DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm. Tehát az Alkotmánybíróság ebben a végzésében visszautasította az alkotmányügyi bizottság alkotmány értelmezésére irányuló kérését, mégpedig azért, mert azt mondotta, hogy ebben az esetben már res iudicata van, vagyis erre az ügyre vonatkozóan absztrakt értelmezést már hozott, és ez az absztrakt értelmezés a jelenlegi vagy ebben az ügyben is kötelezõ, és ezt köteles az alkotmányügyi bizottság, illetve az Országgyûlés is betartani. E döntés lényege pedig az volt, hogy burkolt alkotmánymódosításra a népszavazás kezdeményezése nem irányulhat.
A népszavazásra feltett kérdéseket vizsgálva azt mondhatjuk, hogy az elsõ kérdés megfelel a népszavazási törvény elõírásainak. Én mindig ezt mondottam, s nem azt, hogy az alkotmánynak felel meg, mert a népszavazási törvény 4. § (1) bekezdése valóban azt mondja ki, hogy a népszavazás tárgya lehet a törvényben meghatározott kivételekkel az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdés.
(16.50)
Az alkotmány módosítása - ennek részeként a köztársasági elnök hatáskörének, választásának eldöntése - az Országgyûlés hatáskörébe tartozik. Tehát ez megfelel a népszavazási törvénynek, mert a népszavazási törvény 6. § (1) bekezdése állapítja meg azokat a kivételeket, amelyeket nem lehet népszavazásra bocsátani: a költségvetés, adók, illetékek, személyi kérdések s a többi. Ez nem tartozik azok közé.
Viszont az Alkotmánybíróság a 302/95. végzésével és az ezzel felhívott 2/1993. alkotmánybírósági határozatával egy új kizáró okot - népszavazási tárgyra vonatkozó kizáró okot - állapított meg, és erre az Alkotmánybíróságnak - az Alkotmánybíróságra vonatkozó határozat szerint - joga van. Az idézett végzésében, illetve határozatában az Alkotmánybíróság azt mondja ki, hogy a népszavazásra bocsátott kérdés nem foglalhat magában burkolt alkotmánymódosítást. A népszavazás csak az alkotmány és a törvények keretei között hozható meg.
Hozzáteszi az Alkotmánybíróság: nincs jogi akadálya annak sem, hogy az alkotmány értelmezésével az arra felhatalmazott szervek - az Alkotmánybíróság és az Országgyûlés - további kizáró okokat vezessen be. Ebben az esetben ez történt: az Alkotmánybíróság, a képviseleti demokrácia elvébõl kiindulva, egy új kizáró okot vezetett be - nevezetesen, az alkotmány módosítására vonatkozó kizáró okot -, és ennek kapcsán állapította meg azt, hogy alkotmány módosítására irányuló népszavazást nem lehet kiírni. Ez az alkotmánybírósági értelmezés és határozat minden állami szervre, minden állampolgárra, az Országgyûlésre is, az Országgyûlés alkotmányügyi bizottságára is kötelezõ. Lehet vitatni jogi szempontból, tartalmilag az Alkotmánybíróságnak ezt a határozatát. Föl lehet vetni, hogy itt egy olyan aktivizmusba ment át az Alkotmánybíróság, amely talán már nem kívánatos. De mindaddig, amíg ez az alkotmánybírósági határozat létezik, ezt a határozatot figyelembe kell venni, ezzel ellentétes döntést nem lehet hozni.
Ezért az alkotmányügyi bizottság szerintem jogszerûen és törvényszerûen vonta le azt a következtetést, hogy az elsõ kérdés kapcsán a népszavazás nem írható ki.
A második kérdés megítélése némileg más. A második kérdés magával a népszavazásról szóló törvénnyel ellentétes, mert a 25. § (1) bekezdés szerint a népszavazásra feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi állampolgár egyértelmûen tudjon válaszolni. Márpedig arra a kérdésre, hogy kívánja-e a köztársasági elnök jogkörének a kibõvítését a kormány rovására, nem lehet egyértelmûen válaszolni, mert ebbe beleférhet az is, hogy a köztársasági elnök nevezze ki a jövõben a miniszterelnököt; beleférhet ezenkívül az Országgyûlés bármikori feloszlatásának joga. Elmehet egészen odáig a hatáskör kibõvítése, hogy egy prezidenciális kormányforma jöjjön létre, sõt egy jogi keretekbe burkolt elnöki diktatúra is létrejöhet - hiszen a kérdések kapcsán semmilyen támaszkodó, kapaszkodó nincs arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben kívánják a népszavazást kezdeményezõk a köztársasági elnök hatáskörét bõvíteni. Ezért ez a második kérdés a népszavazási törvény 25. § (1) bekezdésébe ütközik.
Végül az utolsó két kérdés: a harmadik és a negyedik kérdés egyértelmûen ellentétes a népszavazási törvény 4. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezéssel, amely szerint a népszavazás tárgya csak az Országgyûlés hatáskörébe tartozó ügy lehet. Tehát népszavazással sem a köztársasági elnököt, sem a miniszterelnököt, sem a Ház elnökét, sem a minisztereket vagy más közjogi méltóságokat nem lehet kötelezni se törvénykezdeményezésre, se pedig másra - csak az Országgyûlést lehet kötelezni. Ebbõl következik, hogy a harmadik és a negyedik kérdés ellentétes a népszavazási törvénnyel.
Összességében tehát: az alkotmányügyi bizottság a döntését teljes egészében jogi okfejtések, az ide vonatkozó törvények, illetve az Alkotmánybíróság két normatív erejû döntése alapján hozta meg. Megítélésem szerint nem tehetett mást, nem vonhatott le más jogi konklúziót, mint azt, hogy ezt a népszavazási kezdeményezést el kell utasítani.
Végül az utolsó megjegyzésem: abból, hogy valaki ebben a kérdésben az elõbb kifejtett jogi okfejtést elfogadja, és nem ért egyet a népszavazás kiírásával, még nem következik az, hogy valaki a meginduló öt-, remélhetõleg hatpárti alkotmány-elõkészítõ folyamatban, jogi, szakmai, politikai meggyõzõdése révén, esetleg a köztársasági elnök közvetlen választása mellett - esetleg hatáskörének bõvítése vagy éppen szûkítése mellett - tegye le a voksát; ez két teljesen eltérõ eljárás, két teljesen eltérõ kérdés. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)