állam vagy a kormány gyermekekért való felelõsségét, vagy a családok kompetenciáját.
A törvény ugyanakkor számos olyan szakaszt tartalmaz, amelynek hatályban tartását semmilyen nosztalgia sem indokolhatja. Ha találnának is benne az általánosságokat meghaladó konkrétumokat, akkor azokat már lényegesen korszerûbb, a hatályos alkotmányban, a többször módosított családjogi törvényben, a törvényben kihírdetett, gyermekek jogairól szóló egyezményben, vagy a munka törvénykönyvében, vagy az oktatási törvényekben megtaláljuk. A hiányzó rendelkezéseket pedig mielõbb lehet pótolni. Ezen felidézett törvények érvényesítése, illetve a gyermekek és fiatalok érdekében való folyamatos korszerûsítése pedig más kérdés. E tárgyakban van helye és bõven el is kelne a képviselõi aktivitás.
Annak érdekében, hogy a Csizmár Gábor és a Kiss Péter képviselõtársaink által benyújtott javaslattal való foglalkozás további, legalább kézzel fogható eredménnyel is járjon, tisztelettel ajánljuk az Országgyûlés jóindulatába az ifjúsági törvény részleges hatályon kívül helyezésére vonatkozó és a további feladatokra a kormányt kötelezõ módosító javaslatunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)